Tizenkettedik vendégem a 41 éves Stefano Amato volt Olaszországból, Torino városából. Rendszergazdakénk dolgozik, felsőoktatási végzettsége nincs. 90 pozitív referenciája van a CS adatlapján. Két éjszakát lakott nálam. Fogorvosi rutin ellenőrzésre jött Budapestre. Stefano adatlapján az angol tudása intermediate szintre volt beállítva. Ha beginner lett volna, akkor nem hostoltam volna. Vélhetően pont ezért állítják be sokan közép szintre az angol tudásukat az adatlapjukon, mert félnek attól, hogyha gyengébb, akkor nem fogadja őket senki.
Éjfél után érkezett taxival. Aznap küldött egy fura levelet:
I arrive at the 23.20. Or if you prefer do you want go to the airport? Then I pay the taxi for the house.
There is not a problem. Ok?
Nem, semmiképpen nem akartam éjfélkor kimenni érte a repülőtérre. Alapvetően napközben se mentem volna ki érte. Arról nem is tett említést, hogy a kiutazásomat ki finanszírozza. Két éve tag a couchsurfingen. Tudnia kellene, hogy nem szokás a hosttól ilyet kérni. Arról már nem is beszélek, hogy a request íráskor szólni kell, hogy éjfél után érkezel meg, utólag ezt nem szerencsés bejelenteni. Nagyon nem jó kezdés! A leveléből már éreztem, hogy gondok lesznek a kommunikációval is.
Érkezése után kiültünk a teraszomra sörözni. Ez volt a bevezető dialógunk:
Stefano: - Do you speak Italian?
Én: - No, I don't, just a few words.
Stefano - Buongiorno, buonasera?
Én: Yes, and si, no, pizza, pasta, latte macchiato
Stefano: coca cola
Én: ???
Stefano sokat beszélt, viszont csak a present simple igeidőt ismeri. Erősen koncentrálnom kellett és a szövegkörnyezetből kitalálni, hogy mikor érti a mondandóját múltban, jelenben, vagy jövő időben. Valamint akár nőről, férfiről, akár tárgyról beszélt, minden "he is" volt. Valamint minden második mondatába belepakolt olasz szavakat is az angol mellé. Kb fél óra múlva jó éjszakát kívántam neki.
Másnap délelőtt bejöttünk a városba, én mentem a dolgomra, ő várost nézett. Este elmentem egy couchsurfing partyra az Építész Pincébe, amit minden héten kedden megrendeznek. Stefanot is odahívtam, este 23.00 körül érkezett. Mikor bejött, rögtön megkértem rá, hogy beszélgessen, ismerkedjen másokkal is. Az est folyamán hazaindulás előtt észrevettem, hogy egyedül van. Mások se beszélgettek vele, megsajnáltam, odaültem hozzá. A baj az volt, hogy kizárólag csak az időjárásról tudott beszélgetni. Az ittléte alatt kb. százszor mondta el: The temperature is very hot! Meg ilyesmiket, hogy The Weather is go to the Beach. (Gondolom azt akarta mondani, hogy strandidő van).
Hazaérkezéskor elmondtam neki, hogy másnap este lesz egy találkozóm, 21.00 körül érek haza. Ő erre úgy reagált, hogy szüksége van másnap az alvásra, mert csütörtökön 05.00-kor kelnie kell, hogy kiérjen a repülőtérre a 09.00-kor induló gépéhez tömegközlekedéssel. És ő már este 20.00-kor aludnia akar, szóval keres inkább egy hostelt. Mondtam neki, hogy megpróbálom az esti találkozómat korábbra tenni, mire ő: neki nem számít a pénz, akármelyik budapesti szállodát ki tudja fizetni. Erre mondtam neki, hogyha nem számít a pénz, akkor miért nem megy taxival, az fele annyi időbe kerül és aludhat reggel tovább. Mire ő: megszokta a tömegközlekedést. (Idefelé oké volt a taxi, visszafelé már nem). Erre már nem tudtam mit mondani. Előtte 8-10 alkalommal ismételtem meg neki minden mondatomat, többször rákérdeztem, hogy érti e amit mondok, mindig azt reagálta, hogy igen. Aztán 5 perccel később teljesen mást mondott, mint amire korábban még bólogatott, hogy úgy van. Ettől rettentően ideges lettem. Miért nem lehet "bevallani" hogy bocsánat, de nem értem mit mondasz? Miért kell úgy csinálni, mintha értene angolul, ha közben nem? Ez valami déli büszkeség kérdés? Én nem beszélek angolul, vagyis csak egy gyenge közép szinten, Stefanohoz képest fluent! De ha angolul kommunikálok valakivel és nem értem, hogy mit mond a másik, akkor szólok. Minek szivassam a másikat és magamat is azzal, hogy állandóan félreértjük és nem értjük egymást?
Igazából nagyon örültem neki, hogy elmegy másnap. Nem az angol tudás hiánya miatt, hanem alapvetően nem volt szimpatikus. Sőt, azt éreztem, hogy ideges vagyok a jelenlétében. Nem tudom mi váltotta ki belőlem ezt. Mintha passzív agresszív lett volna a viselkedése.
A következő nap délután eljött a csomagjaiért és bejelentette, hogy talált egy másik hostot a városban. Ohh, mondom, az nagyon jó, közelebb lesz a reptér! Hát, sok szerencsét a másik host társamnak. Esetleg ha beszél olaszul, akkor nem lesz probléma. Apropó, thank you giftet nem kaptam.
Update: Stefano megtalálta a posztomat és kérte, hogy vegyem le a fényképét - annak ellenére, hogy mikor hostoltam, beleegyezett, hogy publikálhassam a blogomra a fotóját, de azóta meggondolta magát - és változtassam meg a nevét és a korát. Eleget tettem a kérésének.
Utolsó kommentek