Hetvenkettedik vendégem Emily Green (30) New York Cityből érkezett. New York-ban született, a várostól 72 km-re, Katonah-ban nőtt fel és Santa Fében járt egyetemre. Már a nagyszülei és a szülei is New Yorkban születtek, igy tősgyökeres New Yorkernek mondható. Jópár éve költözött vissza New Yorkba, Brooklynba, és napi 14 órát dolgozott egy szakácskönyveket kiadó cégnél, mint PR-os. Ír egy blogot az európai útjáról. Szerette a Nagy Almát, de nem vágyja vissza a korábbi életét. Jelenleg Bulgáriában projekt manager egy IT cégnél. Egy referenciája van - ami nem igazán számít, mert a bátyja írta - a 2009-es regisztrációja óta, azaz én vagyok az első igazi CS élménye.
Szombat este 21.00 körül küldte a requestet, hogy jönne aznap, igent mondtam. 23.00 körül meg is érkezett. Gyorsan összebarátkoztunk. Rögtön tudtam, hogy ez egy remek couchsurfing experience lesz. Kiderült, hogy sokminden közös bennünk: többek között mindkettőnknek volt egy pasink, akik utánunk egy sztripper lánnyal jöttek össze. Muhaha. Mindketten a napokban találtuk ki, hogy arabul szeretnénk nyelvet tanulni. Én még hezitálok a spanyol és az arab között. Emily már 7 éve tanul spanyolul egyelőre kevés sikerrel. Valamint mindketten imádjuk a masszázst, és pont aznap mindketten masszázson voltunk.
Mondtam neki, hogy angolul másfél-két éve tanulok magamtól. Ettől nagyon ledöbbent. Megjegyezte, hogy gyorsabban beszélek, mint ő, és voltaképp egyszinten van az angol tudásunk. Persze ez nagyon jól esett, de a kitörő röhögésem után ő is elismerte, hogy oké, talán mégsem. Egy 7-esre értékelte az angolomat a 10-es skálán. Elmesélte, hogy ők az iskolában nem tanultak angol nyelvtant, ezért nem tud semmilyen szabályt, hogy mi miért van. Mondtam, hogy mi csak 12 évig tanulunk magyar nyelvtant. Nagyon furcsa, hogy az amerikaiakat nem tanítják angol nyelvtanra. Miért van ez? Vagy ha nem fura, akkor mi miért tanulunk magyar nyelvtant?
Kérdeztem tőle, hogy mit csinált ma egész nap (tegnap érkezett Szófiából). Délelőtt elment a Széchenyi Fürdőbe, ahol egy helyi vendéggel, egy 60-es bácsival összehaverkodott, és befeküdt egy óra masszázsra 10 000 Ft-ért. Úristen. Majd elment a Vörösmarty térre a karácsonyi vásárra, ahol elköltött kb. 200 dollárt mindenféle hülyeségekre, de főleg ételre és forralt borra.
Vasárnap későn keltünk, ő itthon maradt, én elmentem a szüleimhez. Ő volt a második CSer, akinek kulcsot adtam. Aznap december 22-e volt, azaz a születésnapom. Emily csak kora délután ment be várost nézni. Este 19.00-kor találkoztunk a Széna téri Starbucksban, ahonnan átmentünk a bikram jóga órára. Az esti óra különleges karácsonyi kiadás volt. Korábban minden jógázót megkértek, hogy fehér ruhába jöjjenek, amit én jól elfelejtettem. Zsuzsi, a hely tulajdonosa adott nekem egy vadiúj fehér jóga rövidnadrágot születésnapi ajándékul, amit gyorsan át is cseréltem. Kaptam még hozzá helyben használatra egy angyalszárnyat is, amit azonnal rámadtak. Gyertyafényes óra volt, és végig karácsonyi zenére jógáztunk. Teljesen tele volt a terem, olyan 50-en lehettünk. Az óra végén a tréner bemondta, hogy Ritának születésnapja van, akkor mindenki hujjogásba tört ki, majd közösen elénekelték a boldog születésnapot nótát. Nagyon meghatódtam, nem várt ajándék volt, és egyszerre még ilyen sokan sosem énekeltek nekem. :-) Felöltöztünk, és kaptunk búcsúzóul pizzát is. Emily rettentően élvezte az edzést, utána sokáig áradozott a bikram jóga pozitív hatásáról. Amerikában már bikramozott párszor, most volt is nála edző ruha és fürdőruha is, amit aztán nálam hagyott. Majd megkapja a következő surfer, aki eljön velem jóga órára.
Óra után elmentünk Emilyvel a Kolorba, ahol a surferem egy francia filmet akart megnézni, és amiről jól lekéstünk. Utána a Gozsduban kötöttünk ki a kedvenc ciderem miatt. Rendeltünk Emilynek pálinkát, amit alig bírt meginni. Hosszas unszolásomra hajtotta le egy mozdulattal a pohárban maradt másfél centet. Emily fizette az első kör rendelést thank you giftként. A mellettünk lévő asztalnál Hajós András sörözött a barátaival. Nem tettem róla említést Emilynek, mert neki nem sokat mondana ki is ő.
Majd átmentünk a Szimpla Kertbe. Egy helyben verbuválódott banda éppen koncertet adott. Doboltak és fuvoláztak. Kellemes volt. Leültük és hallgattuk őket, közben forralt bort ittunk. Jó sokáig két srác pont előttünk állt és takarta a koncert képet. Emily megjegyezte, hogy ez nagyon amerikai szokás, mikor valaki blokkolja a rálátást. Felálltam és megkértem a két fiút, hogy üljenek le. Leültek azonnal. Visszamentem Emilyhez és jeleztem neki, hogy ők speciel magyarok voltak.
Beszélgettünk kicsit az magyarországi antiszemitizmusról. Emily a beszámolóm negatív részétől kicsit megijedt, mivel maga is zsidó lány, de megmondtam, hogy nincs mitől tartania, ne aggódjon. Közben a VII. kerületben sétáltunk, meséltem neki a környékről, a régiről és a mai zsidónegyedről. Megmutattam neki a felkapott szórakozó helyeket. A New York Times a napokban közzétett egy kérdőívet, amiben a magyarországi antiszemitizmust kutatja. Magyar zsidóktól várják a kérdésekre a válaszokat. Emily felhozta a biztonság kérdést, mennyire biztonságos Budapest. Hallotta, hogy néhány kerületbe jobb, ha nem megy, de észrevette, hogy a környék ahol én lakom, az nagyon nyugis. Erre nevetve rákérdeztem, hogy tényleg New York-iként Budapesttől parázik? Egy olyan amerikai 20 milliós (NYC és vonzáskörzete) nagyvárosból jött, ahol a bűnözés sokkal magasabb, mint nálunk, és apropó, bárki vehet fegyvert (másik államban) egy Walmartban legálisan? Erre maga elé nézett, és megjegyezte, hogy na erre még soha nem gondolt.
Később felmentünk az emeletre, ahol Emily előző majdnem hosztja felismerte a vendégemet. A srác két napja lemondta Emilyt, viszont cserébe fizetett neki egy szállodai szobát, ez nagyon rendes dolog volt tőle. Vele és egy barátjával maradtunk kb. egy fél órát. 01.30 körül viszont én kidőltem, ezért jeleztem, hogy kapjuk el a következő 01.46-kor induló buszt az Astorián. Majdnem lekéstük, futottunk végig a buszmegálló felé. Emily gyorsabban futott, és a már benn álló buszsofőrt lestoppolta, hogy várjanak meg engem is. Megvártak.
A buszon Emily mesélte, hogy bárkivel találkozott Budapesten, mindenki remekül beszélt angolul, és nem ezt várta. Szófiában sokkal rosszabb az angolul beszélők aránya.
Másnap délben keltünk és taxival mentünk ki a Keleti Pályaudvarra. Emily Franciaországba akart eljutni a barátaihoz. Foglaltunk neki jegyet Bécsbe, majd 4 órai továbbindulással Zürichbe. Franciaországig már nem volt helyjegy a RailJet-en. Ott eltölt majd egy napot és helyben talán több opció lesz továbbutazni Franciaországba. A nemzetközi jegypénztárban a jegykiadó MÁVos végig magyarul beszélt, nekem kellett fordítani mondatról mondatra. Lehetséges, hogy nem beszélnek angolul a nemzetközi pénztárban vagy csak lusta volt a pasi angolul beszélni? Nem értettük.
Utána elmentünk a helyi SPARba ételt és vizet venni. Visszakísértem a vonatra és felszálltam vele, mert még volt 20 percünk az indulásig. Nagyon pöpec új vonat volt. 1000 EUR egy jegy, 30 napig használhatod korlátlanul Európában és a helyfoglalásért kell fizetni 13 EUR-ót utanként. Akárhogy számolom, ezen az áron csak akkor éri meg, ha 2-3 naponta igénybe veszed. Indulás előtt 10 perccel szálltam le a vonatról. Megöleltük egymást és megígértük mindketten, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot.
Az 548 óra New Yorkban blog szerzőinek megígértem, hogy felteszek egy kérdést Emilynek: Mi az amit magával vinne New Yorkba Budapestről? A válasz az volt, hogy a fürdőket, a pesti árakat és a romkocsmákat.
Kövess minket Facebookon is!
Utolsó kommentek