Hatvankilencedik vendégem John Pahm (29) rendszergazda, videóblogger és marathoni futó Chicagoból, Egyesült Államokból érkezett hozzám 2 éjszakára. Igazából előszőr Rómába ment, azután Budapestre. Közép-Európai utazása kezdetén van, megy még Bécsbe, Krakkóba, Prágába. 2009 óta tagja a CS-nek, kb. 20-20 alkalommal fogadott vendéget és szörfölt maga is valahol. Chicagoban született és élt egész életében, a szülei vietnámiak. Hétfő este érkezett hozzám, aznapra szerveztem a palacsinta és kanapé-összeszerelő bulimat.

Szombat reggel szállította ki az IKEA a kanapét, berakták a vendégszobába és persze tudtam, hogy ezt nem én fogom összerakni.

Az volt a terv, hogy majd a hétfői vendég, John megteszi. Mindenesetre a biztosra akartam menni, ezért még az egyik barátomat is meghívtam és kitettem az eseményt a CS falra. Aki nem akar segíteni, az se baj, szurkolókat is örömmel várok. John aznap még levelet írt nekem, hogy jöjjön akkor hozzám vagy találkozzunk a kanapé-bulin. Hát mivel az egy és ugyanaz, ezért jöjjön nyugodtan hozzám :-)

John-t érkezéskor egyből a szivembe fogadtam, kedves, beszédes, segítőkész fiú. Megvolt az összhang azonnal közöttünk. Rettentő gyorsan beszélt, de élveztem a kihívást. Én is gyorsan beszélek magyarul, mire megtanulok angolul, kb az ő tempója lesz az enyém is. Áldogáltunk a térképem előtt sörrel és ciderrel a kezünkben, utazásokról beszéltünk és amerikai akcentusokról. Megtudtam, hogy Chicago és környékén van a "legtisztább" amerikai akcentus. A televíziós riporterek Chicagóba mennek retorikát tanulni, és az egyik legjobb televíziós (vagy színészi? nem emlékszem pontosan melyiket mondta) iskola is ott van. Aztán Csaba is megérkezett rettentő tettrekészen, sört nem fogadott el (palacsintát igen), és egyből nekiugrott a dobozoknak John-val együtt.

Hatvannyolcadik vendégem Łukasz Kaliciak Lengyelországban, Olesno városban nőtt fel, jelenleg Varsóban tanul nemzetközi kapcsolatok szakon. Részmunkaidős állása van, amiből utazgat, ha megteheti. 2010-ben csatlakozott a CS-hez, huszonvalahány alkalommal volt vendég és kb. tucat alkalommal hostolt maga is. Mexikóban, Indiában és Németországban, Malajziában és Kínában utazott couchsurfinggel. Indiába többször is elment, jövőre ott fog tanulni fél évig. Varsóban négyen bérelnek egy lakást, mindannyiuknak van külön szobája. A CS vendégeit a saját szobájába, vagy az éppen üres lakótárs helyén szállásolja el. Közép szinten beszél angolul német akcentussal.

Łukasz a last minute csoportba hagyott üzenetet, hogy 4 éjszakára keres szállást. Írtam neki, hogy az elsőn tudom fogadni. Délután 17.00 körül találkoztunk a Deák Ferenc téri Starbucksban, sétálgattunk kicsit a Vörösmarty tér, Váci utca vonalon. Elhívtam, hogy tartson velem a 19.30-as bikram jóga órára. Łukasz még sohasem jógázott ugyan, de belement az ötletbe, hogy itt Budapesten kipróbálja. Még volt fél óránk a stúdióig, ezért beültünk a Széna téri Starbucksba. Megérkeztünk a stúdióba, de mivel az esti óra haladóknak volt vezetés nélkül, ezért a jóga oktató nem javasolta, hogy most próbálja ki. Gyorsan megdumáltuk, hogy 2 óra múlva felszedem a Széna téren.

Vettünk cigarettát, majd lementünk egy Mechwart ligeti kocsmába és ott söröztünk. Łukasz meghívott egy ciderre. A vendégem kedves, amolyan ártatlan fiú. Kicsit elveszett figura. Tud egyedül boldogulni, de nem az a spontán feltalálja magát tipus. Valószínűleg olyan nagyon félteni sem kell, ha India az egyik kedvenc úticélpontja. Nem voltam még Indiában, de nem tünik egy könnyű országnak.

Hatvanhatodik és hatvanhetedik vendégeim ausztráliai nászutas pár Adelaide városból. Tim és Gabz pont egy éve utaznak a világ körül, tavasszal készülnek hazatérni. Otthon Gabz (24) egy egyetemen dolgozott adminisztrátorként, a férje (30) építkezési vállalkozó. Miután hazatérnek, búvároktatóként szeretnének dolgozni.

Az utazásuk kezdetén Thaiföldön, Kambodzsában és Vietnámban töltöttek néhány hónapot. Onnan Japánba utaztak, ami az egyik kedvenc helyükké is vált. Onnan az Egyesült Államokba mentek. Las Vegasban 2 hónapot maradtak, ez volt a legtöbbet egy helyben töltött idejük az 1 év alatt. Új barátokat ismertek meg a városban, vigyáztak valaki házára (house sitting), így volt esélyük viszonylag alacsony költségen a városban maradni. Onnan Mexikóba, majd Európába utaztak, ahol egy hosszú hajótúrán vettek részt. Érintették Dániát, Finnországot, Észtországot és Oroszországot. Párizsban autót béreltek, innen jöttek hozzám, közben megálltak Hollandiában, Németországban és Lengyelországban. Auswitzból jöttek hozzám péntek este. Utazásukról blogot írnak. Én voltam a kilencedik hosztjuk, nem sok couchsurfing éjszakát használtak az egy év alatt. (Max 15 százalékban)

Valamikor éjjel 01.00 után érkeztek meg, így már csak megmutattam hol a szobájuk és jó éjt kívántunk egymásnak. Érkezéskor adtak nekem egy üveg lengyel vodkát. Én nem iszom vodkát, de az egyik barátom örülni fog neki. Másnap délután találkoztam velük a Deák téren. Ettünk a Mannaturálban, kávéztunk a Szent István téri CCC-ben, fagyasztott joghurtot ettünk a Hajós utcában, onnan elbúcsúztam tőlük a kezdődő jóga órám miatt. (Jesszusom, mindenkit ugyanoda viszek??) Megbeszéltük, hogy este 21.30-kor találkozunk a Deák téren ismét és elmegyünk valahova szórakozni.

Hatvanötödik vendégem, Trevor Reznik (30) Németországból egy kis német városból érkezett, aminek elfelejtettem a nevét, de hetente többször hazautazik Hannoverbe a szüleihez. Egy elektronikai cégnél dolgozik project managerkénk. Egy éve csatlakozott a CS-hez, kb. 3 vendéglátótól van referenciája, vendégeket még nem fogadott. Azt mesélte, hogy 8-10 alkalommal szörfölt, ezek szerint csak a vendéglátói többségéről nem hagy referenciát. Második este rábeszéltem, hogy fogadjon vendégeket is, később mondta, hogy ő is megnyitotta a kanapéját és várja a vendégeket. Siker!

Stoppal érkezett hozzám Bécsből, egy hete utazik. Kimostuk a ruháit. Első este maradtunk itthon. Hozott magával zenedobozt, amit rögtön bekapcsolt, nem láttam még ilyet. Második nap elmentünk a Nemzeti Múzeum Robert Capa kiállítását megnézni, bár engem jobban érdekelt, mint őt. Januárig tart nyitva, 2600 Ft a belépő. Utána elhívtam bikram jogára. A recepción azt mondta a lányoknak, hogy már próbálta, de szegény rettentően szenvedett az óra alatt és nagyon úgy tűnt, hogy soha nem csinálta még. Sokszor elmondta, hogy a sport nagyon fontos neki, és naponta 2-3 alkalommal csinál valamit. Reggelente a teraszon tornázott egy kicsit. Egyébként tornázik és súlyt emelget, nagyjából ennyi. Viszont riasztóan sovány szegény, ilyet ritkán láttam életemben. Azt mondta, hogy bármit megehet, nem látszik meg rajta. Mondjuk igyekszik csak salátákon élni, kb. 185 cm magasságához olyan 60-65 kg testsúlyt saccoltam. Egyébként arcra helyes fiú, ha hízna olyan 20 kg-ot, akkor egész jól nézne ki. Alkoholt sem iszik, mert szerinte az alkohol rossz és devienciához vezet. Ezen nem kezdtem el vitatkozni, csak mosolyogtam kicsit.

Kedd délután, amerikai védőügyvéd vendégemmel, Tillmannal valamilyen kulturális, múzeumos programra vágytunk, de nem a szokásos Szépművészeti-Nemzeti-Terror Múzeum kombó valamelyikére, hanem valamilyen egyedibb, eltérőbb, mégis magyar hagyományokra épülő tárlatra. Elmentünk a Zwack Unicum Múzeumba.

Megérkezéskor nem voltak sokan a múzeumban, csak néhány vásárló a földszinten található mintaboltban. (Azt vettem észre, hogy ott olcsóbb az összes általuk forgalmazott vagy gyártott ital, mint a boltokban.) Kezdésként megnéztünk egy angol nyelvű 20 perces dokumentumfilmet Zwack Péter tolmácsolásában a család és a Unicum történelméről. A mozi után kaptunk egy kedves, helyes fiatal lány tárlatvezetőt, aki körbevezettt minket mindenhol. Az első emeleten kezdtünk, ami fényképekkel, levelekkel, plakátokkal, íratokkal mutatja be az Unicum történelmét. Az Unicumot szabadalmaztató Zwack Jánostól kezdve egészen a most cégvezető Zwack Sándorig, és az ő gyermekeiről láthatók fényképek a vitrinekben. Az eredeti Unicumos üveg is kinn van még 1883-ból, bár az egyharmad ital már elpárolgott belőle.

Van egy fotó Zwack Péter svédországi útleveléről, amit 1944-ben kapott személyesen Raoul Wallenbergtől. Vagy nem használta, vagy hamar visszajött, mert 1945-ben már Budapesten érettségizett a wikipédia szerint. A harmadik emelet Európa legnagyobb, 17 ezer darabból álló szeszesital minipalack gyűjteményét tartalmazza. Erről egy túlméretezett szállodai minibár jutott az eszembe. A legtöbb minipalack egészen lenyűgöző és formabontó. Már nem bővítik tovább a gyűjteményt.