Tegnap este Londonban a The Square Pig nevű pubban CouchSurfing meetingen voltam. Itt is, ahogy otthon, minden kedden rendezik meg a találkozót. Nyáron 130-150-en szoktak lenni, most kb 50-60-an voltak jelen. Kb 7-8 CS taggal sikerült beszélgetnem. Megérkezésemkor felragasztottam a nevemet magamra, rendeltem egy csapolt cidert és csatlakoztam egy kisebb csoporthoz.

Az első beszélgetőtársam egy kb harminc eleji fizika tanár volt, eredetileg francia, 10 éve él Londonban. Még nem hostolt senkin, csak CS meetingekre jár. A másik férfi született angol volt, gyakorlatilag alig értettem valamit abból, amit mondott nekem, egyfolytában beszélt, de közben egyszer sem nézett a szemembe, és ő is kielemezte, hogy esze ágában sincs vendégeket fogadni. Egy lélegzetvételénél megállítottam, hogy nekem most fényképeznem kell. A harmadik srác indiai volt, 15 éve él Londonban és állítása szerint a Morgan Stanley-nél dolgozik, mint financial analyst. Ő se fogad senkit, és ha utazik, akkor szállodába megy. Az angol nyelvtanja rosszabb volt az enyémnél. Egyszerűen nem tudtam komolyan venni, hiszen elég nagy kérdőjellel tudom elfogadni azt a tényt, hogy a MG felvegyen valakit magához elemzőnek rossz angoltudással. Messziről jött ember, azt mond, amit akar. 

Dumáltam még pár percet egy kedves marokkói és párizsi couchsurfer lánnyal, akik szintén a szabadságukat töltik Londonban. A párizsi lány szintén nem fogad vendégeket, ezek után már feladtam ezt a kérdést, és a többi beszélgetőpartneremtől nem kérdeztem meg. Majd újra feltünt a szemkontaktust képtelen felvevő angol a szemem előtt és folytatta a monológját. Nem sokkal később megismertem egy bécsi couchsurfert, akinek van egy szintén osztrák barátja, aki már 800 vendéget hostolt. Gyorsan lecsekkoltam a profilját, ami szerint "csak" 183 referenciája van. Több, mint 600 vendég nem írt róla semmit?

Nagyjából ezeket a kérdéseket tette fel mindenki nekem: How are you? Do you live here? What are you doing in London? When did you arrive? When are you leaving? Do you have a host? Where is your host? 

Az utolsó két dialógom így zajlott le:

A női WC-ben a smink tükör felett beszélgetés alakult ki egy itt született helyi angol lánnyal. 

Csaj: -Honnan jöttél?
Èn: - Budapest, Magyarország
Csaj:- Ohh, fantasztikus, a legjobb barátom félig magyar. 
Èn:- Ohh.. Remek...
Csaj: - Képzeld, tudok egy magyar szót! Pussy! Mit jelent ez? 
Én: - Szerintem ez egy angol szó és vaginát jelent..
Csaj elmerengve belebámul a tükörbe.. - Hmmm.. 
Én: Áááá! Puszi!!
Csaj: Ezaz!

Találkozás egy velem egyidős sráccal közvetlenül a második cider rendelésem után a pultnál. 

- Srác: Hello! 
- Én: Hello, honnan jöttél?
- Srác: Itt élek 12 éve, de Ukrajnából költöztem ide.
- Én: Ahh, én Magyarországról jöttem, hello szomszéd!
- Srác: Azért Ukrajna és Magyarország nem közvetlen szomszédok.
- Én: ???

Itt következett el az a pillanat, amikor gyorsan felhajtottam a maradék italomat, felhívtam a hostomat otthagytam a partit. 

Daviddal elmentünk az 1745-ben megnyitott Dirty Dicks nevű pubba a Liverpool Streetre. A falnál lévő pulthoz ültünk, majd kis idő után megismerkedtünk két angol csajjal, akik tüneményesek voltak. Az egyik lány leszólított azzal, hogy nagyon szép vagyok és szeretne megismerni. Kicsi harmincas nő volt egy óriási szemüveggel az arcán, emellett leszbikus volt és nagyon részeg. Egyszer meg is kellett kérnem, hogy üljön vissza a bárszékére, és hagyjon egy kis teret nekem, mert nagyon közel jött és már nem volt hova elhajolnom.

Megvitattuk négyesben, hogy ez az egész How are you? Nice to meet you és hasonló angol üres gesztusok mekkora egy bullshit. Nagyon megdicsérték a nyelvtudásomat, ami különösen jól esett (pedig tudtam, hogy ez is csak egy újabb bullshit :-). Megtudtam, hogy az angolok miért beszélnek állandóan az időjárásról: azért mert állandóan esik az eső, amitől depressziósak és nagyon boldogak tudnak lenni, ha nem esik és süt a nap, mivel ez ritka pillanat. Elmeséltem nekik, hogy Magyarországon nem beszélgetünk az időjárásról és alaptermészetünkből kifolyólag mellőzzük az udvarias gesztusokat.

Az egész hét napos kinnlétemre jellemző volt, hogy sok nagyon kedves angolt ismertem meg. Az utcán, a kocsmákban, boltban, gyakorlatilag mindenhol. Nyitottak, előzékenyek, érdeklődőek és segítőkészek.