Két-három éjszakánál többet nem szeretek egy vendéget hosztolni, ez az idő pont elég arra, hogy valamennyire megismerhessem ki lakik nálam, és azokat a témákat átbeszélhessük, ami mindkettőnket érdekel. A negyedik naptól szokott elkezdődni a szeparációs programok, például, amikor én otthon maradok, a vendégem meg csinál valami mást, azaz hostel funkciót látok már el, mint CS élményt. Nem mondanám, hogy ráunok a vendégeimre a negyedik naptól, de közel van ehhez az érzéshez.

Száznyolc és százkilencedik vendégeim, Alexandre Cukier (30) 2 éjszakára kért tőlem szállást magának és a barátjának, Anthonynek (29). Mindketten Párizsban élnek 1-2 éve. Anthony Lille-ből származik. Nagyon vicces és egyedi requestet írt, és bár csak egy referenciája volt, mégis igent mondtam. Később megkérdezte mit hozzon nekem Párizsból, Sauternest kértem. Utána írt még egy levelet, hogy 4 éjszakára szeretnének maradni, majd még egy éjszakára visszajönni pár nappal később, erre azt reagáltam, hogy 2 éjszaka elég lesz.

Csütörtök este megérkeztek a fiúk. Hamar megtaláltuk a közös hangot, odaadták a desszertbort, én megmutattam a szobájukat. Örültünk. Én közvetlen előtte értem haza egy befektetői megbeszélésről. Pénzügyi tőkét próbálunk bevonni egy startupunkra, viszonylag izgatott voltam, de jókedvű. Felajánlottam nekik, hogy maradhatnak végig nálam az itt-tartózkodásuk alatt. Megköszönték. Hoztak egy üveg vörös bort is, amit már Pesten vettek, kibontottuk, mert a biokémikus azt mondta, hogy napi 2 pohár vörösbor nagyon jót tesz a koleszterinszintnek. És mivel fontos nekünk az egészségünk, követtük a tanácsait.

Egyből indultunk vacsorázni. Elvittem a fiúkat a Menza étterembe a Liszt Ferenc térre, én finom lazacot ettem, ők valami magyar ételt. Nem voltak elragadtatva, közepesnek értékelték. Akkor még nem tudtam, hogy nincs semmi, amit igazán megdicsérnének, aminek szívből örülnének, vagy amiért lelkendezni tudnának. Egyszerűen csak nem tudnak/akarnak. Meg úgy éreztem ez egy felvett szokás is: sokkal sikkebb közepesnek értékelni valamit, mégha az igazán jó is. Szépen szétosztottuk a számlát hármunk között, és átsétáltunk a Gozsdu Udvarba.

Alexandre nyitott érdeklődő, kedves fiú. Bármiről lehet vele beszélgetni, és a kritikus helyzeteket többféle oldalról szemléli. Tanult, körültekintő. Biokémikus srác. Az utazása előtt 10 nappal küldték el a munkahelyéről indoklás nélkül. Egy laborban volt kutató, koleszterin a szakterülete. Anthonyval kitalálták, hogy búfelejtőnek elutaznak Budapestre kikapcsolódni. Fél éve ismerkedtek meg, Anthony volt a blabla car sofőrje Alexandre-nak. Alexandre visszatérése után megpróbál állást találni, mint kutató. Mesélte, hogy a túlképzettsége gond, de alacsonyabb beosztású állásban is elhelyezkedne, ha maradhatna a területén. Az együtt töltött idő alatt gyakran viccelődött azzal, hogy meleg. Igazán a végére se tudtam eldönteni, hogy mennyi ebből a vicc és az igazság. Szerintem a felfedező korszakát éli..

Anthony laza srác, brit akcentussal beszéli az angolt, bár néha érthetetlenül morog/motyog, olyankor többször vissza kellett kérdeznem mit akar mondani. Szintén szingli srác. Angolt tanít franciáknak, de üzleti kommunikációs diplomája van, mint nekem és nincsen ESL teacher papírja. Emellett domain neveket foglal lenne annak reményében, hogy később eladhatja magasabb összegért. Olyan privát GoDaddy vállalkozást visz.

Megérkeztünk a Gozsdu Udvarba a Pointer Pubba, kirendeltük vegyesen a csapolt cidereket és söröket, innentől már végig a fiúk állták az én számlámat is. Időnként kiléptünk Alexandreval cigizni, ezt Anthony rossz néven vette, és a második szál előtt visszahúzott a kocsmába, hogy ne cigizzek többet. Ez olyan macsós, én mondom meg mit csináljál viselkedés volt, de kedvesen csinálta, így ráhagytam. Később kiszöktem, és mikor visszajöttem egy párral dumáltak, a lányt egyből bemutattak nekem.

Néhány mondat után kérdezi tőlem a hölgy:
- Te honnan származol?
- Én egy helyi lány vagyok.
- Ohh, magyar? Tényleg? - a nyakamba ugrik az örömtől. A nyakba ugrás nem valami angolos szokás, de visszaölelem.
- Nem találkoztál még magyarral?
- Nem, te vagy az első!
- Te angol vagy, ugye?
- Igen, bemutatom neked a barátomat. - blablabla.. aztán..
- Áruljátok már el, angol létetekre mit kerestek Budapesten egy angol kocsmában? Az van otthon is.
A lány körülnéz - Ez nem romkocsma? Mi romkocsmát keresünk, és gondoltuk ez az.
- Hát ez nagyon nem romkocsma. Ti leragadtatok egy angol kocsmában, és azt hittétek ez egy romkocsma? - itt elkezdek megállíthatatlanul röhögni. Aztán megmutattam nekik az utat a Szimplába.

Nyolcvanötödik vendégem a francia Emmanuel Bernard (27) Párizsból, 2 éjszakát maradt nálam. 2011 óta CS tag, 5-5 vendégtől és vendéglátótól van referenciája, de ennél sokkal több hosztolási tapasztalata van, mert a lakótársa nagy kanapészörfös, főleg ő kapta a requesteket, de együtt hosztolták a vendégeket Párizsban. Emmanuel egy hetet a Balatonnál töltött egy bérelt lakásban egyedül, majd Budapestre jött néhány napra, azt követően ismét visszament a Balatonra, akkor már a barátaival az ő nyaralójukba.

Emmanuel graphic designer szakott végzett egy főiskolán, majd egy párizsi nagy szoftverfejlesztő cégnél dolgozott 5 évet project managerként. Ez idő alatt nagyon jól keresett, de nem kapott a munkájáról sohasem visszajelzést a főnökeitől. Ez egyrészt elkeserítette, másrészt a 14 órás munkanapok teljesen kiégették. Állandóan ideges volt és napi 2 doboz cigarettát szívott el. Elment egy hipnotizőrhöz, aki két kezeléssel leszoktatta a cigarettáról. Másfél hónapja nem gyújtott rá.

Június elején felmondott a munkahelyén, és három hónapos európai utazásra indult. Járt már Litvániában, Lettországban, Lengyelországban, Csehországban, most nálunk van. Vegyesen használt couchsurfinget, hostelt és bérelt lakást. Ezután Horvátországba megy, későbbi úti célja jelenleg még nincs. Majd meglátja, merre indul el. Szeptemberben megy haza, akkor az egyik barátjával egy IT startup vállalkozásba kezdenek. Nagyon izgatott ezzel kapcsolatban, mert még sohasem vállalkozott. A pénze elég még jó darabig, úgy van vele, ha nem sikerül, még mindig találhat állást bármikor. Apropó, mekkora klisé egy francán egy francia sapka? :-)

Legutóbbi, azaz a huszonegy, huszonkettő és huszonharmadik CS hosting élményem felettébb eltérően alakult az eddig megszokottól. Kb 2 hete kaptam egy requestet Mehdi Vos -től (31), hogy fogadjam őt keddtől péntekig. Mehdi Tabrizban, Iránban született és nőtt fel, de jelenleg Hágában, Hollandiában él. Villamosmérnökként dolgozik egy tanácsadó vállalatnál. 86 barátja van a CS site-on, ahova 2009-ben lépett be először, 46 pozitív referenciája van, 5 vendéglátótól és 10 vendégtől.

Nem sokkal később elfogadtam Alex Gorsky (32) szálláskérését is péntektől vasárnapig tartó időszakra. Alex Észak-Franciaországban született és nőtt fel, jelenleg Párizsban él, gépészmérnökként dolgozik a Peugeot-nál. Ideutazása üzleti jellegű volt, az első napját Ajkán töltötte, egy francia partnervállalatot látogatott meg, és mivel még sohasem volt Budapesten, ezért úgy döntött három nappal meghosszabbítja a magyarországi tartózkodását. A CS sitehoz 2008-ban csatlakozott, 10 pozitív referenciája van, 2 hosttól és 4 surfertől.

Mehdi később módosította az érkezése időpontját péntekre, visszaírtam neki, hogy akkor már lesz egy francia vendégem, de megkérdezem tőle, hogy beleegyezik e abba, hogy megossza a szobáját vele. Alex 4 napig nem válaszolt, csütörtökön jött meg a levele: Sure, it could be fun. Mehdi azonban péntek reggel törölte a requestet és írt hozzá egy levelet, miszerint egy barátjával érkezik, keresnek egy hostelt, de örömmel találkoznának velem valamikor. Megírtam nekik, hogy jöjjenek ők is oda a Batthyány térre este, ahol Alexet is felveszem.

Mehdi magával hozta Iva Dobruskát (32) Prágából, akinek 32 pozitív referenciája van a 2011-es regisztrációja óta, 19 vendéglátótól és 2 surfertől. Iva közgazdász, egy évvel ezelőtt egy nonprofit vállalatnál dolgozott, a távozása óta Európában utazgat.

Ugyanakkor pár napja kaptam egy levelet a liverpooli angol Matt-től (31) is, aki emberföldrajzzal foglalkozik, hogy itt van Budapesten, de a hostja eléggé elfoglalt, egyedül van, van e kedvem vele elmenni sörözni valamelyik nap a hétvégén. Neki is megírtam, hogy csatlakozzon hozzánk péntek este. Ugyan nem megyünk sehova, maradunk a teraszomon, de sütök palacsintát és veszünk jó sok üveg alkoholt hozzá. Örömmel igent mondott az invitálásomra ő is, és péntek este mindenki ott volt pontosan a megbeszélt találkozóhelyen.

Tizennegyedik és tizenötödik vendégem egy testvérpár, Constance (21) és Philippine (25) volt Párizsból. Constance művészeti fotográfiát tanul egy amsterdami egyetemen, mellette egy boltban dolgozik eladóként. Philippine történelmet tanul másoddiplomás képzésen Párizsban, valamint egy rádióban szerkesztő-riporter. A fiatalabb lány tagja a CS-nek, 4 barátja és 3 pozitív referenciája van, az anyanyelvén kívül angolul kiválóan beszél, emellett törökül alapszinten, mivel egy évet élt Istambulban, ahol angol irodalmat tanult egy főiskolai képzésen. Az idősebb nővérnek én voltam az első CouchSurfing élménye, a francia és angol mellett a német nyelvet bírja, köszönhetően a berlini egyetemei éveinek, ahol a protestáns-katolikus vallásháborúk kutatása volt a fő területe. A requestet az érkezésük előtt egy nappal kaptam, de egyrészt szimpatikusak voltak, másrészt nem a tervezett Sziget napjaim egyikére érkezett a kérés, így fogadtam őket.

A találkozót a Batthyányi térre 16.30-ra időzítettük, a lányok késtek 50 percet, találkoztunk, és közöltem is velük, hogy akkor jó városnézést, 20.00-kor visszajövök ide értük, mert most pingpong edzésre kell sietnem. Visszaérkezésem után hazamentünk, bepakoltam a hűtőbe a belga söröket, amit ajándékba hoztak nekem. Ugyan én nem szeretem a sört, de lesz aki megigya. A kipakolással, esti készülődéssel, terasz-sörözéssel elment egy kis idő, így csak a zárás előtt érkeztünk meg a szokásos kedd esti CouchSurfing buliba.

Negyedik vendégem Jerome Alexandre 36 éves francia web fejlesztő Párizsból. 7 napja kezdte meg az utazását és jelenlegi tervei szerint soha nem fog hazatérni. 

Hova utaztál először a CS segítségével és mik voltak a tapasztalataid? Mi várt téged ott és milyen volt a hostod?

Az életem első utazás a CS-vel még nagyon friss élmény. A világ körüli utam első szakasza csak a múlt héten kezdődött. Firenzében, Olaszországban jártam, a hostom egy brazil fiú volt, aki átmenetileg él ott. A lakása csak részlegesen volt bútorozva, még kanapéja sem volt, csak egy vékony kis matracon aludhattam. De erre előre figyelmeztetett. A lakás többi része viszont nagyon kényelmes és jól felszerelt (konyha, fürdőszoba) volt. Sőt, nagyon otthonosan éreztem magam nála, mondtam is neki, hogy minden, amire szükségem van, az csak egy tető a fejem felett és egy jó társaság! Pontosan ez az, amit meg is kaptam. Michael 35 éves, okos, sokat utazott és sok helyen élt a világon, örömmel hallgattam a történeteit. Csak egy éjszakát töltöttem itt, és ezt sajnálom is - mivel ha szimpatikusak vagytok egymásnak, ez az idő túl rövid ahhoz, hogy valóban érdekes dolgokat csinálj, és hogy kötődés alakuljon ki.