Száztizenegyedik vendégem az ausztrál Miriam Lyons (35) politológus volt. Miriam egy ausztrál think-tank (agytröszt) szervezetnek volt 7 évig a vezetője, majd Berlinbe költözött egy évre, hogy írjon egy könyvet az ausztrál politikáról Governomics címmel, ami a hetekben jelent meg, és itt megrendelhető, ha érdeklődsz az ausztrál politika és gazdasági élet kapcsolatáról. Még több információ róla a honlapján megtekinthető. 

Miriamnak én voltam az első couchsurfing élménye. Az első este elmentünk a közeli Pointer kocsmába ciderezni, és kizárólag a couchsurfing volt a téma. Próbáltam jó hoszt lenni, és bemutattam neki a közösséget a magam szájíze és tudása szerint. Ezen kívül beszélgettünk a magyar politikai helyzetről, amiről nem sok fogalma volt a vendégemnek. Kérdezett Orbán Viktorról, elmeséltem neki az elmúlt 20 évet mi történt kis hazánkban, és átküldtem neki egy cikket, hogy még pontosabb rálátása legyen a honi belpolitikai helyzetről. 

Miriam egy éves Berlini tartózkodását kizárólag a könyv írására fordította, egy közösségi házban élt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a lakás maga az általunk is jól ismert társbérlet volt. Öt szobás apartmanban bérelt egy szobát magának, a többiben a barátai laktak. A ház többi lakójával is egy közösségi összefonódás alakult ki. Ez nem csak cukor és tojás kölcsönkérésében merült ki, hanem megosztották egymás között a javaikat. Vigyáztak egymás gyerekeire, mindenkinek volt kulcsa egymás lakásához, ki be járkáltak egymás között. Szimbiózisban éltek, a legjobban a Friends amerikai sorozathoz hasonlíthatnám, vagy még pontosabb megnevezés a kommuna talán.  

 

Miriam szintén ausztrál barátja Svájcban él, 7 éve vannak együtt, de sosem éltek együtt. A vendégem Berlinbe azért költözött, hogy közel legyen a párjához, fél nap vonatozással elérték egymást. Kérdeztem, hogy miért nem hozzá költözött könyvet írni, a válasz az volt, hogy egyrészt a svájci kényelmes életszínvonal fenntartásához többet kellett volna spórolnia, másrészt nem akarnak együtt élni a párjával. Megtartják a szabadságukat, legjobb barátok és szeretők egyben.

Ugyanakkor Miriam Berlinben találta meg azt a minden szempontból meghatározó szabadságot, amit keresett magának. A város pezseg és vibrál, az emberek sokszínűek és különlegesek, igazán inspiráló környezet volt a számára. A könyv elkészült és visszaköltözött Ausztráliába. Budapestre egy konferenciára jött előadni. 

A vendégemnek érdekesmód nem volt semmi ausztrál akcentusa, Miriam szerint a berlini év alatt semlegessé vált. Mutatott nekem egy verset, amit érdemes hangosan felolvasni, ha már kiejtésről beszélgetünk. Próbáljátok ki ti is mennyire nehéz/könnyű.

A második nap mászkáltunk a városban és elvittem a Kinoba, ahova meghívott kávézni.  

Kövess Facebookon és Instagramon!