2015. június 18-án egy rendezvényen ácsorogva éreztem, hogy zsibbad a lábam, július végén már nem tudtam járni, augusztus 5-én kórházba kerültem porckorongsérvvel, ami lumbágót okozott isiásszal, ahol már kerekesszékben közlekedtem a szobám és az orvosi vizsgálatok között. Többen kértétek, hogy írjam meg a gyógyulásom történetét is. íme:

Az előző posztot még a kórházi eltávom alatt írtam, augusztus 19-én engedtek ki, és a következő 10 napban napi egyszer hagyhattam el a lakásomat és csak egyvalamit intézhettem el. Még két hétig kellett a szteroidokat szedni. A két hónap fekvés, és evés, amit gyakran tarkítottak jégkrém és csokoládéba folytott bánatom enyhítési kísérlete, valamint a kórház előtt és után, és a kórház alatt kapott nagydózisú szteroidok hatására 5 kg-ot híztam. Otthon minden nap gyógytornáztam naponta kétszer 15 percet. Fájdalmam már csak akkor volt, ha elhagytam a lakást és gyalogoltam.

A kórház után még egy hétig néha fájdalomcsillapítót szedtem, mert a talpam isiász fájdalma éjszakánként felerősödott, és nem tudtam aludni tőle. Az isiász ideg fájdalma fokozatosan húzodott le: az első két hónapban kizárólag a derekamtól a bal tédemig tartott a fájdalom a bal combom bal hátsó oldalán végigfutva, a kórház második hetében a fájdalom lehúzódott az alsólábszáram külső felére és megszünt a fájdalom a combomban, a kórház után pedig megszünt a fájdalom az alsó lábszáramban és még két hétig csak a talpam fájt. Ha megerőltetem magam az edzőteremben, akkor nagyon tompán visszajelez a fájdalom újra fenn a comb isiász idegben. De ez már nem súlyos, csak jelzi, hogy hello, itt vagyok. Ezen a kép jelöli, melyik ideg van érintve.

Szeptember másodikától 30 napos korlátlan bérletet kaptam ajándékba egy ismerősömtől egy elit fitness wellness központba. A kondigépek mellett csoportos órák gazdag kínálata, valamint egy 20 méteres uszoda és kb. 15 különféle szauna tartozik az intézményhez. Az első két hétben csak a pilates és gerinctorna órákat látogattam, a teremben sántikálva közlekedtem. A gerinctorna alatt az előrehajlásokat és csavarásokat nem csinálhattam, mert attól kiszakadhat a porckorongsérv.

Százhuszonnegyedik vendégem, az amerikai Richelle Franzot (50) Seattle-ből még a kórházba vonulásom előtti héten hosztoltam 5 napig. Az első este elmentünk a sarki kocsmába meginni egy italt, Richie fizetett és később főzőtt is nekünk. A többi nap nem tudtam menni sehova. Richelle kb. 10 vendéget fogadott otthon, és legalább 30 alkalommal vendégeskedett mindenhol a világban.

Richelle jeltolmácsként dolgozik 30 éve. Egy középeurópai hajóúton vett részt, Németországból indult a hajó, és Budapestig jöttek le a Dunán keresztül. Richie önkéntesként dolgozott, azaz teljes ellátást kapott a munkájáért, valamint az utazási iroda adott neki egy másik luxus utat, amin már vendégként vehetett részt a férjével. Csak az adókat kellett kifizetniük, ami pár száz euró volt összesen. Richietől tudtam meg, hogy minden nyelvnek külön jelnyelvrendszere van, azaz egy angol süket nem tud jelelve kommunikálni egy magyarral. Én azt hittem eddig, hogy ez egy nemzetközi jelnyelv. Hát nem.

Richie tavaly egy éven keresztül utazott egyedül Európában és Ázsiában. A férje nem akart vele utazni, de ő így is elindult. Couchsurfinget használt főleg, néha hosztelekben szállt meg. Ha valaki házas, akkor akár rövidebb, akár hosszabb ideig is már a házastársával utazik el kizárólag. Ha külön mennek, akkor egyből találgatni kezdenek az emberek, hogy biztos valami baj van velük. Meg ott van az is, hogy egy világkörüli út még spórolós módban is sokba kerül, a házasok meg közös kasszán vannak, így az otthonmaradt fél is fizeti a párja nyaralását. Legtöbbször ezért, aki nem menne, az azt javasolja, hogy a másik se menjen. Kivéve ha nem nagyon gazdagok, és akkor mindegy.

Nincs gyerekük. Saját közös döntésük volt ez. Richie vérzékenységben szenved, azaz mivel nő, ő csak hordozza a betegséget. Ha gyerekei születtek volna és fiú lett volna, 50-50%-ban hemofíliás lenne, akin viszont a betegség tünetei is jelentkeztek volna, ha viszont lánya születik, akkor szintén 50-50% esély, hogy hordozó kislány születik. Richie ebben a betegségben nőtt fel, végignézte, hogy az öccsével hányszor rohantak be a kórházba vérzéscsillapításra pici gyerek kortól kezdve, ahányszor csak elesett, és beverte valamijét. A testvére végül is 32 éves korában halt meg, otthon elesett és beverte a fejét, lefeküdt utána aludni, és soha többet nem ébredt fel. Szó szerint elvérzett belülről az agya. A hemofíliában az a borzasztó, hogy nem csak a külső sebek vágásai, sérülései nem állnak le, nem alvad meg a vére, hanem a belső zúzódásokkal is ez történik. Azaz nekünk csak simán bezöldül a lábunk, ha beütjük valahová, nekik meg belül is vérzik megállíthatatlanul (ha nem mennek be a kórházba).

Ez a történet nem a couchsurfingről szól, de valahol énblog is, és ez határozza meg az életemet már a második hónapja. Szeretnék mindenkinek tanulságul szolgálni arra, miért kell komolyan venni a derékfájást, és haladéktalanul felkeresni egy rheumatológust, ha a fájdalom hosszabb ideje fennáll.

Hat hete egy tüntetésen vettem részt, és ácsorgás közben elkezdett zsibbadni a bal lábam. Pár nappal később a bal térdemig a hátsó combomon keresztűl lesugárzó fájdalom kínzott napközben rövid időszakokra, ezért elmentem a rheumatológusomhoz. Enyhe ideggyulladást diagnosztizált: lumbágó isiásszal. Kaptam rá két gyógyszert, egy gyulladáscsökkentőt és izomlazítót. A gyógyszerek a derékfájdalmamat megszüntették, de a lesugárzó fájdalmat nem. Kialakult egy napi fél órás lábfájás, főleg a délelőtti időszakban, mikor elhagytam a lakást és elugrottam a reggeli kávémért. Utána elmúlt, és nem jött elő egész nap, esténként futni jártam, és készültem a júliusi Night Run versenyre. Ez egy orbitális hülyeség volt... de akkor még nem tudtam.

Január óta kizárólag 5-6 km távokat futottam, hetente egyszer, de a verseny miatt júniustól hetente háromszor futottam, 6-9 kiliket. 12 km-es távra neveztem be. Életem első futóversenye volt, rendkívül izgatott voltam miatta. Ugyan az orvosom és mindenki körülöttem eltanácsolt a versenytől, hogy túl sok lesz, és régen futottam már ilyen hosszú távot, plusz itt van az isiász, de én szentül hittem benne, hogy minden rendben lesz, és a lumbágóm el fog magától múlni szépen. Ez itt én vagyok a rajt előtti él órában.

Száztizenhetedik vendégem, az angol Mark Newton (35) egy világutazásról érkezett hozzám, de gyárilag Londonban él, és Nottingham-ből származik. Néhány hónapja csatlakozott a CShez, mikor nekem írt már 12 referenciája volt. Annyira tudatos CSer lett, hogy egy közös vacsorán konkrétan előadást tartott nekem mit jelent az, hogy couchsurfing. Akkor csak annyit mondtam neki, hogy 3 éve "gyakorlom" nem 2 hónapja, nem kell elmagyarázni, és vele ellentétben már hosztoltam is 1-2 vendéget, nem csak utaztam vele, de mindentől függetlenül azt gondolom, hogy mindenkinek saját couchsurfingje van, mindenki másra használja.

Markkal első pillanatra megvolt az összhang, mikor megérkezése után lehuppant mellém a kanapéra, és levette a cipőjét, egyből kiszúrtam élénkrózsaszín zokniját, de diszkréten nem kérdeztem rá azonnal, hogy meleg-e. Gondolotam kerüljünk kicsit közelebb egymáshoz, úgy is szóba fog kerülni minden. Nem kellett sokat várnom, mert kb. 10 perc múlva magától felhozta a boyfriendjét.

Érdekes szerelem az övék, ezért most gyorsan el is mesélem nektek. Mark hazament áprilisban, és egy online randizós szájton megismerkedett egy sráccal, akivel lement a tengerpartra sétálni, és egy délutánt töltöttek együtt mindezt egy csók nélkül. Másnap Mark folytatta az útját Európában, de minden nap skypoltak. Ezalatt olyan közel kerültek egymáshoz, hogy Mark eldöntötte, hogy férjül fogja venni a fiút. Kicsit írigykedtem is rájuk, mert én még egy kapcsolatomban sem éreztem azt egy hónap után, hogy feleségül mennék bárkihez is. Olyan igazi ártatlan tiszta szerelem az övék. Most nézem a requestjét, és már abban is megírta, hogy meleg (hivatkozott a volt pasijára), de ez akkor nem tünt fel..

Mark tavaly egy 3 éves kapcsolatot zárt le azzal, hogy Ausztráliába utazott, és ott is maradt fél évre. Nem csak a kapcsolat terhétől akart szabadulni, hanem önmagával is problémái voltak és úgy érezte, hogy környezetváltozásra van szüksége. Októbertől mostanáig folyamatosan utazott mindenfelé, barátoknál, és hostelekben lakott. Budapest az utolsó állomása, utána megy vissza Londonba dolgozni. Ha konstans bajaink vannak önmagunkkal, ugyan meg lehet kísérelni azt, hogy dolgozunk rajta, de a legjobb, ha a környezetet változtatjuk meg. Erre jöttem rá én az elmúlt hetekben. Egyrészt meg kell szabadulni azoktól az emberektől, akik nincsenek jó hatással ránk, akik az energiáinkat szívják el, ahelyett, hogy feltöltenének. Valamint el kell költözni messzire, és valami teljesen mást csinálni, mint eddig.

Az elmúlt években lassan beletörődtem, hogy megöregszem (megöregedtem). Még a CS profilomra is kiírtam, hogy 25 alatt nem fogadok vendéget, kivéve ha nagyon szépen megmagyarázzák a requestben, miért pont engem akarnak a hosztjuknak, ha fiatalabbak, mint 25. Nyilvánvalóan látszik az arcomon és a testemen, hogy már nem ugyanaz, mint 10 éve voltam. Őszül a hajam, igaz, csak pár hajszál a tetején, ezért is festem rendszeresen. A ráncokkal nem törődöm még (bár van bőven), nem használok ránctalanítót, és nagyon ritkán sminkelem magam. A bőröm már nem olyan rugalmas, mint 10 éve, a melleim sem olyan tökéletesek, bár még mindig elégedett vagyok velük. A derekam is tartósan fáj egy éve, ma délután el is megyek az orvoshoz. Ja és köszönhetően az elmúlt fél év intenzív sportolásának, soha olyan izmos nem voltam, mint most 37 évesen. A testem most néz ki a legjobban :-)

Én 25 évesen...

A szintén velem egyidős Lilla barátnőmmel szoktunk vinnyogni együtt, hogy úristen, mindjárt 40 évesek leszünk. Katasztrófa! Borzasztó. Ez itt a vég. Szoktuk mondani.