21.10-re értem Brüsszelbe, onnan elmetróztam az új belga hosztom lakásához. Kissé eltévedtem, mikor megérkeztem, ezért kijött értem a metróállomáshoz. Próbáltam útbaigazítást kérni több helyitől, de senki nem beszélt angolul. Na persze, ismét Belgiumban vagyok. Ez már nem Hollandia, ahol mindenki második anyanyelvként bírja az angolt.

Huszonegyedik hosztomnak, Svennek (37) elképesztő CS tapasztalata van. Több, mint 500 vendéget fogadott az elmúlt 7 évben, mióta a CShez csatlakozott. Hoszt és CS nagykövet. Odaadtam neki a Pick szalámit thank you giftként. Sven vegetáriánus, de mondta, hogy a szülei nagyon fognak neki örülni. Leültünk a nappalijába és éjfélig beszélgettünk. A CS volt a téma, elmesélte néhány élményét. Kiderült, hogy őt eddig senki nem használta ingyen szállásnak, amin nagyon meglepődtem, hiszen velem legalább 6-8 alkalommal előfordult. Sven gyorsan megadta a választ azzal, hogy az ő lakásában nincsen privát tere a vendégeinek, mivel csak a nappalijában tud szállást adni, ami semennyire sem privát. Nincs alkalmuk bezárkózni a szörfereinek. Nálam meg van külön vendégszoba. Tehát aki külön magánéletet szeretne, az nem küld neki requestet. Ez vélhetően igaz.

Sven végtelenül törődő és kedves hoszt volt, picikét ugyan merev személyisége van, de egyből megkedveltem. A beszélgetésünk alatt egy macit szorított magához.

A Van Gogh Múzeum után találkoztam egy étteremben a cseh Ivaval, akit Mehdivel együtt hosztoltam kb. másfél éve. Iva jelenleg a booking.com internetes szálláskereső honlapnál dolgozik. Kb. 1 éve él kisebb megszakításokkal Amszterdamban. Régi barátként üdvözöltük egymást. Elmesélte mi történt velük Mehdivel, mióta nem találkoztunk. Iva is rendezvényszervező, mint én. Próbált a szakmájában elhelyezkedni Amszterdamban, de holland nyelvtudás nélkül sajnos ez lehetetlen feladatnak bizonyult. Megvallom, ez nem ért váratlanul. A rendezvényszervező alapvető munkája a kommunikáció, és kikerülhetetlen az adott ország nyelve. Mivel 19.00-re ígértem magamat "haza", ezért csak másfél órát tudtunk együtt lenni.

Beléptem Lorenzo lakásába, és meglepődve láttam, hogy még másik 4 lány van a lakásban. Épp főztek. Lorenzo a dumpster diving túráján találkozott a lányokkal. Az egyik helyi negyvenes amszerdami nő épp egy kanadai lányt hosztolt, ők host-surfer CS "páros" voltak. A másik két lány szintén holland huszonéves volt. Az elején nem voltam túl barátságos velük, igazán nem is tudom miért. Meglepett, hogy a nappaliban ilyen sokan vagyunk, és nem voltam rá felkészülve. Néhányszor már én is szerveztem bulit a lakásomban, mikor vendégem volt, csak ők mindig előre tudtak róla. Kezdek öreg lenni a meglepetésekhez. Letelepedtem a kanapémra, és az ölembe raktam a számítógépemet. Némi kis "munka" után azonban bekapcsolódtam a társalgásba.

A lányok kedvesek voltak és bizonyos fokig nyitottak. Az eredeti megbeszélt program az volt Lorenzoval, hogy este elmegyünk a Red Light District-be, de közel 22.00 felé már kezdtem azt gondolni, hogy nem lesz semmi ebből. Jeleztem a hosztomnak, hogy én lelépek, mert ez az utolsó estém Amszterdamban, és nem szeretném ezt is a lakásában tölteni. Lorenzo mondta, hogyha a vacsorának vége lesz, bemegyünk sétálni egyet, hiszen megígérte. Bár azt is mondta, hogy nem sokáig, mert ő fáradt. Mivel nem szeretek feladat lenni senkinek, ezért mondtam neki, hogy miattam nem kell megerőltetnie magát, egyedül is boldogulok. Lorenzo viszont ragaszkodott hozzá, hogy ő is jön, ezért visszaültem a kanapéra, és vártam. A vacsora mindenféle főtt zöldségek voltak, és saláta és sajt. Nagyon finom volt minden.

Péntek reggel lementem a tengerpartra fényképezni még Hágában. Tettem egy hosszú sétát, az idő picit szeles, de alapvetően meleg volt. Mosolyogva sétáltam kb. 2 órát, minden szembejövő arc békés és kedves volt. Magányos tengerparton egyesül sétálni terápiás foglalatosság.

Találkoztam kutyájukat sétáltató helyiekkel, a gazdájuk labdát dobott be a tengerbe, a kutya boldogan berohant, elkapta, majd visszahozta.

Szerda dél körül értem Hágába. Betettem a táskámat a csomagmegőrzőbe, vettem egy napi jegyet 6 Euróért, és bebuszoztam a belvárosba. Kis séta után beültem egy kávézóba blogot irni. A tér tele volt turistával, a kávézó pincérei jófejek voltak. A tizenkilencedik hosztom, Mehdi közben üzengetett, hogy menjek a lakásához, a szomszéd majd be fog engedni. Rosszul érzi magát attól, hogy 8 órán keresztűl kinn vagyok a városban, mivel ő csak este 20.00-ra ér haza. Visszaírtam, hogy nyugodjon meg, a pályaudvaron elzártam a táskámat, nincs az az isten, hogy emiatt most visszamenjek. A kávézóban töltöttem kb. 3 órát, majd tettem egy nagy sétát a központban.

Ettem a törököknél egy zöldséges pitát. Valamikor 18.00 körül értem Mehdihez. A szomszéd nem nyitott ajtót, letáboroztam a lakása előtti padon. Fújt a szél, ezért elővettem a hálózsákomat és magamra tekertem. Úgy néztem ki, mint egy padon szörfölő homeless.

Kedd reggel 09.00 körül búcsút mondtam Juliennek, és az Európai Parlament felé vettem az irányt a görgős táskámmal. A 18.-dik hosztommal, Danival oda beszéltük meg a találkozót. A munkahelye előtt átvette a táskámat, én meg elindultam ismét a központi pályaudvar felé. Mai úticél: Brugge.

Az egyik kedvenc filmem vitán felül a 2008-ban készült angol In Bruges című film. Fejből tudok idézni több dialógust, és a mostani belga utazásomat is ez a film ihlette. Brugge-ba a film miatt jöttem. Tele voltam várakozással, titokban még azt is vártam, hogy belebotlok Ray-be, Kenbe, a törpébe (Jimmy), vagy a drogárus Cloé-ba.

Ken: Your girlfriend's very pretty.

Jimmy: She ain't my girlfriend. She's a prostitute I just picked up.

Ken: I wasn't aware there were any prostitutes in Bruges.

Jimmy: You just have to look in the right places... brothels are good.

Ken: Well, you've picked up a very pretty prostitute.

Jimmy: Thank you.

.................

Ken: Nagyon csinos a barátnőd.

Jimmy: Ő nem a barátnőm. Csak egy prostituált, akit most szedtem fel.

Ken: Nem is tudtam, hogy vannak kurvák Brugge-ben.

Jimmy: Csak a megfelelő helyen kell keresgélned... például a bordélyházakban.

Ken: Nos, egy nagyon csinos prostit szedtél fel.

Jimmy: Köszönöm szépen.

Az egyik helyi kávézóba a tulajsrác elmesélte, hogy az ő udvarát bérelte ki parkolóhelynek a stáb, ahol Colin kocsiját tartották. Colin szállodája az ő háza mellett volt, és egy idő után már ismerősként köszöntek egymásnak. Colin általában egyedül mászkált mindenhova, leszegett fejjel, nyakába húzott galérral.