Kilencvenharmadik vendégem a svájci Sandra Brüh (27) volt. Sorrendben nem ő következne, de mivel mostanában ő állt hozzám a legközelebb, őróla nagyobb kedvel írok. Sandra még 2007-ben regisztrált a CS-re, 17 vendéglátótól van refije, ő maga egyszer látott mást vendégül. Németországban, Kölnben él. Nagyon szeretne hosztolni, de 3 lakótársa van, akik nem egyeznek bele. Kellékesként dolgozik színházi produkciókban, elsődlegeseb musicalekben és filmekben. Két éjszakát volt nálam.
Első este semmi nem történt. Megérkezett délután, én elmentem bikram joga órára, addig Sandra a lakásomban maradt. Mikor visszaértem, leültem megnézni egy remek és érdekes underground filmet, ami a szakításról szól, ő addig olvasott. Mindketten fáradtak voltunk a beszélgetéshez, békés lakótársi hangulatot alakítottunk ki pillanatok alatt.
Másnap a vendégem várost nézni ment, én egy megbeszélésre, este találkoztunk otthon. Besétáltunk a zsidó negyedbe és már útközben kiderült, hogy megvan a kémia közöttünk. Be-benézegettünk különböző kocsmákba, Sandranak folyamatosan járt a tekintete a berendezéseken, a belsőépítészeti megoldásokon. Hiába, szakmai ártalom. A Gozsduban meghívott egy ciderre, majd onnan átsétáltunk a Szimplába. Mindig ezt a két helyet írom tudom, nem unjátok nagyon olvasni? Mintha nem is lenne más romkocsma Pesten, tényleg lehetnék már változatosabb..
Sandra a legutóbb Jim Jarmusch filmen dolgozott Németországban. A film címe: "Only lovers left alive" volt, Magyarországon Halhatatlan szeretők címen forgalmazták. Én többek között óriási Jarmusch rajongó vagyok, nem csak ezt a filmjét, hanem az összes korábbi mozijait láttam. Emiatt átmentem riporternőbe, és minden részletről kifaggatam Sandrát, ami a Jarmusch munkáját érinthette.
Az összes belsőt, és detroiti utcai felvételeket is ott vették fel. Jarmusch egy nagyon szerény, csendes, visszahúzódó filmrendező. Nem tervez előre, mindig az aznapi forgatás részleteiről tudnak a kollégák. Többször kérték, hogy mondja el mi lesz másnap, mire készüljenek, de lerázta azzal őket, hogy fogalma sincsen még, és ez így is volt. Viszont az adott napon a legapróbb részletességű rajzokból, storyboardokból dolgozott a forgatáson. Olyan szinten rögzítette a helyszínt az agyában, hogy megesett egyszer az, hogy az egyik kellékes 10 cm-t elmozdított egy földön fekvő papírpénzen, és Jarmusch pillanatok alatt kiszúrta a változást. Precíz, a részletekhez véglegetesen ragaszkodó alkotó művész. Ezen a képen látható a belső helyszín túlzsúfoltsága.
A stáb egyik alacsony pozícióban dolgozó tagja gitározgatott magában az egyik kelléken a forgatás szünetében. Jim megállt, hallgatta a játékát, majd odament hozzá, útközben felkapott egy Gibson-t és a pasi kezébe nyomta. Ajándék. Sandra csak azért sajnálta, mert a gitározó stábtag egyébként egy óriási seggfej volt, és mindenki utálta őt. Ezt viszont Jarmusch nem tudta. Ő a játékát köszönte meg a sokezer dolláros hangszerrel.
A filmben a főhős vámpír zeneművész és hangszergyűjtő. A forgatás helyszínén tucatszám hevertek a méregdrága gitárok. Azon cégekkkel, akikkel nem volt szerződésük, az ő hangszereiket a távolban mutatta a kamera, a jellegzetes tipusjegyeket nem felismerhetően. Nem is tudtam, hogy nem lehet hangszermárkát mutatni forgatáson a gyártó engedélye nélkül.
Sandra egyik fő feladata a vérkészítés volt. Ez egy speciális porral, bébitápszerrel és cékla összekeverésével oldották meg. Sandra állt egy nagy edény felett, és vért készített a forgatás minden napján. Ezt utána vérkészítményes tasakokba töltötték, vagy pohárba öntötték, az adott jelenethez igazítva. Jarmush nagyon elégedett volt Sandra munkájával, az elején hosszú ideig állt mellette, és figyelte, hogyan készíti elő a produkcióhoz. A marokkói forgatásra nem vitték magával Sandrat, hanem a helyi kellékest használták költségoptimalizálás miatt, aki nem tudott olyan minőségű vért készíteni, mint Sandra. Jarmusch utólag megüzente ezt a tényt a vendégemnek.
A film főszereplője Tilda Swinton, minden sztárallűröktől mentes színésznő. Sandraval és a többi kollégával is nyitott volt és kedves. A filmben a vért lefagyasztják és jégkrémet csinálnak belőle, amit a két főhős elszopogat. Tilda a valóságban is nagyon szerette, minden nap kért Sandratól ilyen vérjégkrémet a szünetekben elnyalogatni. Sandra is megkóstolta, szerinte borzalmas íze volt. Tilda odavolt érte.
Valamikor az éjszaka közepén hazasétáltunk, és kibontottuk azt az üveg bort, amit Sandra vett nekem ajándékba. Előtte mondta, hogy nem tudja jó bor e, de tetszett a cimkéje neki. Kérdezem, 2000 Ft alatt volt, vagy felett? Alatta. Akkor nem lesz jó. (Speciális borboltokban elvétve lehet 1500 Ft körül is iható bort kapni, de rendes élelmiszerboltokban nem igazán). Sandra édes (azaz cukrozott) vörösbort vett. Kibontottuk, szar volt, de megittuk hősiesen. Hajnalig arról beszélgettünk, hogy miért szakítottak velünk a férfiak, és mi miért szakítottunk velük. Akkor hajnalban kaptam egy kirúgás-közeli emailt, és ez előhozta a témát. Jó, hogy ott volt velem. Nem hagyta, hogy részegen válaszoljak az emailre, másnap kipihenten és józanon jobb az ilyet megírni. Hasznos tanács volt.
Sandra másnap Bécsbe utazott, hogy három hetet az osztrák fővárosban megrendezendő musical-en dolgozzon. Azt hiszem ilyen szorosan és tényleg szomorúan még nem öleltem át búcsúzólag egyik vendégemet sem. Meg kéne látogatnom Bécsben a hónap végéig, amíg ott van.
Kövess Facebookon és Instagramon is.
Utolsó kommentek