Hazamentünk a cuccomért, összepakoltam és átmetróztam huszonhatodik hosztomhoz, Pedrohoz (38). Kb 60 vendéget fogadott eddig, és fele ennyi referenciája van. Pedro született madridi, van egy studiója, ahol tanfolyamokat tart a szeretetről/szerelemről. Nincs felsőoktatási végzettsége. A workshopra érkeznek olyan emberek, akiknek gondjuk van a párkapcsolatukkal, önmagukkal, Pedro pedig különböző szituációs gyakorlatokkal, beszélgetésekkel segít nekik.

Pedro nem a szokványos életformát választotta. Nem hisz a párkapcsolatokban, a poliamoriaban hisz, a jövőben szeretne vidékre költözni és kommunában élni. Nem hisz a barátnő-barát kapcsolatban, mert szerinte szeretni bárkit lehet, gyereket, öreget, fiatalt, nőt, férfit. Nem akarja cimkézni a szeretetet. Az én válaszom erre az volt, hogy másképp szeretünk egy családtagot, egy barátot, és a szerelmünket. Szerinte nincs különbség, és én cimkézek, szerethetünk mindenkit. Visszakérdeztem, hogy gyerekekkel is szexel e, mondta, hogy nem. Jó tudni.

Megkérdeztem, hogy hogyan tarthat workshopokat párkapcsolati tanácsadás témában pároknak és egyedülállóknak, ha ő maga nem hisz magában a párkapcsolatban. Azt válaszolta, hogy ő a szeretetben hisz, és ezt oktatja. De nem is sikeres, és nem él meg belőle, ezért kell kiadni más vállalkozóknak még a helyet, hogy tudja fizetni az egyéb költségeit. Mondta, hogy az emberek többsége elítéli a gondolkodásmódját, és meg akarják változtatni a véleményét, nagyon ritka reakció ez neki, hogy én ráhagyom. Mondtam, hogy nem vagyok az anyja, se a barátja, felőlem úgy éli az életét, ahogy akar, nincs rám hatással. Továbbá nagyon sokféle emberrel találkoztam már, nem lepődök meg semmin.

Pedro elmesélte, hogy vasárnap választások lesznek, megkérdeztem megy e szavazni, de azt mondta nem megy, mert a politikában sem hisz, mert az korrupt. Mondtam neki, hogy ezért kell elmennie szavaznia, mert ez a civil kötelessége, és ha mindenki otthon marad, akkor soha nem is fog megváltozni a rendszer. Ez volt az egyetlen olyan dolog, ahol kinyílvánitottam a véleményem afelöl, hogy (szerintem) valamit rosszul csinál.

Harmadnap 11.30-ig aludtam és bemetróztam, hogy megnézzem a Thyssen-Bornemisza Múzeumot. Itt már csak egy órát töltöttem kávézással együtt. Itt adták az egyetlen jó cappucinot, amit Madridban ittam. Kizárólag a földszinti tárlatot néztem meg viszonylag rendesen, ahol Kandinszkij (nagy rajongója vagyok), Miro, Picasso, Dali stb. munkái voltak láthatóak, az első és második emelet képein csak átszaladtam. Egyszerűen untatnak a csendéletek, virágképek és a XVI században festett portrék (fejek), olyan művészektől, akikről még csak nem is hallottam.

Onnan elmentem a Real Jardin Botanico kertbe és sétáltam egy fél órát, majd egy padon végigheveredve napoztattam az arcomat. Séta közben arra gondoltam, hogy sokkal romantikusabb feeling lenne egy macsó spanyol pasival andalogni itt, de egy se volt kéznél.

Miutan kijutottam a madridi reptérről, a metróállomáson vettem egy Orange SIM kártyát 10 euróért, amiért 1 gigabyte internetet kaptam. Ez számomra azt jelentette, hogy 3 napig korlátlanul használhatom a netet a mobilomon, beleértve a videók feltöltését is. Vettem 18.5 euróért egy 3 napos korlátlan bérletet a helyi tömegközlekedéshez. 22.00 körül érkeztem a megbeszélt találkozóhelyre, de a hosztom színházban volt, így beültem egy kocsmába. A helyiek barátkozási igénye elképesztő volt, megérkezésem után gyakorlatilag az összes pultnál ülő férfi és nő beszélgetni kezdett velem, természetesen senki nem beszélt angolul, de ez senkit nem zavart. Őket a legkevésbé.

Rendeltem egy 2 eurós pohár bort, és kaptam hozzá ingyen tapaszt, korlátlanul. A várakozással és mutogatással eltöltött óra remekül telt. Két pohár bor elfogyott, amitől kellemesen berúgtam. A mellettem ülő pasi 10 perc után szerelmet vallott nekem, és mivel értettem, mit jelent az, hogy Te Amo, utána nem akarta elhinni, hogy nem beszélek spanyolul. A kép jobb szélén ülő pár kicsit beszélt angolul, kiderült, hogy évek óta nagyon jó barátok. Mondtam nekik, hogy nekem úgy tűnik a testbeszédükből, hogy ez sokkal több, mint barátság közöttük. Valahol a barátság és a szerelem között lehetnek. Nevetve mondták el, hogy ez tényleg így van, mindketten egyedülállók, és komolyan megbeszélve, eltekintve néhány utalgatástól, még sosem merült fel közöttük, miért nem vannak együtt. A fiú elmondta, hogy azért mert neki túl bonyolul az élete most egy párkapcsolathoz. Erre azt mondtam neki, hogy ezzel az indokkal még elvegetálhat vagy 10 évig, aztán lekésik mindenről. A beszélgetésünk végén megöleltek, és annyit mondtak, hogy köszönnek mindent, és talán tényleg adniuk kéne egy esélyt egymásnak. (Nekem le kellett lépnem, mert megérkezett a hosztom, de lehet, hogy ennek a hírnek ők is örültek...) Egy kibaszott szerelemguru vagyok!

A huszonötödik hosztom közben hívott, hogy ő már a metrókijáratnál vár. Imádom, amikor első pillantásra megvan a kémia, és Kellyvel is ez történt. Állt az úttest szélén a másik oldalon és ugrálva integetett, és én azonnal beleszerettem. Kelly (40) amerikai, Bostonból, de 2 éve Madridban él, és előtte 11 évig Szalonikiben élt. Az édesapja görög, az anyja amerikai, így mindkét nyelven anyanyelvi szinten beszél. Spanyolul picit ért, de semennyire nem beszéli. Kb. 300 vendéget fogadott eddig.

Száztizenharmadik vendégem, az olasz Susan (23) gender study szakon tanul master képzésen, és mellette sztriptíztáncosnő. Nem volt semmilyen referenciája, de azt írta a requestjében, hogy a diplomamunkáját a sztriptíztáncosok világáról írja homoszexuális megközelítésben, és jön Budapestre némi terepmunkára. Na, gondoltam, ez egy érdekes request, vélhetően a lány is az lesz.

Három napra kért szállást, annyira is mondtam neki igent, de első éjszakára azt írta, hogy a Morrison's-ba akar táncolni menni, ahova én nagyon nem akartam, ezért ő elment és a barátainál aludt. Még az érkezése előtt sokat üzengettünk egymásnak, ami nekem szokatlan volt. Megírtam neki, hogy másnap este egyedül kell mennie a stript clubba. Este találkozni szeretnék Istvánnal, akit nem láttam 3 hónapja, mert most jött haza Amerikából. Majd később együtt utána megyünk.

Vicces üzenetek sora követte egymást, amiben megírta nekem, hogy a feminista domináns szexet szereti (az milyen lehet?), és reméli, ezek a képek nekem is tetszenek, amiket átküld. Na most ez a blog nem tűri el, hogy minden képet részletezzek, és ki is töröltem őket, mert nem bírtam a fényképeim között látni, de pl. volt olyan közöttük, hogy egy meztelen férfi térdel és egy felöltözött nő mellette könyökig dugja fel a kezét. Igen, a nő a férfinak. Könyékig. Véresre vert felfüggesztett nő, mellette egy pap. Hermafrodita. A többit már nem merem leírni.

Visszaírtam, hogy hát az én vizuális szexuális fantáziavilágom nem teljesen erre gerjed be... ennél jóval alacsonyabb az ingerküszöböm. Erre válaszolt, hogy másnap majd beszélgetünk a férfiakról (és a nőkről) egy sör mellett. Susan másnap megjött, egy teljesen átlagos mosolygós kislány, egyből szorosan megöleltük egymást, amit én soha senkivel nem szoktam, de mondjuk férfiak farkáról se szoktam a vendégeimtől fényképeket kapni, mielőtt feljönnek hozzám (utána sem!), szóval vegyük úgy, hogy előre megelőlegeztük a bizalmi kört egymásnak. Aznap elfoglalt voltam, így rövid idő után ki is tettem a lakásból, hogy menjen várost nézni és este majd találkozunk nálam. Susan hazahozott egy üveg fehérbort, én vettem 3 cidert, a konyhában fel is bontottuk mindet.

Száztizenegyedik és száztizenkettedik vendégeim, az amerikai Julie, (50) és Rick (55) nem a CS közösség átlagéletkorába tartoznak. San Francisco mellett laknak. 3 éjszakára mondtam nekik igent, ebből összesen egy ebédidőt töltöttünk együtt. Julie egy szemészeti klinikán dolgozik asszisztensként, Rick rendezvényszervező volt, most már nyugdíjas. 10 éve házasok. Julie-nak 10 referenciája volt, vegyesen vendégektől és hosztoktól. Ricknek 35.

Ittlétük alatt jöttek-mentek szabadon. Ritkán találkozom nálam is többet beszélő emberekkel, de Julie-n van egy láthatatlan gomb, amit meg se kell nyomni. Elkezd beszélni, és akkor hagyja abba, ha lelövöd. De ez monológ, nem vár reakciót, visszajelzést. Rick sokkal csendesebb.

Ami mindkettejükre jellemző volt, hogy nem figyelnek arra, amit mondanak nekik. Ittlétük alatt végig nálam lakott egy barátnőm Londonból, ő fogadta őket, amikor megérkeztek hozzám. Megmutatta nekik a lakást, és a vendégszobát, fürdőszobát. Rick utána az én fürdőmbe akart bemenni, Kata háromszor szólt neki, hogy oda ne menjen. Mindig azt válaszolta, hogy oké, majd bement. Arra jött ki, hogy Kata kissé már erélyesebben rászólt, hogy menjen onnan ki, és menjen be a vendégfürdőbe. És még volt pár ilyen ismételgetés mindannyiunk részéről. Megérkezésük estéjén külön megkértem, hogy az ágyról vegyék le a fehér díszpárnákat, mikor mennek aludni, és tegyék a sarokba, és hagyják ott, és semmiképp ne aludjanak azokkal. Mondták, hogy rendben van. Másnap bementem a szobájukba, és én magam szedtem le a díszpárnákat, amikkel együtt aludtak.