Izgatottan vártam az év utolsó estéjét, mivel ha van alkalmam külföldön tölteni a szilvesztert, az mindig ad egy plusz várakozásokkal teli élményt az egyébként 25 felett már sokak által gyakran unt kötelezően szórakozással eltöltendő estéhez. Pietarihoz, egy kanapészörfös finn sráchoz mentünk el, aki egy kisebbfajta összejövetelt szervezett a lakásában. A barátnője Qiujie 29 éves közgazdász hongkongi lány, aki kb. fél éve él Londonban, ők is a CS-en keresztül ismerkedtek meg. Korábban otthon a Morgan Stanley-nél dolgozott elemzőként, áprilisban kezd el dolgozni ismét egy másik banknál ugyanebben a pozícióban Londonban. Ezekben a napokban egy Barcelonából érkező 38 éves surfert lányt hostolnak. A spanyol lány vidám, beszédes, hangos és érdeklődő, kicsit olyan volt a viselkedése, mint egy ragadozó tigris, aki épp vadászni indul. Tetszett a nyitottsága, amellett, hogy egy kicsit túl “sok” volt nekem.

Ciderekkel megrakodva érkeztük 21.00-kor Farringdon-ba. Az ajtót Pietari barátnője nyitotta ki azzal, hogy a házigazda beteg, ettek valamit előző nap, a gyomorrontástól az ágyat nyomja szegényke. Két órát maradtunk, megittuk az összes cidert négyesben és elindultunk a London Eye tűzijátékot nézni. Sajnos a rossz oldalra álltunk, aminek következtében egy perc után olyan erős füst borította be az óriáskereket, hogy gyakorlatilag semmit nem lehetett látni a tűzijátékból. Készítettünk egy videót.

A hangulat az utcán viszont leírhatatlanul remek volt, eltekintve néhány utcán fekvő tizenévestől, akiket a helyi rendőrök próbáltak stabil oldalfekvés pozícióba tenni. A brit rendőrökről el kell, hogy mondjam, hogy meglepően kedvesek, könnyedek és segítőkészek. Az összegyűlt közel háromszázeres tömeg pedig fegyelmezetten viselkedett, mindenki türelmesen vonult a tűzijáték felé, majd utána el a helyszintről. 

A tűzijáték után ingyenes volt a metró. Ezt nálunk is bevezethetnék augusztus 20-án. A spanyol lányt hazakísértük, útközben próbáltam rábeszélni D-t, hogy ugorjunk be egy - a házban felfedezett - házibuliba, de erre ő nem volt hajlandó, én meg nem voltam elég (részeg) biztató kedvemben, hogy rábeszéljem, hogy deee, légysziiii. Na ez az egyik jele, hogy megöregedtünk.

Másnap délben siettünk megnézni London's New Year's Day Parade-t Szines felvonulás angol, amerikai és különféle nemzetek közösségi szervezeteinek és iskoláinak részvételével. Nagy volt a tömeg, de nem elviselhetetlen. Engem is magával ragadott az öröm, ahogy a felvonulok kiabáltak és integettek kifelé a közönségnek (Happy New Year!) arcukon önfeledt és kedves vidámsággal. Együtt ünnepelte mindenki az új évet és Angliát. Ilyet is kellene szervezni Budapestre. A videónkon a számomra egyik legérdekesebb felvonuló csapat látható.

Utóirat: Köszönöm 183 ezer olvasó (egyedi látogató) figyelmét a blog májusi indulása óta.