Tizenhat és tizenhetedik vendégeim Marek Rykiel (25) és Janek Rygiel (21) Varsóból, Lengyelországból érkeztek. Ők az első pár vendégeim. Marek egy televíziónál dolgozik grafikusként, Janek építészhallgató a varsói egyetemen. Mindketten vegetáriánusok, mint én. A srácok 2011 januárban csatlakoztak az oldalhoz, 5 szállásadótól van pozitív referenciájuk, ők maguk még nem hostoltak senkit.

A fiúk imádnak fényképezni, és meglepő módon két analóg Zenit kamerával készítik el a fényképeiket. Az indok: ha filmre vagy negatívra fényképeznek, akkor fokozottan odafigyelnek az exponálásokra, ellenben ha digitális géppel fotóznának, aminél nem számít semmit az "anyag", elvész a figyelem, lehet vég nélkül kattintgatni. Nagyon megkapónak találtam ezt a hozzáállást a fotográfiához. Másnap nekik adtam kb. 15 tekercs professzionális Fuji és Velvia diámat, aminek már 10 éve lejárt a szavatossága, de sajnáltam kidobni őket. Egész idő alatt a hűtőmben tároltam a filmeket, arra gondolván, hogy egyszer majd jó lesz valamire. Most legalább jó kezekbe került.

A Batthyányi téri 17.00 órai találkozó után rögtön felszálltunk a 11-es buszra, az utazásunk alatt kissé megrémültem, hogy ismét egy olasz incidens részese leszek, ugyanis a srácok zavart tőmondatokban beszéltek angolul és azt is hibásan. Bevásároltunk az esti vacsorához, hazaértünk és nekiláttunk fogyasztani: én a cidereket, a srácok narancslevet, mivel antialkoholisták. Kissé szkeptikus néztem az esténk elébe, legalább rendesen be lehetne rúgni velük, ha már beszélgetni nem fogunk. De hál-istennek az este szerencsésen alakult. A fiúk jól beszéltek angolul, csak kissé berozsdásodtak, nincsenek gyakorlatban, a kezdeti nehézségek után már folyékonyan és választékosan fejezték ki magukat.

Két órával később főztek nekünk vacsorát, én addig kinn dolgoztam a teraszomon. A konyhám sajnos nem jól felszerelt, mivel sosem főzök: sodrófáért, paprikáért és krumpliért a szomszédba kellett becsöngetnem. Pierogi készült, ami rendkívül finomra sikeredett. Ez volt a fiúk thank you giftje.

Tizennegyedik és tizenötödik vendégem egy testvérpár, Constance (21) és Philippine (25) volt Párizsból. Constance művészeti fotográfiát tanul egy amsterdami egyetemen, mellette egy boltban dolgozik eladóként. Philippine történelmet tanul másoddiplomás képzésen Párizsban, valamint egy rádióban szerkesztő-riporter. A fiatalabb lány tagja a CS-nek, 4 barátja és 3 pozitív referenciája van, az anyanyelvén kívül angolul kiválóan beszél, emellett törökül alapszinten, mivel egy évet élt Istambulban, ahol angol irodalmat tanult egy főiskolai képzésen. Az idősebb nővérnek én voltam az első CouchSurfing élménye, a francia és angol mellett a német nyelvet bírja, köszönhetően a berlini egyetemei éveinek, ahol a protestáns-katolikus vallásháborúk kutatása volt a fő területe. A requestet az érkezésük előtt egy nappal kaptam, de egyrészt szimpatikusak voltak, másrészt nem a tervezett Sziget napjaim egyikére érkezett a kérés, így fogadtam őket.

A találkozót a Batthyányi térre 16.30-ra időzítettük, a lányok késtek 50 percet, találkoztunk, és közöltem is velük, hogy akkor jó városnézést, 20.00-kor visszajövök ide értük, mert most pingpong edzésre kell sietnem. Visszaérkezésem után hazamentünk, bepakoltam a hűtőbe a belga söröket, amit ajándékba hoztak nekem. Ugyan én nem szeretem a sört, de lesz aki megigya. A kipakolással, esti készülődéssel, terasz-sörözéssel elment egy kis idő, így csak a zárás előtt érkeztünk meg a szokásos kedd esti CouchSurfing buliba.

Tizenharmadik vendégem Shrikant Ramdas, 40 éves banki elemző volt. Indiai családban született, Bangalore-ban nőtt fel, másfél élve Törökországban, Istambulban él. A szokásos Batthyány téri találkozóhelyre mentem érte. Hazafelé rengeteg kérdése volt, amire 1-2 szóban válaszoltam, fáradt voltam, inni akartam egy kávét otthon, leülni a teraszomra, úgy beszélgetni vele. Érkezésünk után elment italt vásárolni mindkettőnknek. Előtte odaadta nekem a thank you giftjét, oliva szószokat Istambulból.

Az éjszaka folyamán nem mentünk sehova, a teraszomon maradtunk és az indiai osztály-rendszerről beszélgettünk. Megtudtam tőle, hogy az osztályok közötti különbségek nem számítanak tanult embereknél. Egy elméletet levezetett nekem, mely szerint az indiai kaszt-rendszer és a magyar "kaszt-rendszer" ugyanolyan. Én erre elmondtam neki, hogy a mi országunkban "osztályok", vagyoni különbségek csak 20 éve vannak és nem gondolom, hogy olyan éles határvonalak lennének, mint Indiában. Shrikant elmondta, hogy ha valaki tanult ember, és pénze van, lényegtelen, hogy melyik kaszthoz tartozik. Mondtam, hogy ez nálunk is így van. Megkérdezte tőlem, hogy a szüleim mit szólnának hozzá, ha egy taxisofőrhöz mennék férjhez? Mondtam neki, hogy nem örülnének neki, de ha a taxisofőrnek saját taxis vállalata lenne, akkor oké lenne. Mondta, hogy Indiában ugyanígy van.

Tizenkettedik vendégem a 41 éves Stefano Amato volt Olaszországból, Torino városából. Rendszergazdakénk dolgozik, felsőoktatási végzettsége nincs. 90 pozitív referenciája van a CS adatlapján. Két éjszakát lakott nálam. Fogorvosi rutin ellenőrzésre jött Budapestre. Stefano adatlapján az angol tudása intermediate szintre volt beállítva. Ha beginner lett volna, akkor nem hostoltam volna. Vélhetően pont ezért állítják be sokan közép szintre az angol tudásukat az adatlapjukon, mert félnek attól, hogyha gyengébb, akkor nem fogadja őket senki.

Éjfél után érkezett taxival. Aznap küldött egy fura levelet:

I arrive at the 23.20. Or if you prefer do you want go to the airport? Then I pay the taxi for the house.
There is not a problem. Ok?

Nem, semmiképpen nem akartam éjfélkor kimenni érte a repülőtérre. Alapvetően napközben se mentem volna ki érte. Arról nem is tett említést, hogy a kiutazásomat ki finanszírozza. Két éve tag a couchsurfingen. Tudnia kellene, hogy nem szokás a hosttól ilyet kérni. Arról már nem is beszélek, hogy a request íráskor szólni kell, hogy éjfél után érkezel meg, utólag ezt nem szerencsés bejelenteni. Nagyon nem jó kezdés! A leveléből már éreztem, hogy gondok lesznek a kommunikációval is.

Tizedik és tizenegyedik vendégeim, Jenny Wang (23 év) és Duck Wang (24 év) Tajvanban, Taipeiben élnek. Jelenleg masters képzésen Londonban tanulnak nemzetközi kapcsolatokat két éves egyetemi programban. Vasárnap érkeztek, három éjszakát laktak nálam. A nyarat európai utazásokkal töltik, ősszel visszaköltöznek Tajvanba.

Duck és barátnője módfelett csodálkozott azon, hogy a budapesti utcákon, metróban, gyakorlatilag mindenhol rengeteg fiatal és idősebb párt láttak csókolózni. Kérdezték tőlem, hogy ez nálunk ennyire elterjedt jelenség? Mondtam, hogy igen, teljesen természetes. Meghökkenten bámulták rám, hiszen náluk senki nem csókolódzik az utcán.

A lányoktól megtudtam, hogy a tajvani élet nyitottabb és könnyebb, mint Kínában. Például náluk nincs blokkolva a Facebook, ellentétben az anyaországukkal. A fiatalok gyakran és előszeretettel használják az internetes randioldalakat párkeresésre (We're loving it!). Néhány levél után a fiú megkérdezi, hogy átmehetnek-e msn-re, és felveheti-e a lányt a Facebookon barátjának. Ha a lány igent mond, utána kér a fiú személyes találkozót. Ugyanakkor ha iskolában, munkahelyen, szórakozóhelyen, azaz az életben ismerkednek, fontos, hogy legyen egy harmadik személy, aki bemutatja a potenciális párt egymásnak. Direktben sohasem veszik fel a kapcsolatot egymással.