Százötödik vendégem, Chandler (28) Amerikából, Seattle-ből érkezett hozzám. 2012 óta tag, 15 referenciája van vendégektől és vendéglátóktól vegyesen. Jó fej srác volt, tipikus amerikai. Egy vitorláshajón lakik, mert sokkal olcsóbb a bérleti díja, mint egy lakásnak. Cateringet szervez rendezvényekre, fotózós városnézős túrákat visz turistáknak. Van egy csodaszép barátnője, aki Bécsben él. Couchsurfingen keresztül jöttek össze, Chandler hosztolta a lányt Seattleben. Chandler most 3 hónapig Európában van, de gondolkodik azon, hogy Bécsbe költözzön.
Művészeti főiskolára járt fotózást tanulni. Egy nagyfilmes kamerát hozott magával, azzal fotóztuk a Kossuth teret. Igazán ő fotózott, én meg néztem, hogy csinálja. Én nem úgy fotóztam volna. Mindketten profi fotósok vagyunk, ő annyiban előrébb van, hogy most is aktív, én meg 10 éve már nem. Viszont kacérkodom a gondolattal, hogy művészi szinten visszatérek, de fotóriporter már nem lennék újra. Órákat beszélgettünk a fényképezésről, perspektivákról, hogy volt régen, és mi nem változott mostanra sem. Készítettem róla egy rosszúl megvilágított fotót a lakásomban.
Chandler meghívott egy ananászlére a zsidó negyedben, de alapvetően külön fizettünk mindenhol. Ő is kávé függő, mint én. Elvittem a kedvenc kávézómba, a Madalba. Rendeltünk egy-egy kávét, és azt mondta, na ez az az íz, amit Seattleben is megkap, de egész Európában nem jutott hozzá. Később még vissza is szaladt egyedül, hogy vegyen egy kis 25 dekás angol kávét 4000 Ft-ért.
Mondtam neki, hogy tervezek egy Észak Amerikai nyugati parti túrát, és Seattlet is útbaejteném, mondta, hogy szóljak, ha indulok és megtervezi nekem az egészet, hogy a legolcsóbb és leghatékonyabb legyen. Bírtuk egymást, de voltak üres pillanataink, nem az a jó hallgatás együtt, amikor mindenki elvan a saját gondolataival, hanem inkább az unatkozóshoz közelítő. Hálistennek nem volt gyakori. Kaptam tőle még egy Seattleből származó kézműves mogyorós étcsokoládét, ami eszméletlenül finom volt.
Százhatodik vendégem, az argentin Milo (41), szintén még januárban, egy vasárnapi napon 13.00-ra érkezett Pestre. Volt néhány referenciája. Nem emlékszem a nevére, de ez nem egy rossz név. Aznap elfoglalt voltam, ezért kértem, hogy 21.00-re jöjjön hozzám. 3 éjszakára mondtam igent. Zenész, abból él, jogy zongorázik tango zenekarokban Európában. Azt mondta az ősi kontinensen sokkal népszerűbb a tango, mint Argentínában. Ez meglepett. Bécsben tartózkodik tartósan egy barátjánál, és onnan utazgat mindenfelé, ahova hívják zenélni. Valamint francia-spanyol tolmács. Az angolja sajnos nagyon gyenge volt, basic englisht toltunk. Beültünk a vendégszobába és ott beszélgettünk a zenéről.
Megmutattam a térképen neki hova érdemes lemenni, kérdeztem érdekli e a múzeumok, azt mondta igen, így ajánlottam pár helyet neki erre is. Mondtam, hogy másnap nagyon dolgozom, de 20.00 körül találkozhatunk a városban és menjünk el együtt jazz koncertre, ennek a programnak nagyon örült. Kaptam tőle 4 saját CD-t ajándékba, mondtam neki, hogy dedikálja majd ha elmegy, akkor már lesz rólam fogalma, és sokkal személyesebb szöveget írhat. Egyetértett. Éjfélkor mondtam, hogy megyek aludni.
Másnap 11.00-kor hallottam, hogy távozik. Kiszoltam neki a hálószobámból, hogy akkor délután üzenek neki hol találkozzunk. Mondta, hogy oké, majd lelépett. Nem köszönt el, amin meglepődtem. Délután kaptam tőle egy üzenetet, hogy megy ki a vasútállomásra vissza Bécsbe, mert megfázott és nem tud még egy napot az utcán tölteni.
Váltottunk utána pár levelet. Megírtam neki, hogy ne hibáztasson azért, mert vasárnap csak 21.00-re jöhetett hozzám, a CS ilyen, nem akkor ugrik a hoszt, amikor ő megérkezik a városba, hanem amikor ráér. Másrészt ha hétfőn beteg volt, maradhatott volna nyugodtan a lakásban, mondtam neki este, hogy én csak 16.00-kor lépek le otthonról. Erre visszaírt, hogy nem ajánlottam fel, hogy a lakásban maradhat. Válaszoltam, hogy ő csak azt kérdezgette milyen látnivalók vannak, felsoroltam mindent mit nézhet meg 3 nap alatt, de az eszembe se jutott, hogy szeretne a szobájában maradni, mivel egy szóval nem mondta, hogy betegnek érzi magát. Én meg nem vagyok az anyja, hogy találjam ki magamtól mit szeretne? Kb. háromszor írta le, hogy nem tud egész nap az utcán lenni, én egyszer írtam vissza, hogy senki nem vágta ki az utcára, és mehet meleg helyre is. Kellemetlen volt az egész, tök jó estét töltöttünk együtt, ő beteg lett, és az egész levelezésnek olyan íze volt, mintha engem hibáztatott volna. A CD-k dedikálatlanul maradtak, azóta sem hallgattam bele. Fénykép nem készült róla. Milo az eset után törölte magát a Couchsurfing oldalról.
Kövess Facebookon és Instagramon is!
Utolsó kommentek