Száztizenhatodik vendégem, az ausztrál Kathy (21) Brisbane városból érkezett hozzám. 8 hónapja utazik Európában, Londonban viszonylag hosszabb időt töltött, ahol munkavállalói vízumot szerzett 5 évre, mivel a nagyapja brit volt. Kedves requestet írt, cirkuszi akrobataként mutatkozott be, valamint az adatlapján azt írta magáról, hogy "I'm pansexual and polyamorous so if you're not sex-positive we may not get along." Igencsak meglepődtem a szexuális preferencia ilyen mértékű nyilvánosságra hozatalán, ezért rá is kérdeztem még a levelezés alatt, hogy miért publikálta ezt magáról, és miért nem csak a személyes beszélgetések alatt hozza fel. Azt válaszolta, hogy többször elítélték emiatt, és nem akar még egyszer kellemetlen helyzetbe kerülni, jobbnak érzi ezt előre tisztázni.

Május 18-án érkezett hozzám, két éjszakára mondtam neki igent. Egy csendes vékony kopaszra borotvált kislányt fogadtam a folyosómon. Lepakolta a cuccait és elmentünk sétálni. Beugrottunk a CCC-be, ahol meghívtam egy kávéra, ő viszonzásul meghívott a Cserpesbe egy rongyos kiflire. Este elmentünk a Gozsdu-udvarba ciderezni. Itt már végig mindenhol külön fizettünk. Másnap elmentünk a Vásárcsarnokba, mászkáltunk az áruk között, Kathy éhes lett, de amikor megtudta, hogy 1500 Ft-ba kerül egy tál étel, akkor nem rendelt semmit. Hát pedig ez itthon nekünk sem számít soknak, hogyan húzta ki Londonban? Nem kérdeztem meg tőle, mert nyilván nem sok közöm van hozzá. A két nap alatt Kathy elkészítette a legtöbb selfiet, amit csak lehetett, mondjuk többet, mint amennyi kép összesen készült rólam az elmúlt 38 évben.. Ilyenkor láttam csak mosolyogni.. Este itthon maradtunk, harmadnap pedig elhúztam a spanyol fővárosba. Kathynek adtam kulcsot, és jeleztem, hogy maradhat még egy éjszakát, csak reggel jön a takarítónő, 09.00-kor lépjen le, miután ő megérkezett.

Kathy otthon trénerként dolgozott, már évek óta nem lép fel cirkuszban. Gyerekeket és felnőtteket is tanít. Engem nagyon meglepett, hogy vannak ötvenes diákjai, akik hobbiból trapézon akarnak lengeni. Legyőzik a belső félelmüket. Ehhez a sporthoz mindenképp szükséges egy jó adag adrenalin-függőség. Szerintem maximum az állvány tetejére lépnék ki, és megfognám a trapézt, de hogy kilengjek vele..? Semmi pénzért! Kathy elmondta, hogy lépésről lépésre tanulnak meg mindent. Egész testük biztosítva van, plusz háló van kifeszítve alájuk. Ezenkivül az elején nem a magasban kezdenek, hanem a talaj felett közvetlenül. Mire odajut a nebuló, hogy csinál egy swinget, már hónapok óta gyakorlatozik. Itthon van lehetőség ilyen sportra? Elképzelem, ha nem lennék beszari, elmondhatnám, hogy futok, spinningelek, kondizok és levegő akrobatikázom. Lol :-)

Száztizennyolcadik vendégem, Gretelle Daffón (32), Fülöp-szigeti származású, két éjszakát hosztoltam. Négy éves korában a családja az Egyesült Államokba költözött. Gretelle élt még Szingapúrban, Portugáliában és Costa Ricaban. Észak-Amerikán belül a Hawaii-szigeteken, Los Angelesben és San Franciscoban lakott. 8 éve Spanyolországban, Sevillában él, jövőre várakozásainak megfelelően megkapja a spanyol állampolgárságot. Amerikai állampolgársága nincsen, csak zöld kártyája. Gretelle folyékonyan beszél tagalogul, egy másik indonéziai nyelvet, amire már nem emlékszem, angolul, spanyolul és portugálul. Angolul spanyol akcentussal beszél.

Gretelle Sevillában vállalati angoltanár. A hawaii-szigeteken esküvői fotósként dolgozott, a Couchsurfing Inc.-nek pedig az első évben admin feladatokat látott el. 2005-ben dolgozott nekik, egy évvel a szervezet megalapítása után. Főleg levelekre válaszolhatott, amit az akkori 5000 tag küldött nekik vagy Casey Fentonnak, az alapítónak. A kezdetben nonprofit vállalat a tagok verifikációs pénzéből és adományaiból tartotta fenn magát, a bevételek nagy részét azonban a 10 fős csapat elitta és eldrogozta. 2006-ban a CS összeomlott, leálltak a szerverek, mert nem volt megfelelő hardver támogatásuk. A cég jövedelmét nem vasakra költötték, hanem inkább elszívták. Amerikai startup voltak na.

Gretellet a cég 2015-ben Brazíliába küldte, hogy ott építsen fel egy új CS-közösséget. A vendégemnek meetingeket kellett szerveznie. Fizették a repülőjegyét, és Leonardo Silveira alapító tag szüleinél lakott. Leonardo családja mélyen katolikus volt, így vasárnaponként misére kellett járnia, akkor is, ha ő maga sosem volt keresztény. Esténként pedig otthon kellett maradnia, ahogy rendes lányok szoktak, ezért titokban osont ki és osont vissza az ablakon keresztűl. Négy hónapot maradt Braziliában, majd visszament Palo Altoba, ahol a cég működött.

Száztizenegyedik vendégem az ausztrál Miriam Lyons (35) politológus volt. Miriam egy ausztrál think-tank (agytröszt) szervezetnek volt 7 évig a vezetője, majd Berlinbe költözött egy évre, hogy írjon egy könyvet az ausztrál politikáról Governomics címmel, ami a hetekben jelent meg, és itt megrendelhető, ha érdeklődsz az ausztrál politika és gazdasági élet kapcsolatáról. Még több információ róla a honlapján megtekinthető.

Miriamnak én voltam az első couchsurfing élménye. Az első este elmentünk a közeli Pointer kocsmába ciderezni, és kizárólag a couchsurfing volt a téma. Próbáltam jó hoszt lenni, és bemutattam neki a közösséget a magam szájíze és tudása szerint. Ezen kívül beszélgettünk a magyar politikai helyzetről, amiről nem sok fogalma volt a vendégemnek. Kérdezett Orbán Viktorról, elmeséltem neki az elmúlt 20 évet mi történt kis hazánkban, és átküldtem neki egy cikket, hogy még pontosabb rálátása legyen a honi belpolitikai helyzetről.

Miriam egy éves Berlini tartózkodását kizárólag a könyv írására fordította, egy közösségi házban élt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a lakás maga az általunk is jól ismert társbérlet volt. Öt szobás apartmanban bérelt egy szobát magának, a többiben a barátai laktak. A ház többi lakójával is egy közösségi összefonódás alakult ki. Ez nem csak cukor és tojás kölcsönkérésében merült ki, hanem megosztották egymás között a javaikat. Vigyáztak egymás gyerekeire, mindenkinek volt kulcsa egymás lakásához, ki be járkáltak egymás között. Szimbiózisban éltek, a legjobban a Friends amerikai sorozathoz hasonlíthatnám, vagy még pontosabb megnevezés a kommuna talán.

• A kávézók/éttermek többségében rossz a cappucino/tejes kávé. Nem tudom mit csesznek el, de három helyen is otthagytam a kávét egy korty után. Kifizettem. Spanyolországba nem a kávé miatt kell menni. A kávé miatt Nápolyba kell menni.
• A helyiek szuper barátságosak és nyitottak, és szivesen megismerkednek veled, akkor is ha nem értenek egy szót se abból, amit mondani akarsz nekik angolul.
• Ahhoz, hogy MINDENT kiélvezhess a városban, jól kell beszélni spanyolul, és kész. Itt az ideje spanyolul tanulnom.

• A múzeum belépők nem olyan pofátlanul drágák, mint Barcelonában. Itt 10 Euró körül mozog egy átlagbelépő ár, Barcelonában 20 euróról indult minden.

Másnap 11.00-kor jött haza Pedro, de nem volt kedve elhagyni a lakást, ezért én egyedül jöttem be, és örültem is neki, hogy egyedül lehetek. Mászkáltam a régi Madrid utcáin és fényképeztem. 13.00 körül rámírt Kelly, hogy menjek át hozzá ebédelni. Az ötlet remek, de csak 4 órám maradt Madridra, és nem akartam időt veszteni a metrózással és nem akartam egy lakásban sem ülni. Megbeszéltük, hogy elhozza amit főzött oda, ahol én vagyok.

14.00 körül találkoztunk, és beültünk egy étterembe sangriázni és kávézni. Ketten megittunk egy kancsó sangriat, én még egy liter vizet. Itt is borzasztóan rossz cappucinot adtak, ami nem cappuccino volt hanem tejes kávé. A fotón látható pincérünk kihívta a barisztát, akiről kiderült, hogy olasz. Már nevetve mondtam neki, hogy ha olasz, akkor ne magyarázza már el, hogy ez egy cappuccino, mert neki kell a legjobban tudnia, hogy nem az, és a kávé is rossz. A srác azt mondta, hogy a legrosszabb a tej benne. A végén már mindketten nagyon röhögtünk, dumáltunk kicsit Olaszországról, a pincér pedig kihozott ajándékba két feles patxarant. Lehajtottuk, finom volt.

Megbeszéltük Kellyvel, hogy visszamegyek Madridba egy hónapra angolt tanulni tőle. Nála fogok lakni és tanulni, és az intermediate - upper intermedia szintről felvisz engem advancedre. Minden nap angolozni fogunk. Az én tapasztalatom is az, hogy egy ideje nem fejlődik az angolom. Kelly szerint középszintig el lehetett jutni egyedül, de tanár nélkül már nem lehet feljebb. Eddig minden angol és amerikai azt mondta az angolomról, hogy egy 10-es skálán 7.5-8, mindig tiltakoztam, mert én ettől rosszabbnak érzem.