Daniel Hall angol couchsurfer 9 éve él Magyarországon. 4 éve tagja a Couchsurfingnek, bár nem a legaktívabb fajtából: 6 pozitív referenciája van, ebből 3 surfertől és 2 hostól. Megkerestem, hogy meséljen nekem milyen az élete egy EnglishMan angoltanárnak Budapesten. Az interjú első részét itt olvashatjátok.
Milyen magyar újságokat olvastál?
Mikor megérkeztem Magyarországra minden nap megvettem a Blikket, mert könnyű sikerélményt jelentett egy cikket elolvasni és megérteni. A Népszabadsággal kudarcot vallottam. Minden újság közül viszont a Magyar Nemzetet értettem meg a legnehezebben. Nincs benne idegen szó és nagyon körülményesen fogalmaz.
Mennyit érzékelsz a magyar politikai helyzetből?
Mikor az exfeleségemmel még együtt éltem, mindig óriási nagy napi téma volt a politikai helyzet, de manapság már nem igazán foglalkozom vele, mert külföldiek vannak a környezetemben. Magyarországon az egyik legmagasabb az öngyilkossági statisztika Európában. Ez elszomorító adat. De minden európai államban panaszkodnak a regnáló kormányra az állampolgárok. Spanyolországban sokkal óriásibb méretű a korrupció, mint Magyarországon. Portugália és Olaszország az egyik legpazarlóbb európai állam, felesleges állami kiadásokkal és rengeteg szegény emberrel. Románia szó szerint a "vadnyugat", Görögországról már ne is beszéljünk.
Hogyan kerültél kapcsolatba a couchsurfinggel?
2009-ben regisztráltam a CS-re, egy amerikai ismerősöm javasolta, hogy én is legyek tagja a szervezetnek. Ő mondta, hogy meetingekre is lehet járni, nem kell rögtön vendégeket fogadni. Egy időben rendszeresen jártam a Kuplungba a heti kanapészörfös találkozókra. Akkoriban hárman laktunk egy lakásban, egy amerikaival és egy portugál fickóval osztottam meg egy három szobás lakást. Nem akartam a kicsi szobámban a földön vendégeket fogadni, valamint egy hónappal később az amerikai barátnőm is beköltözött hozzám. A mellettem lévő amerikai lakótársam viszont rendszeresen hosztolt vendégeket. Később átköltöztem a barátnőmmel egy saját bérelt lakásba, ebben az időben CS találkozókra sem jártam. Az amerikai lány később kiköltözött, és akkor döntöttem el, hogy vendégeket is fogok fogadni. Végre belevágtam az igazi couchsurfingbe.
Kik voltak az első vendégeid?
Tavaly szeptemberben érkezett hozzám egy olasz pár. Nagyon bírtam őket, bár angolul nem jól beszéltek. Előttük csak olyanoknak mondtam nemet, akiknek adatlapjáról azt vettem le, hogy nem sok közös lenne bennünk. Kaptam olyan kéréseket, ahol azt éreztem, hogy a surfer azért jön Pestre, hogy nagyon részegre igya magát, ilyen társaságra meg nem volt szükségem. Egy alkalommal viszont egy ukrán lány írt nekem, hogy jönne hozzám egy colombiai haverjával. A fiú design szakon tanult Párizsban erős anyagi háttérrel. Beírta egy CS fórumba, hogy Franciaországból Görögországig akar utazni két hónapon keresztül és kinek van kedve hozzá csatlakozni? Az ukrán filozófia hallgató lány jelentkezett, hogy ő örömmel menne vele. Párizsban találkoztak, ha nem találtak CS szállást, egy sátorban aludtak az út alatt. A pasi tökéletesen beszélt angolul, nagyon jól kijöttem vele. A csaj furcsa, pókerarcú lány volt. Imádott főzni, és érdekes humora volt. Egyfolytában főzött az 5 nap alatt, amíg nálam laktak. Esténként sétáltunk és kocsmáztunk.
Egyik este találtunk egy török éttermet, vettünk kebabot és észrevettem, hogy a lány rosszul lett. Elővett egy kis ammóniumot, és beleszagolt. Az eladó aggódni kezdett, hogy nem e kéne mentőt hívnunk. Aznap kiderült, hogy Oksana epilepsziában szenved. Míg a lány a vécében volt, addig Juan elmondta, hogy mi a hölgy baja. Én is aggódni kezdtem. Juan akkor gyorsan elmesélte, hogy mikor a Oksana otthon van, naponta van epilepsziás rohama, de mióta utazik, még egyszer sem fordult elő. Másnap Juannal elmentünk a Rudas Fürdőbe. Oksana nem csatlakozott hozzánk, a lakásban maradt fáradságra hivatkozva. Mikor visszaértünk a lakásba, a lány a számítógépnél ült, kimentünk a konyhába enni és egyszer csak hallottunk egy nagy csattanást. Berohantunk a szobába és Oksanát a földön találtuk egy roham közepén, Juan nyugodtan kivette a lány zsebéből a lány gyógyszerét. Tanakodtunk egy sort, hogy hívjunk e mentőt vagy sem. Gyorsan kigugliztam, hogy mi a teendő ilyen esetben. Felraktuk őt az ágyra. Én felhívtam az egyik diákomat, aki orvos. Mondta, hogy csak a lány nyelvét ellenőrizzük, hogy ne harapjon rá és hogy nem vizelt e be. Juan fel akarta hívni az anyját még részletesebb infókért, aki szintén orvos. A skypeon szerencsére elértük őt. Éppen akkor Bogotában sütött a nap, Juan beszélt az egész családdal. Bemutatott engem is mindenkinek, kellemesen társalogtunk. Oksana a gyógyszerek hatására közben jobban lett és magához tért. A mai napig tartom velük a kapcsolatot, főleg Juannal. Találtam egy remek barátot általa.
Az interjú itt folytatódik.
Utolsó kommentek