Kilencvenötödik vendégem, az amerikai Ryan Bachman (26) Fort Wayne városából, Indianaból jött hozzám két éjszakára. Másfél éve csatlakozott a CShez, csak 2-2 refije van hoszt és vendég oldalon. A város ahol él, nem sok turista célpontja, ezért amikor valaki kitett egy open requestet, azonnal lecsapott rájuk, hogy jöjjenek az ő otthonába. PR szakon szerzett BA diplomát, majd utána MBA képzésre ment.
Otthon marketingesként dolgozott egy nagy vállalatnál, félretett egy jelentősebb összeget, de nem szerette a munkakörnyezetét, ezért kilépett az állásából. Becsomagolt és Angliába költözött tavaly, ahol szerzett egy másik marketinges állást. Megismert egy 6 évvel idősebb angol lányt tavasszal, akivel azóta is együtt vannak. Pár hónap múlva Londonba költözik, jelenleg állást keres. Reméli sikeres lesz a vadászat a Burberry angol luxus márkánál.
Megérkezésekor épp vacsorát főztem, ami ritka pillanat. Quinoa és friss brokkoli tonhallal. Két személyre főztem, gyorsan megettük. Ryan örült, hogy valami egészségeset fogyaszthat. Egy ideje úton van, és ilyenkor csak egészségtelen ételeket eszik. Az is igaz, hogy alacsony költségvetésen utazik, ezért főleg a szemét kajákra jut pénze. Ő is fut, mint én. Elmeséltem neki, hogy már egy hete nem futok a fájó csípőm miatt, valószínűleg a bemelegítésnél cseszem el. Adott remek tippeket, mert kiderült, hogy én eddig teljesen rosszul csináltam mindent. A helyes megoldás az, hogy 10 percig konkrétan csak bemelegítő testmozgást kell végezni, majd 1 km-ert nagyon lassan kocogni, megállni, és 5 perc nyújtógyakorlatokat végezni. Utána lehet elindítani a futó applikációt és a megszokott sebességre kapcsolni. Én ehelyett általában 2 perc nyújtógyakorlatokat csináltam, majd azonnal teljes sebességre kapcsoltam. Aztán kilomerenként egyre lassabban futottam.
A vacsi után összeszedelőzködtünk, és elvillamosoztunk az A38 hajóra, ahol aznap este egy acid jazz koncert volt. A zenekar magyar-angol vegyes volt. Énekes Carl Avory és Fábián Juli volt. Felejthetetlen jó hangulatot varázsoltak a szinpadra, az első felét végigtáncoltuk az első sorokban, majd a szünet után hátrahúzódtunk. Ryan 198 cm magas, gyűlölték őt a mögötte álló emberek :-). Jó kedvünk volt, vigyorogtunk és mindketten örültünk, hogy bírjuk egymást az első pillanattól fogva. Korábban megosztottuk egymással pár nem remek CS élményünket. Ő meghívott engem a koncert jegyre, én fizettem a sörét.
Másnap este elmentünk a Gozsdu-udvarba sörözni, majd csak én átugrottam a Kolorba a Vírus Estre, ami a borderline személyiségzavarról szólt, valamint egy másik lingvisztikai előadásban a nyelvtanulásról hallgathattam okosságokat. Mindkét előadó remek volt. Ryan addig elment a szokásos szerdai CS meetingre, de nem találta meg a szörfereket, így szépen megvárta azt az 1 órát, amíg a két magyar nyelvű prezentáció tartott nálam. A Kolorban találkoztunk ismét, bekaptunk egy finom pizzaszeletet a szemben lévő olasz pizzásnál, utána átsétáltunk a Szimpla Kertbe töki pompost enni. Mindenhol Ryan fizetett a CS szállásért kapott hálája jeléül. Hazasétáltunk, majd csendesen ücsörögtünk a nappaliban. Ő csetelt a barátnőjével, én meg már nem tudom mit csináltam a gép előtt. Egyikőnk sem érezte, hogy mindenképp beszélgetnünk kell, csak azért, hogy ne hallgassunk egymás mellett. Nem volt kínos a csend.
Kövess a Facebookon és Instagramon is!
Utolsó kommentek