Kilencvennyolcadik és kilencvenkilencedik vendégeimet, az amerikai Scott (33) és Meredith (29) házaspárt négy éjszakára fogadtam. Eredetileg 3 éjszakára mondtam igent, de mivel gyorsan megkedveltem őket, az első este közöltem velük, hogy maradhatnak 4 éjszakát is, így még volt idejük lemondani a hostel szobát. Scott 2006 óta tag, ambassador Amerikában. 68 vendéglátótól van poz referenciája. Nem hosztolt sokat, mert egy kisvárosban él, ahova senki nem akar menni, de rendszeresen szervez CS meetingeket. Mindketten Ann Arbor városban élnek Detroit közelében. Most már közös oldala van a nejével. Scott Michiganből, Meredith Iowaból származik. Tavaly októberben házasodtak össze, és idén tavasszal egy 9 hónapig tartó nászútra utaztak. Írnak egy blogot az utazásukról, de nem tudom nektek megmutatni, mert jelszavas.
Bejárták a Távol-Keletet és Európát. Néhány ország ezek közül: Fiji, Új-Zealand, Ausztrália, Thaiföld, Kambodzsa, Vietnám, Kína, Nepál, India, Jordánia, Izrael, Törökország, Románia, Görögország, Magyarország, Lettország, Finnország, Svédország, Norvégia, Dánia, Anglia.... Ázsiában főleg hosztelben, és olcsó szállodákban laktak, Európában majdnem mindenhol couchsurfingeltek. Meredith otthon sales-es egy ajtókat és ablakokat árusító cégnél, és az utazás alatt kiadta a lakását. Scott házakat vásárol, újítja fel, majd adja el. Jelenleg 7-8 ingatlana van a portfóliójában. A munkáját az utazása alatt is tudta végezni, így ő sem maradt bevétel nélül. Ha otthon van mérnökként is dolgozik egy zöldenergia projektben.
Mindketten keresztények, egy online randizós site-on ismerkedtek össze 3 éve. Az első találkozójuk 9 órán keresztűl tartott.. Az első randin Scott mesélt Meredithnek a couchsurfinfről, és megemlítette, hogy a nászútján 1 évre akar elutazni bejárni a világ egy részét, és hopp, meg is tették együtt. Scott szerint készítenem kéne egy listát, hogy mi a fontos nekem a nagy ő-ben. Mondtam neki, hogy ez hülyeség, nem működik. Szerinte igen, és nem azt kell a listára írni, hogy legyen milliomos, vagy Michael Fassbender legyen a neve.. a francba!
Az első nap délután érkeztek hozzám, én akkor az unokahúgommal, Rékával voltam. Hazaugrottunk beengedni őket, a kanapémon beszélgettünk kicsit, mielőtt mi leléptünk volna a Margit szigetre zenélő szökőkutat nézni és kürtös kalácsot enni. Az első estét külön töltöttük a 10 éves másik kanapészörfösöm miatt. Rékát másnap hazavittem a bátyámékhoz, ebédeltünk, majd egy cukrászdában sütiztünk és kávéztunk Kata sógornőmmel és a másik fél éves unokahúgommal együtt.
A második este elmentünk a József Nádor téri második internetadó elleni tüntetésre. Ők még soha nem láttak ennyi embert egy tiltakozáson, mint amennyi ott megjelent. Azt mesélték, hogy Amerikában pár száz embernél nem megy el több ember. Persze azt már nem fejtettük ki, hogy esetleg ott, ahol ők laknak.. A tüntetés beszédeit az elején még mondatról mondatra fordítottam nekik, később már csak a lényeget. A tüntetés után elküldtem nekik néhány angol nyelvű beszámoló cikket az internetadóról, és a megmozdulásokról. Beszélgettünk sokat az amerikai és magyar korrupciós ügyekről. Amerikában is van korrupció, csak ott, ha bebizonyosodik a vád, akkor a politikus börtönbe megy. A mi korrupciós ügyeink el se jutnak a bírósági szakaszig. Amerikában az ellenzék érdekelt abban, hogy a piszkos politikai ügyek napvilágra kerüljenek. Mi csak beszélünk róluk, de soha nem történik semmi.
Meredith szenvedélyes szakács otthon, minden reggel készített nekünk reggelit. A harmadik és negyedik este vacsorát is főzött. Az utolsó este elnéztünk a Pótkulcs nevű létesítménybe, és borozgattunk. Volt egy kis vitájuk előttem, amiről később közösen beszélgettünk. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy pártanácsadó. Nagyon tetszett, ahogy kezelték a konflktust maguk között. Meredith nem tartja munkának, amit Scott csinál, mivel a férjének elég 1-2 órát foglalkoznia a vállalkozásával naponta, amíg neki rendes munkahelye van. Scott szerint az is munka, amit ő csinál, ráadásul sokkal többet keres vele, mint a felesége a "rendes munkájával".
Meredith sok tulajdonságában magamra ismertem. Mosolygós, mindig vidám személyiség. Ő is független, önálló és szeret egyedül lenni, mint én. Egy napot az itt tartózkodásuk alatt külön töltötték. Meredith a várba ment, labirintust nézni és sétálgatni, Scott Visegrádra utazott kirándulni. Velem délután találkoztak, a Cserpesbe mentünk szendvicsezni és kávézni. Meredith néha szarkasztikus, pont, mint én, és néha szükségtelenül gúnyolódó, sajnos, pont mint én. De most megrázó volt látni kivűlről, hogy milyen hatással is van ez a másikra, elgondolkodtatott a saját személyiségemmel kapcsolatban is. Szerettem a humorát is, ami szintén hasonló az enyémhez. Itt van egy fotó az esküvőjükről, ezen is látszik, hogy nem egy konzervatív lány.
Meredith 4-5 gyereket akar, Scott kettőt, vélhetően komprumisszumként meg fognak állapodni a háromban. Meredith kutyát szeretne, Scott macskát. Megkérdezték tőlem az egyik vacsora alatt, hogy miért nem műtöttem ki a macskám körmeit.. Először sokkot kaptam a kérdéstől, bár hallottam már korábban az állatorvosomtól erről a borzalmas csonkító amerikai szokásról. Higgadtan elmondtam nekik, hogy azért, mert ez a macska egy ragadozó nőstény volt, egy óriási kertben élt egészen szeptemberig, most pedig max a 30 ezer forintós szőnyegemet kapargatja, de ha milliós perzsaszőnyegem lenne, azt is kapargathatná. És nem, nem akarom kiműttetni a karmait, ahogy a lábait se vágattam le, vagy egyéb más végtagját sem. Elmesélték, hogy ez Amerikában rutinműtét, a macskatartót 50 %-a él vele, még kiskorában megcsinálják, így nem igazán érzi a cica a különbséget. Hát nem tudom, meg kéne kérdezni egy vakként született embert, hogy érzi e a különbséget.. vagy az afrikai lányok se érzik a különbséget szex közben, akiknek az anyja kivágta a csiklóját még gyerekkorában. Kultúrák és szokások. Ennyiben is maradtunk. (A vak és a nemiszerv csonkitás példáját nem hoztam fel a beszélgetés alatt.)
Meredithnek a húga Malawiban, Afrikában él 2 és fél éve. Az ENSZ-nek dolgozik a világélelmezési programban. A férje szintén amerikai, közgazdász, akivel Malawiban ismerkedtek meg. A lány férje azonban fél éve Libériába költözött, és ott egy amerikai magánvállalatnak dolgozik. Igen, az ebola fertőzött országok egyikébe. Azonban teljesen elszigetelten él a helyi lakosságtól. Saját sofőrje van, nem jár piacra, nem megy a helyi lakosok közé. Az ebolát is a lakosságon kivűl eddig csak kórházi alkalmazottak kapták el. Mondjuk az felmerült bennem, hogy a helyi sofőr, akivel egy autóban utazik nap mint nap, viszont hazamegy esténként a sajátjai közé. De a fertőzöttségi kockázat nagyon alacsony. Rachael férje nagyon jól érzi magát Libériában, esze ágában sincs hazamenni.
Itt van egy remek és vicces videó, hogyan kezeli a brit és az amerikai híradás az ebola-pánikot.
Meredith húga és a libériai férje októberben végén Máltán találkoztak, Meredith és Scott utánam Dublinba utazott, ahol a család találkozni fog. Meredith, a húga Rachael, és Scott. Most is ott vannak még, november vége felé utaznak vissza az Államokba. A 21 nap lappangási időn belül lesznek még. Scott már előre eldöntötte, hogy nem fogja megölelni a sógornőjét. :-) Na nem mintha ez valamit is számítana, mivel Meredith viszont meg fogja.. emiatt az is tervbe van véve, hogy a feleségét se fogja megölelni. :-) Mi viszont szoros öleléssel búcsúztunk egymástól. Scott búcsúmondata az volt az ajtómból, mielőtt eltűntek: Make a list! Jó volt velük együtt lenni.
A páros nevét megváltoztattam az ő kérésükre.
Kövess Facebookon és Instagramon is.
Utolsó kommentek