Iránban esett meg velünk a kellemetlen szituáció, hogy bajba kerültünk, és végül a rendőrségen kötöttünk ki, ahová kénytelenek voltunk odahívni a CS hosztjainkat is, egy házaspárt. Na de kezdjük az elején: A történetet kezdjük ott, hogy biciklizünk a világ körül, és amikor Iránban tekertünk, elképesztő vendégszeretetben részesítettek minket a helyiek, ott regisztráció nélkül is működik a Couchsurfing szelleme, az emberek az utcáról hívtak meg minket ebédelni, fagyizni, vacsorázni, de még olyan is volt, hogy egy 14 éves srác hívott az otthonába. Erre persze mi azt mondtuk, hogy oké, de előtte kérdezze meg a szüleit, hogy benne vannak-e. A srác eltűzött a bringáján és 10 perc múlva visszajött, hogy le van zsírozva a dolog. A vége az lett, hogy egymásnak kölcsönösen nagyon megörülve náluk aludtunk, velük vacsoráztunk és egész este beszélgettünk a családdal - pontosan ez a Couchsurfing lényege is valahol.

De, hogy a lényegre térjek végül, másnap vészesen közeledtünk az iráni fővároshoz, az óriási dugóiról és szmog felhőiről híres Teheránhoz. Ez nem egy fekvőbringás álma, ezért átkapcsoltuk magunkat fekvőbringákkal stoppolókká, és hamar meg is állt nekünk egy platós kisteherautó, amivel aztán vidáman robogtunk a főváros felé. A naplemente sárga fényében fel is tűntek Teherán felett a jellegzetes szmog alkotta szürke felhők, és mi örültünk, hogy ezt most nem kell szívnunk bringázás közben. Aztán amikor megálltunk a kért helyen, jött a meglepetés.

A mi kultúránkban a stoppolás ugye általában ingyenes, de az mindenképpen általános, hogy egy szolgáltatás árát előre közlik a vevővel. Nos, nekünk sikerült kifognunk egy rossz alakot a sokmillió őrült kedves irániból, és az emberünk ha jól emlékszem 270 dollárt szeretett volna tőlünk a 90km-es fuvarért, és ettől nem volt hajlandó tágítani. Ezt egy kicsit soknak véltük, és nem voltunk hajlandóak kifizetni, ezért a vége az lett, hogy egy kedves pilótasrác fordításával és segítségével kijött a helyszínre a rendőrség, és nemsokára mindannyian egy rendőrőrsön találtuk magunkat. Mondtuk, hogy nincs nálunk ennyi pénz (különben volt, de ha odaadjuk, nagy bajban lettünk volna, mert Iránban nem működnek a nemzetközi bankkártyáink), és hogy különben sem lennénk hajlandóak ennyit fizetni, irreálisan soknak tartjuk - Ezzel egyébként a rendőrök is egyet értettek, és nagyon csúnyán néztek az emberünkre. Erre aztán az elkezdett hazudozni, hogy ő még mindenféle turista látványosságokat is mutatott nekünk útközben, ami persze nem volt igaz, és ezzel betette nálam a kaput, itt már én is felemeltem kicsit a hangom. A rendőreink azt kérdezték, hogy ismerünk-e valakit itt Teheránban, vagy csak a helyi magyar nagykövetség marad, mint pénzszerzési opció. A nagykövetséget semmiképp nem akartuk, és hazudni sem jutott eszünkbe, ezért azt mondtuk, hogy vannak barátaink a városban, és kénytelenek voltunk kiadni a szállásadónk telefonszámát.

Ha úgy kezded a requestedet, hogy "Hi there". Van nevem, sima, és nicknév is, próbáld már meg azt használni.

Ha nincs egy friended és/vagy ajánlásod sem. A szerencsejátékokat sem szeretem, nem rajtad fogok elkezdeni hazárdírozni.

Ha arra nem veszed a fáradtságot, hogy angolul nagyjából helyesen írj, vagy legalábbis leellenőriz(tes)d valakivel. Nyilván a Cartoon Networkon tanultál angolul, és tökéletesen a föld alá dumálod az angol királynőt is, de azért csak felmerül az agyam legeldugottabb szegletében, hogy vajon mi van, ha mégsem?

Ha nem bírsz a hivatalos, erre kitalált formon keresztül kanapét igényelni, csak egy üzenetet dobni.

Ha nincs kitöltve legalább közepesen a profilod.

Ha egy nappal előtte írsz. Bármilyen hihetetlen is, megvan az életem, és én megértem, hogy sürgős, meg, hogy megvan a szépsége, hogy nem tudod, mi lesz holnap, nálam ez nem játszik - persze másnál simán lehet, hogy igen.

Ha E/3-ban írsz. Lehet xy érdekes személynek tűnik, de ezt a megfogalmazást én nem érzem olyannak, amit magamra tudnék venni.

Ha nincs fenn profilképed, vagy csak egy fotód, azon is ellenfényben, és árnyékban vagy, kapucnival a fejeden, félprofilból.

Lehet próbálkozni egy hétig is maradni, de azért lássuk be, mindkét oldalról unalmas lehet két éjszakánál több ugyanannál a személynél.

És végül: ha látszik, hogy csak sablonszöveget másolsz be mindenhová. És nehogy azt hidd, hogy nem jövök rá, mert de.

Tegnap reggel minden regisztrált tag kapott egy üzenetet, miszerint pontosan 13 éve regisztrálták be a domaint, majd 2003-ban indult a beta-teszt, ma pedig már több, mint négy millió taggal rendelkezik a közösség. 

A hírlevél említést teszt róla, hogy nemrég elkészült a mobil alkalmazás is (erről is érkezik majd beszámoló hamarosan!) iOS-re és természetesen jön Androidra is. Az app egyébként a keresésre, az üzenetküldésre, és a profilokhoz való minél egyszerűbb hozzáférésre helyezi a hangsúlyt. 

Ha már az új dolgoknál tartunk, idén jön az oldal legnagyobb frissítése, főleg technikailag, így a jövőben sokkal gyorsabb, stabilabb és megbízhatóbb lesz (bár nekem ezzel idáig sem voltak problémáim); sőt, egyéb, keresést könnyítő funkciók is be lesznek építve - már várjuk őket!

A levél a social médiás elérhetőségekkel záródik, ha még csak most ismerkednél a CS világával, akkor itt találhatod meg a kezdeti betevőt:

Twitter: https://twitter.com/#!/couchsurfing

Facebook: https://www.facebook.com/couchsurfing

Youtube: http://www.youtube.com/thisiscouchsurfing

Boldog születésnapot CouchSurfing!

Este nyolc, bepusziltam a hamburgerem, csörög a mobil. Felkapom, ki az, Johnny beszél... ott meg Marcin, itt vagyunk lenn, eressz be. Sajnos a kaputelefont nem sikerült lemodelleznem, szóval lementem értük, aztán irány a lakás. Marcin szintén kolléga, hiszen pénzügyi téren dolgozott, most pedig egy saját vállalkozása van, Kasia pedig épp állást vált, ja és Varsóból érkeztek a jó öreg Wizzairrel. Hamar kipakoltak, majd irány a város.

a vendégeim, még otthon - itt is készült kép, megszerzése folyamatban

Gondoltam a klasszikusokkal nem tévedhetünk, így lett egy Kálvin-Astoria-Váci utca-Vörösmarty tér-Lánchíd-Deák-Kazinczy utca kör, pont ment le a nap, úgyhogy a budai oldal is elég klasszul nézett ki, tetszett is nekik. Utána mi más jöhetett volna, mint a Szimpla, egy jó sör, majd átmentünk a Bobekbe (ami igen nagy örömet okozott a körükben, mivel, ha jól emlékszem a szó lengyelül valami kisállat-bogyót jelent....), ott egy jó ciabatta, feltérképeztük a magyar sörgyártás vonalát is, aztán gohome éjfél körül.

Most kaptam egy levelet Ninától Franciaországból, aki a hét végén fog kis hazánkba látogatni, és azzal kapcsolatban írt nekem, hogy lenne-e kedvem találkozni, valamint menjünk már el pár olyan helyre, ahol autentikus magyar kajákat lehet kapni. A hölgy egy újkeletű gasztroblogger (az oldala itt érhető el), és szeretne Magyarországon is remek élményeket szerezni.

A kérdés adott: Ti hová vinnétek el. Nekem is megvannak a saját elképzeléseim, de kíváncsi vagyok, mit ajánlotok, szóval ötletelésre fel!