Ahol nem gondolnád, de rettentő vendégszeretőek az emberek, legyen szó bárkiről. Ismét egy vendégposzt a világ körül kerékpározó pártól, a 360 fok bringa szerzőjétől, Árpitól.
Ebbe a sajnos nem éppen a vendégszeretetéről híres országba Kína felől érkeztünk meg, a 4734m magas Khunjerab-hágón keresztül, hogy a híres Karakorum Highway-en végigbiciklizve Iszlámábádnál érkezzünk ki a hegyek közül.
Ez nem a csillagkapu, hanem a hágót és a határt jelző kapu Kína és Pakisztán között, 4734 méter magasságban.
Az első felejthetetlen élményeinket a Hunzák Földjén szereztük. Itt egy fantasztikus népcsoport él, akik többek között arról is híresek, hogy amíg be nem tört hozzájuk is a modern civilizáció, nagyon hosszú életűek voltak. Ezt a nélkülözést is igénylő, sajátos életvitelüknek köszönhették: sok munka, hosszú koplalások, rengeteg nyers zöldség és sárgabarack mag.
A vidék pedig egyszerűen mesebeli, 7 ezres hegyek a horizonton, a falvak között pedig néha csak egy gleccseren keresztül tud átjutni az ember. Vagy csónakon, mint ahogy Ghulkon és Gulmit falvak között is. Itt egy néhány évvel ezelőtt történt földcsuszamlás felduzzasztott a völgyben egy 30km hosszú tavat, így több falu is víz alá került.
Beszélgettünk olyan emberrel, akinek a háza alatt egy méterrel állt meg a vízszint. A helyiek persze összefogtak, mindenki feljebb költözött a hegyoldalakban, vagy le a nagyobb városokba, mivel a vízszint napról napra emelkedett, volt idejük elhagyni az otthonaikat.
A mi szállásadónk Zahir volt, a Gulmit Continental Hotel menedzsere - igen, egy szállodáé. Nem Couchsurfing-en keresztül találtunk rá, hanem meséltek róla nekünk a kínai buszon az országba jövet. (nem tudtunk bringázni, mert nem engedték a hatóságok, ugyanis a határátkelők nem fent 4700m-en vannak, hanem „lent” 3000m magasan) Zahirnál olyan áron laktunk, amit mi mondtunk neki, csodálkoztunk is rajta, hogy elsőre beleegyezett, Ázsiában inkább az a szokás, hogy mindenért keményen alkudozni kell.
Zahir családjánál tradicionális Hunza vacsorát kapunk a ház közép lévő tűzhelyen főzve.
Ezután jöttek a meglepetések, kiderült, hogy ismeri a Couchsurfing rendszerét, ő és több barátja is regisztrálva vannak. Zahir ingyen küld bárkinek meghívó levelet a pakisztáni vízum beszerzésének megsegítésére (legtöbbször az ilyesmi min. 50-100 dollárba szokott kerülni), és szeretne minél több helyi falubeli családot regisztrálni a Couchsurfing rendszerébe, vagy legalább közvetítőként szolgálni nekik, hogy az idelátogatók megismerhessék egy itteni család és a falu életét.
Qadir családjával – Zita tradicionális hunzai viseletben
Erről muszáj mesélnem is pár sort. A Hunzák izmaeli muszlimok, a spirituális vezetőjük révén az egész környéken relatíve jó az egészségügy, és az oktatást. Erre a két dologra nagyon nagy hangsúlyt fektetnek, és emellett rettentő nyitottak is, nincsenek sátorba bugyolált nők, kezet rázhatsz a hölgyekkel is. Meglátogattuk két iskolát is a faluban, ahol beszélgettünk az iskolaigazgatókkal. Elmondták, hogy bárkit szívesen látnak a faluban, a tanításért cserébe egy család befogad magához, tehát lesz hol laknunk, lesz mit ennünk, és bármit taníthatunk, ami a közösség hasznára válhat, zenét, játékokat, de akár még magyart vagy akár még kereszténységet is. Ez utóbbi azért elég komoly dolog nem? Remélem, dőlnek Bennetek sorra a sztereotípiák olvasás közben! ;) Bizony, a muzulmán vallásnak több mint 70 fajtája volt, és találni köztik ilyet is!
A gulmiti iskolában szeretettel várják az önkénteseket. Idegen nyelvet, zenét, játékokat, de még kereszténységet is oktathatunk! Cserébe befogad egy család és átélhetjük az ottani szokásokat, az életvitelt a hegyek között.
A faluban mindenki egyenrangú félként, emberként kezelt minket, még a gyerekek is beszéltek angolul, és mindenki nagyon kedves volt velünk, nem néztek se csodabogárnak, se gazdag nyugati turistának minket. Ez valami fantasztikus érzés volt és nagyon tetszett nekünk. Rögtön az érkezésünk után Zahir barátja, Qadir karon fogott minket és átsétáltunk a szomszéd faluba vele, ahol bepillanthattunk egy helyi esküvőbe és aztán Qadir még vendégül látott minket a saját otthonában is. Igazából át is hívott minket, hogy lakjunk nála, de mivel fent lakott a hegyen, ahová csak hosszú sétával lehetett feljutni, és mi bringákkal voltunk, ezt a felajánlását végül illedelmesen visszautasítottuk.
Ezek a kedves emberek néhány nap alatt elérték nálunk, hogy teljesen beleszerelmesedtünk ebbe a helybe, és azóta is úgy gondoljuk, hogy ide egyszer még vissza fogunk térni, akár családostul, gyerekekkel és nagymamával. Remélem, addigra már egész falvak lesznek felregisztrálva a Couchsurfing rendszerére. :)
Csónakkal az Attabad-tavon, háttérben a Passu katedrálisok nevű hegycsoport
Egy kényszerű csónakázás után tó természetes gátja alatt még 8 napot maradtunk Karimabadban, Hunza „fővárosában”. Ezt részben kényszerből tettük, mert nekem begyulladt egy fogam, de aztán ebből spirituálisan (és antibiotikumokkal) kigyógyítottak, és egy délután alkalmával fellátogattunk az Ultar Meadow nevű helyre, ami egy magashegyi legelő egy nagy katlanban, a háttérben gyönyörű hegyekkel és egy gleccserrel.
Az Ultar Meadow háttérben az Ultar gleccserrel
Ennek a helynek a specialitása, hogy ide csak a függőleges sziklafalba robbantott vízvezeték csatornák mentén, un. „Canal-walk” sétán keresztül lehet csak feljutni. A kilátás káprázatos, a táj elképesztő, és nem gondolnánk, de még Karimabadban is vannak regisztrált Couchsurfing tagok. A netface-t üzemeltető srác úgy kérlelt minket, hogy hagyjunk róla pozitív referenciát, mert legutóbb egy lány negatív véleményt hagyott róla és ez megrázta a profilját. („shake my profile”).
A Canal-walk, séta a függőleges sziklafalban, útban az Ultar Meadow felé, Karimabad felett
A folytatást itt megnézheted.
Utolsó kommentek