Harminckettő és harmincharmadik vendégem két éjszakára érkezett hozzám: Jason (34) Timpton városában (Iowa) született és nőtt fel, jelenleg Denverben él a feleségével Victoriaval (32), aki Buenos Airesből, Argentinából szármaik. Mindketten egyetemen dolgoznak a tanulmányi osztályon. Jelenleg egy két hónapos európai utazáson vesznek részt. Firenzéből érkeztek hozzám, majd Budapestről Koppenhágába fognak utazni. Decemberben Argentínába fognak költözni egy kis városba a hegyekbe, mert Jason szereti a hideget és a havat. Remélhetően angolt fognak tanítani mindketten. Jason azért akar Argentínába költözni, mert még soha nem élt az Egyesült Államokon kívül, Victoria pedig egyszerűen csak hazamegy. Idén márciusban csatlakoztak a CS-hez, 9 pozitív refijük van, 7 hostól, vendéget még nem fogadtak.

Elég érdekes utat választottak ahhoz, hogy eljussanak a lakásomig. A levelezésünkben pontos leírást kaptak minden transzfer módról (shuttle, taxi, tömegközlekedés). A végén minibusszal jöttek a Batthyányi térig és onnan gyalogoltak el a lakcímemhez közel eső buszmegállóig, ami kb 1 óra séta. Nem igazán értettem, hogyha a legdrágább utazási módot választották, akkor miért nem a lakásomig jöttek, de a válasz annyi volt, hogy szeretnek sétálni.

Együtt elmentünk a Sparba cidert és tejet venni, majd hazaérkezésünk után leültünk kávét főzni és beszélgetni. Megkínáltam őket pálinkával, szegények nagyon eltorzult reakciót produkáltak, fel kellett volna venni videóra. Azt hiszem fogok egy videó sorozatot forgatni, majd posztolok havonta belőle egy részt: A couchsurfereim és a pálinka.

Harmincegyedik vendégem Yiping Luo (27) Kantonban, Kínában született, nőtt fel, majd 15 évesen az anyjával és a nagymamájával Torontóba költöztek. Ott diplomázott le marketing szakon. Két éve Hamburgban, Németországban él, PR-osként dolgozik egy nemzetközi tanácsadó vállalatnál. Idén márciusban csatlakozott a CouchSurfinghez. 14 referenciája van, 9 szállásadótól, ő maga nem fogad vendégeket.

Yiping szombat reggel érkezett vonattal a fővárosunkba, hívott is, hogy csatlakozzak hozzá a városnéző túrájára, de mivel csak délután sikerült felébrednem, és utána jóga órára kellett mennem, hogy regenerálódjak, csak este 19.00-kor találkoztam vele az Opera előtt. Kedves kézfogás után (végre egy surfer, aki nem ugrik a nyakamba üdvözléskor) ötletként felvetette, hogy menjünk Operába. Mondtam neki, hogy az előadás 15 perc múlva kezdődik, de miért is ne, csekkoljuk le mit adnak. Az Anyegin ment, amire természetesen nem volt jegy. Mondtam is Yipingnek, hogy eléggé alulöltözöttek vagyunk egy operaelőadáshoz, erre azt válaszolta, hogy Hamburgban és Torontóban teljesen megszokott utcai ruhában érkezni az Operába. Hát - mondtam - nálunk nem.

Elsétáltunk a Cserpes Tejivóba, mivel én éhes voltam. Ettem füstölt mozzarellás szendvicset, kakaós csigát és pogácsát és ittam egy epres turmixot. Yiping nem kért semmit. Elmesélte viszont a vacsorám alatt, hogy az anyanyelve a kantoni, iskolában viszont csak a mandarint tanulhatta. Részletes bemutató elemzést tartott nekem, hogy mi a különbség a mandarin és a kantoni nyelv között, a két nyelv például írásában is eltér egymástól. Csaba barátom nagyon élvezte volna ezt az előadást. Yiping mivel mandarinul tanult írni az iskolában, ezért a saját anyanyelvén nem tud írni, csak beszélni. Az angolt nagyon enyhe kínai akcentussal beszéli. Mondta is, hogy komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy eltűnjön az akcentusa. Beszélgettünk sokat Torontóról, mivel 2 éve én is ott töltöttem egy hetet. Meséltem neki a budapesti kínai közösségről, ő kérdezte, hogy Pesten van e kínai negyed. Érdekelt, hogy fontos e neki, hogy kínai férfihoz menjen feleségül. Yipping nem válaszolt egyértelmű igennel vagy nemmel a kérdésre, de úgy vettem ki, hogy igen. Elmondta azt is, hogyha gyereke lesz, akkor minden nyáron Kínába fogja küldeni, hogy tanuljon meg rendesen írni és beszélni egy nyári iskolában.

Huszonkilenc és harmincadik vendégeim egy éjszakára jöttek hozzám. Ricardo (27) Costa Ricán született, ott élt 5 éves koráig, onnan a családjával Mexikóba, majd Ecuadorba, Izraelbe és Chilébe költözött. 22 évesen beiratkozott egy New York-i filmes főiskolára és vágó szakon végzett. Brooklynban él és részmunkaidős vágó állása van egy NYC-i kábel televíziónál. Most egy 10 hetes európai utazáson vesz részt. 2 éve használja a Couchsurfinget, 24 pozitív referenciája van, felében hosttól és surfertől egyaránt.

Will (25) Richmondban született és nőtt fel, majd diplomázott szerzett marketing szakon, jelenleg Denverben él. Két hónappal ezelőtt még egy autókölcsönző cégnél dolgozott, de felmondott és szintén egy 3 hónapos európai utazásra indult. Bérel egy lakást Németországban, Brémában, mert van ott egy barátja, és akart egy jó ismerőst a közelében és kellett neki egy hely, ahova hetente-kéthetente "haza" lehet térni. Decemberben tér vissza Denverbe és megpróbál állást találni valamelyik banknál, mint sales-es. idén májusban regisztrált a CS-re, 7 pozitív referenciája van, ebből 2 hosttól.

A fiúkkal Nagyi palacsintázójában találkoztam este 19.00-kor a Batyin. Köszöntem nekik és gyorsan rendeltem két sajtos palacsintát, leültem hozzájuk, váltottunk kb 3 mondatot, mikor Ricardo megdicsérte milyen szépen beszélek angolul. Reagáltam nekik, hogy ez a gondolat téves, de később ezt maguktól is észre fogják venni. Ricardo amerikai akcentussal beszélt angolul, a beszédében nyoma se volt a spanyol akcentusnak. Ő kb a negyedik olyan ember, akivel találkoztam, aki a saját (nem angol nyelvű) hazájában nőtt fel, még sincs az anyanyelvére jellemző akcentusa. Szerencsés emberek.

Az amerikai vendégeim ma elmentek, ők voltak eddig a legtöbb éjszakát (hat) nálam maradó surfereim. Los Angeles mellett születtek és nőttek fel mindketten, mégsem a tipikus LA fake emberek közé tartoznak. Elmesélték nekem, hogy a Los Angelesben élő emberek, akik nagyon ügyelnek a kinézetükre, külsőségeikre, minden nap sportolnak, nem esznek, vagy ha igen, csak salátát, sok-sok plasztikai műtétet végeztetnek magukon, mind a filmiparban vagy ahhoz köthető művészeti ágakban dolgoznak. Elmondták, hogy az Angyalok Városában Compton, Lynwood, Lennox és Inglewood veszélyes környék, gyakoriak a kirablások, késelések, lövöldözések. Az utcák frontjain elhelyezhedő lakóházak és üzletek ablakai golyóállóak. Érdemes tehát ezeket a környékeket elkerülni, vagy ha arra van dolgunk, ne szálljunk ki a kocsiból.

Megtudtam tőlük, hogy a legtöbb déli államban, pl Texasban elég erősen él a rasszizmus az emberekben. Kérdeztem tőlük, hogyha én ott akarnék élni a szőke hajammal, kék szememmel, fehér bőrömmel, akkor velem ugye nem lenne "gond"? Lisa válasza egy kedves mosoly kíséretében az volt, hogy "dehogynem, mikor megszólalnál már feléd is irányulna némi idegenellenesség". A texasiak imádják Amerikát és mélyen hisznek benne, hogy az Egyesült Államokban legjobb állam Texas és az USA a világ legfantasztikusabb országa. Mondják ezt azok is, akik sohasem utaztak el más országba. Imádják George Bush-t (G.B és G.W.B texasi) és elkötelezett republikánus szavazók.

Huszonhetedik és huszonnyolcadik vendégeim, Lisa Villamil (27) és vőlegénye Aaris King (26) Kaliforniából jöttek, Orange és Trabuco Canyon városokban születtek és nőttek fel. Két éve Tajpejben élnek, ahol angolt tanítanak gyerekeknek. Jelenleg egy három hónapos európai körutazáson vesznek részt. Novemberben hazamennek és janurban visszatérnek Tajpejbe dolgozni.

A requestet Lisa küldte, melyben leírta, hogy egy hétre jönnek Budapestre és szállást keresnek. Első körben két napra mondtam nekik igent, majd nem sokkal később realizáltam, hogy mindketten ESL angol tanárok. WOW! gyorsan írtam neki egy új levelet, hogy amennyiben naponta egyszer egy órát tanítanak engem angolul, akkor maradhatnak egész hétre. Lisa örömmel mondott igent: "I would love to have conversation classes with you." Ez mindkettőnk számára jó deal, nekik nem kell kétnaponta költözködniük, nekem meg lesz egy profi angol nyelvtanárom ingyen.

Hétfő este 19.30-at beszéltünk meg találkozónak a Batthyányi térre. Én délután ráébredtem, hogy a fitness bérletem ma lejár és a 10 alkalomból csak ötöt használtam ki, szóval nem ártana ma gyorsan még két órára elmenni. Írtam nekik levelet, hogy legyen inkább a Rózsadomb Center Cafe Cino Kávéházában a találkozónk 21.10-kor. Aztán vártam... Nem léptek be a CS oldalára, telefonszámom nem volt hozzájuk, érthetően kezdtem ideges lenni. Kiírtam a saját Facebook falamra, a CS blog FB oldalára és a twittere is, hogy valaki esetleg 19.30 körül lesz a Batthyányi tér környékén? Nem sokkal később egy barátnőm kommentelt, hogy ő szívesen odamegy értük. Gyorsan felhívtam őt egyeztetni a részleteket, de nem mertem neki elmondani, hogy szimplán jóga és spinning órám lesz, annyit mondtam neki, hogy dolgom van és nagyon rendes tőle igazán. Wera azt is megígérte, hogy elviszi őket kocsival a kávézóba. Onnantól már csak azon aggódtam, hogy Lizáék tényleg ottlegyenek 19.30-kor és ne késsenek sokat. A két óra közötti szünetben felhívtam Werát helyzetjelentés ügyben, és azt a megnyugtató hírt kaptam, hogy kávéznak a Cafe Cinoban. Problem solved :-)