A rheumatológusom ősszel azt mondta, hogy nincs más dolgom, mint erősítsem meg a törzsem mélyizmait, és akkor nem fog fájni a derekam. Olyan edzésformára volt szükségem, ami a privát edző és a csoportosórák/konditermes edzések között van valahol. Magán edzőre nem volt pénzem, a konditeremben meg nem kapok személyes figyelmet. Könnyebb a sérülésveszély, ha szakértői segítség nélkül edzek, esetleg új porckorongsérv alakulhat ki a meglévő mellett.

Decemberben elmentem a Smartfit terembe, ami gyakorlatilag egy tech konditerem. Egy személyi edző segítségével végígpróbáltunk két lábgépet (combhajlító és feszítő), két kar/hátgépet, két törzsizomerősítő gépet, és két kardiógépet. Az edzésforma lényege, hogy köredzésben mindegyik gépen 60 másodpercet edzek, utána 30 másodpercem van átülni a következő gépre és elkezdeni a munkát azon.

Először egy testszkenner leolvassa a testem adatait, magasságomat, combom, törzsem, karom hosszúságait, és ezen adatok rákerülnek egy kártyára, amit bedugok minden egyes kondigépbe, és elektronikusan és automatikusan beáll az én testemhez. A hagyományos konditermeknél nekem kell minden egyes feladat előtt előtt beállítani a távolságokat, magasságokat, nos, a Milonnál ezt a lépést kiiktatja a modern technika. A súlyokat az edző beállítja aszerint, hogy én milyen edzettségi állapotban vagyok, ezt később három-négy edzéseknél emelik.

Többen kértétek, hogy számoljak be a gerinc rehabilitációmról, hogyan gyógyulok. Ezt megtettem egy 2 hónappal ezelőtti cikkemben is. A poszt megjelenése után megismertem Arnoldot, és megbeszéltük, hogy felmérik az állapotomat, majd az alapján két hónapig fogok hozzájuk járni hetente háromszor. Több gerincproblémás járt/jár hozzájuk, tudtak rajtuk segíteni, megpróbálnák nekem is. A 8 hét alatt megigért nekem egy viszonylag könnyen elérhető erős core izmokat, amit alapos munkával meg lehet valósítani.

Az első találkozón Arnold FMS tesztet (Funkcionális Mozgásminta Szűrő) végzett el velem. A Funkcionális mozgásminta szűrő, azaz FMS rendszer segítségével meggyőződhetünk arról, hogy fenn áll-e potenciális kockázat sérülésre? Az egyén mozgásmintáiban vannak-e elváltozások, korlátozottságok? Az FMS-ről itt olvashattok bővebben. Én ezen 11 pontot értem el, ami nem annyira katasztrófális eredmény, de nyilvánvalóan egy nem gerincsérült "versenyző" magasabb pontszámig jut el.

Közben futni jártam hetente háromszor, amitől ismét kiújult a lumbágóm egy hét után. Arnold ezután megkért, hogy ne fussak 8 hétig, amig együtt dolgozunk. Ezt hisztizve, de elfogadtam.

Hétfőnként Arnold kettlebell óráira jártam, de én csak saját testsúlyos gyakorlatokat végeztem az első 2-3 hétben. Kaptam 5 feladatot, amit mindig meg kellett ismételni az órák elején, ez mind derékerősítő gyakorlat. A bemelegítéssel és ezekkel elment az óra első fele. A második felében Arnold külön foglalkozott velem, gerincsérvesekre szabott küön feladatsorokkal. Kaptam gyakorlatokat, az edző megnézte, hogy jól csinálom e, és szólt, ha nem jól. Általában 3-4 féle gyakorlatokat kellett körben ismételgetnem. Három hét után már én is kettlebellel dolgoztam, meg a plafonra felfüggesztett gyűrűkkel. Egy kettlebell gyakorlatot csináltam, a többiig nem jutottam el. Az öt feladatot, kiegészítve gyógytorna gyakorlatokkal, nem edzésnapokon, otthon minden nap megcsináltam.

A két hónap alatt csak egyszer sikerült hetente háromszor eljutni az edzésekre, általában hetente egyszer vagy kétszer jártam. Péntekenként 3 alkalommal sikerült kipróbálnom Dávid óráit, ami csoportos tornaóra volt, szintén kizárólag saját testsúlyos gyakorlatokkal. Nagyon érdekes és néha vicces pózokba kellett kerülnünk, csavarodnunk, ugranunk. Életem során már nagyon sokféle tornaórán részt vettem, de ezen az órán olyan elemek köszöntek vissza, amikről még csak nem is hallottam. Alapvetően az egész egy folyamatos flow mozgásra épülő gyakorlatsor, nagyon meditatív is tud lenni, magadra koncentrálós elemekkel. Én a gyakorlatok egy részét képtelen voltam elvégezni, egyszerűen azért mert nincs meg hozzá a derékstabilitásom. Dávidtól megtanultam, hogy a gyakorlat alatt mindig az orron kell levegőt venni, befújva és kifújva szépen lassan. Ha a szájon veszünk levegőt kapkodva, akkor azt az agy stresszhelyzetként értékeli, és nem lesz olyan hatásos a gyakorlat, a szervezet a stresszhelyzet leküzdésére koncentrál és nem a testépítésre. Például ha félünk valamitől, vagy izgulunk stb, akkor is a szervezet vált és a szájon kezd el lélegezni, érdekes, ez tényleg így van. Figyeljétek meg ti is!

2015. június 18-án egy rendezvényen ácsorogva éreztem, hogy zsibbad a lábam, július végén már nem tudtam járni, augusztus 5-én kórházba kerültem porckorongsérvvel, ami lumbágót okozott isiásszal, ahol már kerekesszékben közlekedtem a szobám és az orvosi vizsgálatok között. Többen kértétek, hogy írjam meg a gyógyulásom történetét is. íme:

Az előző posztot még a kórházi eltávom alatt írtam, augusztus 19-én engedtek ki, és a következő 10 napban napi egyszer hagyhattam el a lakásomat és csak egyvalamit intézhettem el. Még két hétig kellett a szteroidokat szedni. A két hónap fekvés, és evés, amit gyakran tarkítottak jégkrém és csokoládéba folytott bánatom enyhítési kísérlete, valamint a kórház előtt és után, és a kórház alatt kapott nagydózisú szteroidok hatására 5 kg-ot híztam. Otthon minden nap gyógytornáztam naponta kétszer 15 percet. Fájdalmam már csak akkor volt, ha elhagytam a lakást és gyalogoltam.

A kórház után még egy hétig néha fájdalomcsillapítót szedtem, mert a talpam isiász fájdalma éjszakánként felerősödott, és nem tudtam aludni tőle. Az isiász ideg fájdalma fokozatosan húzodott le: az első két hónapban kizárólag a derekamtól a bal tédemig tartott a fájdalom a bal combom bal hátsó oldalán végigfutva, a kórház második hetében a fájdalom lehúzódott az alsólábszáram külső felére és megszünt a fájdalom a combomban, a kórház után pedig megszünt a fájdalom az alsó lábszáramban és még két hétig csak a talpam fájt. Ha megerőltetem magam az edzőteremben, akkor nagyon tompán visszajelez a fájdalom újra fenn a comb isiász idegben. De ez már nem súlyos, csak jelzi, hogy hello, itt vagyok. Ezen a kép jelöli, melyik ideg van érintve.

Szeptember másodikától 30 napos korlátlan bérletet kaptam ajándékba egy ismerősömtől egy elit fitness wellness központba. A kondigépek mellett csoportos órák gazdag kínálata, valamint egy 20 méteres uszoda és kb. 15 különféle szauna tartozik az intézményhez. Az első két hétben csak a pilates és gerinctorna órákat látogattam, a teremben sántikálva közlekedtem. A gerinctorna alatt az előrehajlásokat és csavarásokat nem csinálhattam, mert attól kiszakadhat a porckorongsérv.

Ez a történet nem a couchsurfingről szól, de valahol énblog is, és ez határozza meg az életemet már a második hónapja. Szeretnék mindenkinek tanulságul szolgálni arra, miért kell komolyan venni a derékfájást, és haladéktalanul felkeresni egy rheumatológust, ha a fájdalom hosszabb ideje fennáll.

Hat hete egy tüntetésen vettem részt, és ácsorgás közben elkezdett zsibbadni a bal lábam. Pár nappal később a bal térdemig a hátsó combomon keresztűl lesugárzó fájdalom kínzott napközben rövid időszakokra, ezért elmentem a rheumatológusomhoz. Enyhe ideggyulladást diagnosztizált: lumbágó isiásszal. Kaptam rá két gyógyszert, egy gyulladáscsökkentőt és izomlazítót. A gyógyszerek a derékfájdalmamat megszüntették, de a lesugárzó fájdalmat nem. Kialakult egy napi fél órás lábfájás, főleg a délelőtti időszakban, mikor elhagytam a lakást és elugrottam a reggeli kávémért. Utána elmúlt, és nem jött elő egész nap, esténként futni jártam, és készültem a júliusi Night Run versenyre. Ez egy orbitális hülyeség volt... de akkor még nem tudtam.

Január óta kizárólag 5-6 km távokat futottam, hetente egyszer, de a verseny miatt júniustól hetente háromszor futottam, 6-9 kiliket. 12 km-es távra neveztem be. Életem első futóversenye volt, rendkívül izgatott voltam miatta. Ugyan az orvosom és mindenki körülöttem eltanácsolt a versenytől, hogy túl sok lesz, és régen futottam már ilyen hosszú távot, plusz itt van az isiász, de én szentül hittem benne, hogy minden rendben lesz, és a lumbágóm el fog magától múlni szépen. Ez itt én vagyok a rajt előtti él órában.