Ez volt a második alkalom, hogy két független requestre igent mondtam, ami egyazon időpontra érkezett.

A kilencvenhatodik vendégem az orosz Alessia (37) Varsóból érkezett hozzám, ahol 7 éve él, de Moszkvában nőtt fel. Hegedűművésznő, Moszkvában végezte a konzervatóriumot, a varsói operában zongorázik, és vendégszerepléseket vállal szerte a világban. Budapestre is egy operaelőadásban való részvétel miatt érkezett. 3 éve csatlakozott a CS-hez, 14 vendégtől és 27 vendéglátótól van pozitív referenciája. Egy éjszakára kért szállást, de kettőre maradt.

Kilencvenhetedik vendégem az amerikai Kristen Nart (29) Los Angelesből érkezett hozzám 3 éjszakra. Azért érkezett Budapestre, hogy 5 nap városnézés után Olaszországba utazzon egy hétre, ahol egy amerikai ismerősének vállalt privát idegenvezetői munkát. Kristen élt egy darabig Olaszországban, és megtanult alaptársalgási szinten olaszul. Kristen 7 évet dolgozott az amerikai kormánynak környezetvédelmi területen. Egy idő után ebbe belesokalt, otthagyta az állását és jelenleg felszolgálóként dolgozik egy bárban. 2008 óta CS tag, 16 vendéglátótól van referenciája. Ő maga sohasem hosztolt, mert a beteg idős nagypapájánál lakik Los Angelesben.

Kristen és Alessia péntek este érkeztek hozzám, aznap este otthon maradtunk egy üveg borral. Kristen adott egy doboz remek bonbont (másnap megettem az egészet kb. 10 perc alatt), egy csodás kis nőies dobozkába csomagolt illatgyertyát és egy fürdőgolyót. Alessia egy tábla orosz csokit hozott. Alessia az előadása után esett be, fáradt volt ugyan, de egyből felvette velünk a ritmust.

Szombat délelőtt én a fősulira mentem előadásokat hallgatni délutánig, a két lány várost nézett. Kristen és én a kora esti Bikram jóga órát látogattuk meg a Hattyú házban, a szörferemnek ez volt az első próbálkozása a hot jógával. Viszonylag jól bírta, csak az utolsó 10 percről ment ki a teremből. Óra után hazasiettünk átöltözni, közben Alessia rámüzent, hogy merre vagyunk, második estére is csatlakozna hozzánk. Összekaptuk magunkat hármasban, és elindultunk a hetedik kerület felé. Útközben rögtönzött történelemórát tartottunk Kristennek, hogyan működött a szocializmus Magyarországon és a Szovjetúnióban. Én beszámoltam a magyar részről, Alessia az orosz oldalról. Választ kaptam arra a kérdésemre is, hogyhogy nincs fogalma arról a 40 évről, ami itt zajlott Európában, és sok-sok országot érintett. A válasz az volt, hogy európai történelem óra fakultatív képzésben volt a Los Angelesi gimiben, ahova ő járt. A kötelező történelemóra csak az amerikai történelmet taglalta, és náhány főbb elemet emelt ki a nagyobb európai országokéból.

21.00-re elmentünk az Old Men's Pubba Bonus Track koncertre, a lányok láthatóan élvezték az amerikai blues zenét. A szintén amerikai énekes az egyik jó ismerősöm, kedves invitálásunkra csatlakozott hozzánk egy beszélgetés erejéig. A koncert végén átnéztünk a Dobozba, de olyan lélektelenül kihalt volt a hely, hogy átmentünk az Ellátó Kertbe. Mondanám, hogy az én ötletem volt, de nem. Kristen előző magyar hosztja ott bulizott a barátaival, és lelevelezték, hogy Kristen benéz hozzá az est folyamán.

Kilencvenötödik vendégem, az amerikai Ryan Bachman (26) Fort Wayne városából, Indianaból jött hozzám két éjszakára. Másfél éve csatlakozott a CShez, csak 2-2 refije van hoszt és vendég oldalon. A város ahol él, nem sok turista célpontja, ezért amikor valaki kitett egy open requestet, azonnal lecsapott rájuk, hogy jöjjenek az ő otthonába. PR szakon szerzett BA diplomát, majd utána MBA képzésre ment.

Otthon marketingesként dolgozott egy nagy vállalatnál, félretett egy jelentősebb összeget, de nem szerette a munkakörnyezetét, ezért kilépett az állásából. Becsomagolt és Angliába költözött tavaly, ahol szerzett egy másik marketinges állást. Megismert egy 6 évvel idősebb angol lányt tavasszal, akivel azóta is együtt vannak. Pár hónap múlva Londonba költözik, jelenleg állást keres. Reméli sikeres lesz a vadászat a Burberry angol luxus márkánál.  

Megérkezésekor épp vacsorát főztem, ami ritka pillanat. Quinoa és friss brokkoli tonhallal. Két személyre főztem, gyorsan megettük. Ryan örült, hogy valami egészségeset fogyaszthat. Egy ideje úton van, és ilyenkor csak egészségtelen ételeket eszik. Az is igaz, hogy alacsony költségvetésen utazik, ezért főleg a szemét kajákra jut pénze. Ő is fut, mint én. Elmeséltem neki, hogy már egy hete nem futok a fájó csípőm miatt, valószínűleg a bemelegítésnél cseszem el. Adott remek tippeket, mert kiderült, hogy én eddig teljesen rosszul csináltam mindent. A helyes megoldás az, hogy 10 percig konkrétan csak bemelegítő testmozgást kell végezni, majd 1 km-ert nagyon lassan kocogni, megállni, és 5 perc nyújtógyakorlatokat végezni. Utána lehet elindítani a futó applikációt és a megszokott sebességre kapcsolni. Én ehelyett általában 2 perc nyújtógyakorlatokat csináltam, majd azonnal teljes sebességre kapcsoltam. Aztán kilomerenként egyre lassabban futottam. 

A vacsi után összeszedelőzködtünk, és elvillamosoztunk az A38 hajóra, ahol aznap este egy acid jazz koncert volt. A zenekar magyar-angol vegyes volt. Énekes Carl Avory és Fábián Juli volt. Felejthetetlen jó hangulatot varázsoltak a szinpadra, az első felét végigtáncoltuk az első sorokban, majd a szünet után hátrahúzódtunk. Ryan 198 cm magas, gyűlölték őt a mögötte álló emberek :-). Jó kedvünk volt, vigyorogtunk és mindketten örültünk, hogy bírjuk egymást az első pillanattól fogva. Korábban megosztottuk egymással pár nem remek CS élményünket. Ő meghívott engem a koncert jegyre, én fizettem a sörét. 

Másnap este elmentünk a Gozsdu-udvarba sörözni, majd csak én átugrottam a Kolorba a Vírus Estre, ami a borderline személyiségzavarról szólt, valamint egy másik lingvisztikai előadásban a nyelvtanulásról hallgathattam okosságokat. Mindkét előadó remek volt. Ryan addig elment a szokásos szerdai CS meetingre, de nem találta meg a szörfereket, így szépen megvárta azt az 1 órát, amíg a két magyar nyelvű prezentáció tartott nálam. A Kolorban találkoztunk ismét, bekaptunk egy finom pizzaszeletet a szemben lévő olasz pizzásnál, utána átsétáltunk a Szimpla Kertbe töki pompost enni. Mindenhol Ryan fizetett a CS szállásért kapott hálája jeléül. Hazasétáltunk, majd csendesen ücsörögtünk a nappaliban. Ő csetelt a barátnőjével, én meg már nem tudom mit csináltam a gép előtt. Egyikőnk sem érezte, hogy mindenképp beszélgetnünk kell, csak azért, hogy ne hallgassunk egymás mellett. Nem volt kínos a csend. 

Kövess a Facebookon és Instagramon is!

Kilencvenkettedik vendégem az amerikai Stephanie Visser (24) érkezett hozzám két éjszakára Hudsonville-ből. A Florida Institute of Technology Egyetemen végzett BSC szakon és felszolgálóként dolgozik New Orleansban. Az első éjszaka elnéztünk a szokásos túránkra, Szimpla Kert, Mika Tivadar. Második este én elég fáradt voltam, ő elment vacsorázni a Menzába, én itthon maradtam. Aranyos, kedves lány volt, kaptam tőle egy szép New Oleans-i nyakláncot, amit azóta is hordok időnként. Egy éve regisztrált a CSre, csak pár referenciája van.

Stephanie New Orleans-ban élt évekig, sokat beszélgettünk a helyi jazz kultúráról. A lány csendes volt, visszafogott, mondhatni volt közöttünk két lépés távolság, de nem baj. Még hetekkel ezelőtt hosztoltam, és nem sok emlékem van az együtt töltött időről, így ez a poszt sem lesz hosszú..

Időnként kapok levelet random couchsurferektől, hogy Budapestre jönnek hamarosan, szállásuk van, de szeretnének elmenni várostnézni/bulizni stb. Velem. Ha ráérek, mindig igent mondok, de a két és fél év alatt, csak pár alkalommal jött össze, hogy tényleg találkoztunk is. Legutóbb egy amerikai srác írt, Mark, hogy ő jelenleg Szaúd-Arábiában él, jön Budapestre, ha van kedvem, találkozzunk.

A Deák téri Starbucks elé beszéltük meg a találkozót, Mark ott várt rám egy középkorú hölggyel, akiről kiderült, hogy az édesanyja. Gyorsan ittunk egy kávét, majd tettünk egy nagy sétát a városba, igyekeztem minden fontos látnivalót megmutatni nekik, felmentünk a várba is siklóval, megnéztük a Halász-bástyát. Este beültünk a Gozsdu udvarba vacsorázni, majd sörözni. Végig mindenhol ők fizettek, cserébe az idegenvezetésért.

Mark és az édesanyja tipikus amerikaiak voltak, értsd: mindentől lelkesednek, minden awesome és fantasztikus. Én is az voltam, ezt kb. a félóránként a tudomásomra hozták. Mark Szaúd-Arábiában egy amerikai olajtársaságnak dolgozik mérnökként, az anyja otthon methodista lelkész. Kedvesek, nyitottak voltak, bár Mark édesanyja az én izlésemhez képest már túl lelkes volt. Azért ennyire még soha senkit nem nyűgöztem le az "okosságommal", mint ahogy azt ő a kifejezésemre juttatta. Mark édesanyja korábban aggódott, hogy a fia couchsurfingezik, de miután találkozott velem, minden negatív kétségei eloszlottak. Ezt is elmondta nekem, hogy most már megnyugodott, hogyha minden CSer olyan, mint én, akkor minden rendben van.

Másnap délben megérkezett hozzám egy amerikai ismerősöm, Zoé (20), aki egy éjszakát aludt nálam. Zoé egy itt élő amerikai művészbarátom barátnője. Galen július 1-én ment vissza az Egyesült Államokba, egy évig élt itt Fulbright ösztöndíjjal. Galennel tavaly nyáron a Szimpla Kertben ismerkedtem meg, akkor felajánlottam neki, hogy leszek a magyar tanára, ha ő cserébe tanít engem angolul. Kialakítottunk egy olyan szokást egymással, miszerint hetente egyszer találkoztunk, egy-másfél órát magyaroztunk tankönyv alapján, majd megnéztünk egy filmet a Művész moziban, és utána megbeszéltük milyen volt a film. Ezalatt ő korrigálta a nyelvtani hibáimat. Tavasszal Zoét és Galent én mutattam be egymásnak, mint kiderült remek randiguru válhatna belőlem.

Galennek előző este volt a búcsúbulija, előtte néhány nappal már megajándékoztuk egymást. Én egy rajzot kaptam tőle (ha híres lesz, majd eladom milliókért, haha :-), ő tőlem egy könyvet kapott. Nagyon, nagyon fog hiányozni. Még sohasem volt ideiglenes barátom. Ez azt jelenti, hogy a megismerkedéskor tudtuk, hogy csak egy évet lesz az országban. Valamint nagyon megszoktam, hogy lett egy állandó mozibajáró partnerem, ami most már nincsen.

Zoé az én szobámban aludt, mivel Josef foglalta el a vendégszobát. Zoé lelépett magyar SIM kártyát venni a telefonjába. Ő minden országban a helyi szolgáltató prepaid kártyáját használja. Én Thesszalonikiben is megrendeltem a Travel & Surf L csomagot, ami kényelmesen kitartott a 4 nap alatt, sőt maradt is keretem, mikor hazajöttem. Főleg a google maps applikációmon böngésztem, és Foursquere chech-in-ekre korlátoztam a rooming csomag használatát. A szaloniki kávézók jól el voltak látva wifivel, ezért a képek feltöltését azokra bíztam.

Délután megnéztük a közeli Szemlőhegyi barlangot hármasban, majd utána Zoéval elmentünk edzeni, Josef pedig elkerekezett megnézni az Aquincumot. Megbeszéltük, hogy 20.00 és 21.00 között otthon leszünk. Aznap este lenyomtunk egy body art órát, majd futottunk és edzettünk a kondi teremben, a legvégén szaunáztunk. Az időt nem figyeltük, emiatt csak 21.30-ra értünk haza. Hazafelé a buszon állt mellettünk három tizenéves srác, akik nagyon részegek voltak és valami elképesztően büdösek. Az egyik útközben kinyitotta az ajtót (fogalmam sincs hogy csinálta) és leugrott a mozgásban levő buszról. Gondolom túlélte. A sofőrnek előrekiabáltam, hogy nyitva van az ajtó, megállította a buszt, és kivülről a kezével csukta be az ajtót. A leugró fiúról nem szóltunk neki.

Josef a jól ismert pózban ismét a ház előtt ücsörgött, már közeledve felé elkezdtem tőle bocsánatot kérni az egy órás késésért. Kiderült, hogy az Aquincum zárva volt, mivel hétfő van. (Mondjuk ezt mondhattam volna neki, ha eszembe jut.) Úgy érezte, hogy Budapest utálja őt. A "Budapest hates me" mondatot a 3 nap alatt többször elmondta. Bementünk a lakásba, majd kisvártatva a szomszédom csöngetett, és közölte velem, hogy a vendégem felmászott a kerítésre és megpróbált a szomszédom ablakán bemenni, emiatt a szembe szomszéd kihívta a rendőrséget. Azaz úton van a police. Na basszus. Megvédtem Josefet a tények ismerete nélkül, hogy egészen biztosan az én ablakom felé hadonászott a telefonjával, és a szomszéd néni öreg, nem látott rendesen a sötétben, ezért mondta, hogy a másik lakás ablaka felé közeledett. A szomszéd persze azon is problémázott, hogy előző este a kapu előtt aludt a vendégem.