Csonka Gábor 127 országban utazott eddig, ahol az első években napi 2-3 dollárt, az utolsó években 4-5 dollárt költött a területtől függetlenül, akár Ázsiában, Amerikában vagy Európában járt stoppal. CouchSurfingon keresztül szállt meg, ha az nem volt, akkor hálózsákban a szabad ég alatt parkokban. 9 évig folyamatosan utazott, 2 hete hazatért véglegesen Magyarországra. Most még úgy érzi, hogy végleges. Utazásai élményeit egy saját blogon örökíti meg. Gábor a Buddhista Főiskolára járt, tanár szakon végzett, jelenleg túrákat vezet külföldön. 439 pozitív referenciája van, ebből 174 hosttól és 46 surfertől. Az interjú első részét itt olvashatjátok.
Volt olyan, hogy nem találkoztál a vendéglátóddal?
Etiópiában egy olasz pasi hostolt, egy nagy házban élt, ahol egy külön házrészt adott nekünk. Elmondta a ház szabályait, hova lehet menni és hova nem. A következő 3 napban nem is láttuk. Egy alkalommal elcsíptem a kertben, próbáltam beszélgetést generálni, hogy ismerjük meg egymást és megkérdeztem tőle, hogy miért mondott igent a requestemre? Azt válaszolta, hogy szeret segíteni az utazóknak, de nem kíváncsi rájuk, látott már elég külföldit életében.
Van legkedvesebb CS élményed?
Nehéz kiválasztani egyet, de egy találkozás különösen fontos a számomra. 2005-ben Brazíliában egy lány válaszolt, már az is ritka, hogy egyáltalán válaszolnak, nemhogy igent is mondjanak. Megbeszéltük az időpontot és a helyszínt. Ültem a hátizsákomon és vártam rá, de Csonka Gábor egy hosszú út után lepukkant utazónak festett, nem épp vonzó külsővel, mintha épp egy bankból jött volna ki. Végül megérkezett a lány, de később elmesélte, hogy miután meglátott, 5 percig gondolkodott, hogy odajöjjön e. A hölgy egy középosztálybeli gazdag családból származott és nem erre számított. Beültem a kocsijába, hazamentünk, majd némi formális beszélgetés után jó éjszakát kivánt nekem, bement a szobájába és bezárta az ajtót. A lány félt tőlem. Másnap reggel találkoztunk, elmondtam neki, hogy elmegyek, mert semmi értelme nincsen úgy a közös CS élményüknek, ha ő nem bízik meg bennem. Elkezdtünk reggelizni, találtunk közös témát, és valahogy a lány feloldódott.
Ez odáig “fajult”, hogy sok mindenben inspiráltam és gyakorlatilag megváltoztattam az életét. A helyi nyomornegyedről filmet forgattunk, hangtechnikusként segítettem a stábjának és ötleteket adtam az interjúkhoz. Vitatkoztunk filozófiai kérdésről, beszéltem neki a környezetvédelemről, globális politikai kérdésekről, amiken ő teljesen más véleményen volt. Négy napot voltam vele. A beszélgetéseink olyan szinten beleégtek a tudatába, hogy jelenleg a brazíliai környezetvédelmi minisztérium egyik vezetője, amikor meg nála voltam semmilyen szinten nem érdekelte ez a téma. Grafikai dizájnerként dolgozott. Elvittem színházba, ahol magyar volt a rendező, kiderült, hogy San Paolo főépítésze magyar és nagyon sok minden körülötte magyar, amiben ő benne él. Nagyon jó barátok lettünk, azóta is tartjuk a kapcsolatot.
Értek e téged spirituálisan nagy találkozások?
Nyugat-Afrikában, Burkina Fasoban volt egy kiváló hostom, aki nagyon szegény volt, de szellemileg nagyon gazdag. Próbálja Afrikát megváltoztatni, a meglátásai nagyon haladóak. Van egy saját Afri-Can programja. Egész Afrika azon szenved, hogy nem tudnak megváltozni, de ennek a srácnak küldetéstudata van, hogy megmentse a kontinensét. Hisz abban, hogy az afrikaiak is képesek felépíteni az országaikat és nem kell kínaiakat idehozni.
Milyen Európaitól eltérő kulturális különbségek tapasztalatokat éltél meg?
Mikor Pakisztánban voltam, a hostom egy hiper szuper gazdag ember volt. Régen politikus volt, majd kereskedő lett belőle. Kiküldte a sofőrjét értem. Nagyon elfoglalt ember, előre megmondta, hogy nem lesz ideje rám. Megmutatta az emeletet, amiben lakhattam, és a telefon használatát, hogyha szükségem van valamire, melyik szolgát hívjam. Egyszer lementem a konyhába, hogy főzzek nekik, de a szolga zavarba jött, hiszen a főzés az ő dolga. Hegyekben nomádoltam előtte hónapokat, nagyon jó volt regenerálódni a civilizációban. A hostommal egy alkalommal kb. egy órát beszélgettünk, de az a beszélgetés olyan volt, mintha több estét dumáltunk volna át. Precíz volt és csak a lényegre koncentrált és minden mondata tiszta és éles elméről tanúskodott. Ha szükségem volt valamire, leszervezték nekem, ha bementem várost nézni a sofőr bevitt, és ha végeztem, akkor telefonálnom kellett és jöttek értem. Én ezt nem akartam, hiszen magam is tudok közlekedni, de a hostom ragaszkodott hozzá, náluk a vendéglátás maximális.
Pesavarban egy rendőr meglátott az utcán, odahívott magához és megkérdezte, hogy mit csinálok itt egyedül. Leállította az első autót és elvitetett engem a pályaudvarra. Aggódott, hogy az ő körzetében ölnek meg, ami könnyen megtörténhet, hiszen azon a környéken nem a pénzedért ölnek meg, hanem elvből.
Betekinthettél a muzulmán családok hétköznapjaiba?
Nem láttam nőt a pakisztáni hostom házában, mert ha idegen férfi jön, akkor a család nő tagjai átmennek egy másik házrészbe, ahol nem tudok velük találkozni. Családon belül nem látsz nőt, utcán láthatsz néhányat a piacon. Ha te nőként utazol Pakisztánban, láthatsz a házban férfiakat, mert te nyugati vagy, de alapvetően beraknak a női részlegbe. A pakisztániak ha nővel akarnak ismerkedni, az egész családdal kell ismerkedniük, a nyugatival ismerkedni viszont lehet. Ha te is beburkálod magad, akkor nem vágják le egyből rólad, hogy utazó vagy. Lahor egy pokol, de Pakisztán nem Lahor. Ki kell menni a nagyvárosból és meglátni az embereket. Az emberek nagyon kedvesek, de a fiatalokon nagyon érezni a feszültséget, mivel nem szexelhetnek a házasságig. Régen, mikor már 14 évesen megházasodtak, nem volt gond, hogy az esküvőig várni kell a szüzesség elvesztésével. Most viszont már tanulnak, 26 éves koruk előtt nem házasodnak, emiatt sokkal frusztráltabbak. Európában nem értem a szexuális bepróbálkozásokat a CS hostolás alatt, hiszen itt nőhöz jutni könnyű, lemegy a pasi egy szórakozóhelyre és bárhol fel tud szedni nőket. Muszlim országokban megértem - de nem értek egyet - ha a host folyamatosan meg akarja dugni a női vendégeit.
Utolsó kommentek