Kedd délután, amerikai védőügyvéd vendégemmel, Tillmannal valamilyen kulturális, múzeumos programra vágytunk, de nem a szokásos Szépművészeti-Nemzeti-Terror Múzeum kombó valamelyikére, hanem valamilyen egyedibb, eltérőbb, mégis magyar hagyományokra épülő tárlatra. Elmentünk a Zwack Unicum Múzeumba.
Megérkezéskor nem voltak sokan a múzeumban, csak néhány vásárló a földszinten található mintaboltban. (Azt vettem észre, hogy ott olcsóbb az összes általuk forgalmazott vagy gyártott ital, mint a boltokban.) Kezdésként megnéztünk egy angol nyelvű 20 perces dokumentumfilmet Zwack Péter tolmácsolásában a család és a Unicum történelméről. A mozi után kaptunk egy kedves, helyes fiatal lány tárlatvezetőt, aki körbevezettt minket mindenhol. Az első emeleten kezdtünk, ami fényképekkel, levelekkel, plakátokkal, íratokkal mutatja be az Unicum történelmét. Az Unicumot szabadalmaztató Zwack Jánostól kezdve egészen a most cégvezető Zwack Sándorig, és az ő gyermekeiről láthatók fényképek a vitrinekben. Az eredeti Unicumos üveg is kinn van még 1883-ból, bár az egyharmad ital már elpárolgott belőle.
Van egy fotó Zwack Péter svédországi útleveléről, amit 1944-ben kapott személyesen Raoul Wallenbergtől. Vagy nem használta, vagy hamar visszajött, mert 1945-ben már Budapesten érettségizett a wikipédia szerint. A harmadik emelet Európa legnagyobb, 17 ezer darabból álló szeszesital minipalack gyűjteményét tartalmazza. Erről egy túlméretezett szállodai minibár jutott az eszembe. A legtöbb minipalack egészen lenyűgöző és formabontó. Már nem bővítik tovább a gyűjteményt.
Az utunk a fűszerek termébe vezetett. Középen egy óriási hordón legalább 15 féle szárított fűszernövény tapogatható, szagolható meg. A falakon polcokon üvegedényekben több száz féle fűszernövény. A Zwacknak egyébként magyar termelők szállítják a fűszereket, akik kizárólagosan csak az Unicumnak termesztik a növényeket.
Onnan az érlelő pincébe mentünk le, rengeteg folyosó nagy hordókkal. Közép-Európa legnagyobb, 17 ezer literes hordójába botlottunk rögtön a legelején. (Úgy látszik a 17 ezres szám valami mágikus jelentőséggel bír a Zwack Múzeumban :-)
Az Unicum eltérő idejű érlelési állapotban van a hordókban. Három kostolónk volt, mindnek különböző íze volt, édesebb, keserűbb verziókban. Tillman most ivott életében először Unicumot, de biztos izlett neki, mert megitta mindhárom pohár teljes tartalmát.
Legutolsó állomás fenn a kostolószoba volt, ami úgy néz ki, mint egy kávézó. Itt megkóstoltuk az Unicum Next italt (édesebb és könnyebb, mint az orginal), valamint két különféle Zwack Sándor nemespálinkát. Próbáltuk az idegenvezetőnket is noszogatni, hogy igyon velünk, de munkaidőben nem szabad neki :-)
A múzeumbelépő ára 1800 Ft/fő kostolóval együtt, hétfőtől péntekig 10.00 és 17.00 óra között látogatható.
A Dandár utcából elsétáltunk a Corvin negyedig, utána villamosra szálltunk és elmentünk az Oktogon-Bisztróba ebédelni. 1200 Ft-ért korlátlanul fogyasztható minden. Közepes minőség, nagy kínálat, olcsó ár. Az üdítőkért kell külön fizetni. Tillman közben elmesélte, hogy egy nemzetközi ügyvédi iroda behívta interjúra jövő szerdára. Nagyon örültem neki és az külön jó érzés volt, hogy az én tanácsomra küldte el az ügyvédi irodákba a önéletrajzát, és talán esélye lesz jobb állást találni, mint egy hostel recepciós munka.
Az étteremből a Kino Moziba mentünk kávézni és sütizni, ez Tillman thank you giftje volt. Én csak egy lattét rendeltem, ő csokoládé tortát is a kávé mellé. Volt egy kis eszmecserénk a segélyezés szükségességéről, amiben totális ellenpontot képviseltünk a véleményünkkel. Slavoj Žižek véleményéről beszélgettünk és néztünk meg egy külön videót. Itt egy 10 perces könnyen fogyasztható angol nyelvű animált videót tudtok megnézni a jótékonykodás kissé más aspektusáról.
Estére új vendéget vártam, ezért 20.00 óra előtt könnyes búcsút vettünk egymástól a Jászai Mari téri villamosmegállóban.
Ha tetszett a poszt kövess minket a Facebookon is!
Utolsó kommentek