Ez volt a második alkalom, hogy két független requestre igent mondtam, ami egyazon időpontra érkezett.

A kilencvenhatodik vendégem az orosz Alessia (37) Varsóból érkezett hozzám, ahol 7 éve él, de Moszkvában nőtt fel. Hegedűművésznő, Moszkvában végezte a konzervatóriumot, a varsói operában zongorázik, és vendégszerepléseket vállal szerte a világban. Budapestre is egy operaelőadásban való részvétel miatt érkezett. 3 éve csatlakozott a CS-hez, 14 vendégtől és 27 vendéglátótól van pozitív referenciája. Egy éjszakára kért szállást, de kettőre maradt.

Kilencvenhetedik vendégem az amerikai Kristen Nart (29) Los Angelesből érkezett hozzám 3 éjszakra. Azért érkezett Budapestre, hogy 5 nap városnézés után Olaszországba utazzon egy hétre, ahol egy amerikai ismerősének vállalt privát idegenvezetői munkát. Kristen élt egy darabig Olaszországban, és megtanult alaptársalgási szinten olaszul. Kristen 7 évet dolgozott az amerikai kormánynak környezetvédelmi területen. Egy idő után ebbe belesokalt, otthagyta az állását és jelenleg felszolgálóként dolgozik egy bárban. 2008 óta CS tag, 16 vendéglátótól van referenciája. Ő maga sohasem hosztolt, mert a beteg idős nagypapájánál lakik Los Angelesben.

Kristen és Alessia péntek este érkeztek hozzám, aznap este otthon maradtunk egy üveg borral. Kristen adott egy doboz remek bonbont (másnap megettem az egészet kb. 10 perc alatt), egy csodás kis nőies dobozkába csomagolt illatgyertyát és egy fürdőgolyót. Alessia egy tábla orosz csokit hozott. Alessia az előadása után esett be, fáradt volt ugyan, de egyből felvette velünk a ritmust.

Szombat délelőtt én a fősulira mentem előadásokat hallgatni délutánig, a két lány várost nézett. Kristen és én a kora esti Bikram jóga órát látogattuk meg a Hattyú házban, a szörferemnek ez volt az első próbálkozása a hot jógával. Viszonylag jól bírta, csak az utolsó 10 percről ment ki a teremből. Óra után hazasiettünk átöltözni, közben Alessia rámüzent, hogy merre vagyunk, második estére is csatlakozna hozzánk. Összekaptuk magunkat hármasban, és elindultunk a hetedik kerület felé. Útközben rögtönzött történelemórát tartottunk Kristennek, hogyan működött a szocializmus Magyarországon és a Szovjetúnióban. Én beszámoltam a magyar részről, Alessia az orosz oldalról. Választ kaptam arra a kérdésemre is, hogyhogy nincs fogalma arról a 40 évről, ami itt zajlott Európában, és sok-sok országot érintett. A válasz az volt, hogy európai történelem óra fakultatív képzésben volt a Los Angelesi gimiben, ahova ő járt. A kötelező történelemóra csak az amerikai történelmet taglalta, és náhány főbb elemet emelt ki a nagyobb európai országokéból.

21.00-re elmentünk az Old Men's Pubba Bonus Track koncertre, a lányok láthatóan élvezték az amerikai blues zenét. A szintén amerikai énekes az egyik jó ismerősöm, kedves invitálásunkra csatlakozott hozzánk egy beszélgetés erejéig. A koncert végén átnéztünk a Dobozba, de olyan lélektelenül kihalt volt a hely, hogy átmentünk az Ellátó Kertbe. Mondanám, hogy az én ötletem volt, de nem. Kristen előző magyar hosztja ott bulizott a barátaival, és lelevelezték, hogy Kristen benéz hozzá az est folyamán.

Kilencvenötödik vendégem, az amerikai Ryan Bachman (26) Fort Wayne városából, Indianaból jött hozzám két éjszakára. Másfél éve csatlakozott a CShez, csak 2-2 refije van hoszt és vendég oldalon. A város ahol él, nem sok turista célpontja, ezért amikor valaki kitett egy open requestet, azonnal lecsapott rájuk, hogy jöjjenek az ő otthonába. PR szakon szerzett BA diplomát, majd utána MBA képzésre ment.

Otthon marketingesként dolgozott egy nagy vállalatnál, félretett egy jelentősebb összeget, de nem szerette a munkakörnyezetét, ezért kilépett az állásából. Becsomagolt és Angliába költözött tavaly, ahol szerzett egy másik marketinges állást. Megismert egy 6 évvel idősebb angol lányt tavasszal, akivel azóta is együtt vannak. Pár hónap múlva Londonba költözik, jelenleg állást keres. Reméli sikeres lesz a vadászat a Burberry angol luxus márkánál.  

Megérkezésekor épp vacsorát főztem, ami ritka pillanat. Quinoa és friss brokkoli tonhallal. Két személyre főztem, gyorsan megettük. Ryan örült, hogy valami egészségeset fogyaszthat. Egy ideje úton van, és ilyenkor csak egészségtelen ételeket eszik. Az is igaz, hogy alacsony költségvetésen utazik, ezért főleg a szemét kajákra jut pénze. Ő is fut, mint én. Elmeséltem neki, hogy már egy hete nem futok a fájó csípőm miatt, valószínűleg a bemelegítésnél cseszem el. Adott remek tippeket, mert kiderült, hogy én eddig teljesen rosszul csináltam mindent. A helyes megoldás az, hogy 10 percig konkrétan csak bemelegítő testmozgást kell végezni, majd 1 km-ert nagyon lassan kocogni, megállni, és 5 perc nyújtógyakorlatokat végezni. Utána lehet elindítani a futó applikációt és a megszokott sebességre kapcsolni. Én ehelyett általában 2 perc nyújtógyakorlatokat csináltam, majd azonnal teljes sebességre kapcsoltam. Aztán kilomerenként egyre lassabban futottam. 

A vacsi után összeszedelőzködtünk, és elvillamosoztunk az A38 hajóra, ahol aznap este egy acid jazz koncert volt. A zenekar magyar-angol vegyes volt. Énekes Carl Avory és Fábián Juli volt. Felejthetetlen jó hangulatot varázsoltak a szinpadra, az első felét végigtáncoltuk az első sorokban, majd a szünet után hátrahúzódtunk. Ryan 198 cm magas, gyűlölték őt a mögötte álló emberek :-). Jó kedvünk volt, vigyorogtunk és mindketten örültünk, hogy bírjuk egymást az első pillanattól fogva. Korábban megosztottuk egymással pár nem remek CS élményünket. Ő meghívott engem a koncert jegyre, én fizettem a sörét. 

Másnap este elmentünk a Gozsdu-udvarba sörözni, majd csak én átugrottam a Kolorba a Vírus Estre, ami a borderline személyiségzavarról szólt, valamint egy másik lingvisztikai előadásban a nyelvtanulásról hallgathattam okosságokat. Mindkét előadó remek volt. Ryan addig elment a szokásos szerdai CS meetingre, de nem találta meg a szörfereket, így szépen megvárta azt az 1 órát, amíg a két magyar nyelvű prezentáció tartott nálam. A Kolorban találkoztunk ismét, bekaptunk egy finom pizzaszeletet a szemben lévő olasz pizzásnál, utána átsétáltunk a Szimpla Kertbe töki pompost enni. Mindenhol Ryan fizetett a CS szállásért kapott hálája jeléül. Hazasétáltunk, majd csendesen ücsörögtünk a nappaliban. Ő csetelt a barátnőjével, én meg már nem tudom mit csináltam a gép előtt. Egyikőnk sem érezte, hogy mindenképp beszélgetnünk kell, csak azért, hogy ne hallgassunk egymás mellett. Nem volt kínos a csend. 

Kövess a Facebookon és Instagramon is!

Kilencvenkettedik vendégem az amerikai Stephanie Visser (24) érkezett hozzám két éjszakára Hudsonville-ből. A Florida Institute of Technology Egyetemen végzett BSC szakon és felszolgálóként dolgozik New Orleansban. Az első éjszaka elnéztünk a szokásos túránkra, Szimpla Kert, Mika Tivadar. Második este én elég fáradt voltam, ő elment vacsorázni a Menzába, én itthon maradtam. Aranyos, kedves lány volt, kaptam tőle egy szép New Oleans-i nyakláncot, amit azóta is hordok időnként. Egy éve regisztrált a CSre, csak pár referenciája van.

Stephanie New Orleans-ban élt évekig, sokat beszélgettünk a helyi jazz kultúráról. A lány csendes volt, visszafogott, mondhatni volt közöttünk két lépés távolság, de nem baj. Még hetekkel ezelőtt hosztoltam, és nem sok emlékem van az együtt töltött időről, így ez a poszt sem lesz hosszú..

Kilencvenharmadik vendégem a svájci Sandra Brüh (27) volt. Sorrendben nem ő következne, de mivel mostanában ő állt hozzám a legközelebb, őróla nagyobb kedvel írok. Sandra még 2007-ben regisztrált a CS-re, 17 vendéglátótól van refije, ő maga egyszer látott mást vendégül. Németországban, Kölnben él. Nagyon szeretne hosztolni, de 3 lakótársa van, akik nem egyeznek bele. Kellékesként dolgozik színházi produkciókban, elsődlegeseb musicalekben és filmekben. Két éjszakát volt nálam.

Első este semmi nem történt. Megérkezett délután, én elmentem bikram joga órára, addig Sandra a lakásomban maradt. Mikor visszaértem, leültem megnézni egy remek és érdekes underground filmet, ami a szakításról szól, ő addig olvasott. Mindketten fáradtak voltunk a beszélgetéshez, békés lakótársi hangulatot alakítottunk ki pillanatok alatt.

Másnap a vendégem várost nézni ment, én egy megbeszélésre, este találkoztunk otthon. Besétáltunk a zsidó negyedbe és már útközben kiderült, hogy megvan a kémia közöttünk. Be-benézegettünk különböző kocsmákba, Sandranak folyamatosan járt a tekintete a berendezéseken, a belsőépítészeti megoldásokon. Hiába, szakmai ártalom. A Gozsduban meghívott egy ciderre, majd onnan átsétáltunk a Szimplába. Mindig ezt a két helyet írom tudom, nem unjátok nagyon olvasni? Mintha nem is lenne más romkocsma Pesten, tényleg lehetnék már változatosabb..

Kilencvenegyedik vendégem a mexikói Manuel Garibay (30) volt Mexikóvárosból. Ő volt a második mexikói vendégem. Az első egy séf volt, és az ő posztjával indítotottam anno a blogot. Manuel két estét volt nálam. Az első este egy olasz-ukrán páros vendég volt nálam estére, kibontottuk azt az üveg magyar vörösbort, amit az Agata vendégem hozott ajándékba. Négy felé öntöttem, finom volt. Az első este főleg hármasban beszélgettek Mexikóról, én csak elvétve csatlakoztam hozzájuk, mással voltam elfoglalva otthon. Manuel bejárta az egész országot, és a Mexikó-USA határ mentén is utazott, de ott se találkozott veszélyes helyzetekkel, amikről a hírek szólnak.

Manuel művészeti egyetemre járt, festészetet tanult. Van egy saját honlapja a képeiről, érdemes megnéznetek. Az európai repülőjegyét ingyen kapta egy pilóta ismerősétől. Nagyon kis költségvetésen utazik, a pénzét főleg múzeumbelépőkre költi. Itthon járt a Ludwigban, a Szépművészeti Múzeumban és a Nemzeti Galériában a Várban. A Szépművészetit én nem ajánlottam neki, azt mondtam unalmas, csak az eseti kiállítások a jók. Neki még is tetszett.