Tizenharmadik vendégem Shrikant Ramdas, 40 éves banki elemző volt. Indiai családban született, Bangalore-ban nőtt fel, másfél élve Törökországban, Istambulban él. A szokásos Batthyány téri találkozóhelyre mentem érte. Hazafelé rengeteg kérdése volt, amire 1-2 szóban válaszoltam, fáradt voltam, inni akartam egy kávét otthon, leülni a teraszomra, úgy beszélgetni vele. Érkezésünk után elment italt vásárolni mindkettőnknek. Előtte odaadta nekem a thank you giftjét, oliva szószokat Istambulból.

Az éjszaka folyamán nem mentünk sehova, a teraszomon maradtunk és az indiai osztály-rendszerről beszélgettünk. Megtudtam tőle, hogy az osztályok közötti különbségek nem számítanak tanult embereknél. Egy elméletet levezetett nekem, mely szerint az indiai kaszt-rendszer és a magyar "kaszt-rendszer" ugyanolyan. Én erre elmondtam neki, hogy a mi országunkban "osztályok", vagyoni különbségek csak 20 éve vannak és nem gondolom, hogy olyan éles határvonalak lennének, mint Indiában. Shrikant elmondta, hogy ha valaki tanult ember, és pénze van, lényegtelen, hogy melyik kaszthoz tartozik. Mondtam, hogy ez nálunk is így van. Megkérdezte tőlem, hogy a szüleim mit szólnának hozzá, ha egy taxisofőrhöz mennék férjhez? Mondtam neki, hogy nem örülnének neki, de ha a taxisofőrnek saját taxis vállalata lenne, akkor oké lenne. Mondta, hogy Indiában ugyanígy van.

Tizenkettedik vendégem a 41 éves Stefano Amato volt Olaszországból, Torino városából. Rendszergazdakénk dolgozik, felsőoktatási végzettsége nincs. 90 pozitív referenciája van a CS adatlapján. Két éjszakát lakott nálam. Fogorvosi rutin ellenőrzésre jött Budapestre. Stefano adatlapján az angol tudása intermediate szintre volt beállítva. Ha beginner lett volna, akkor nem hostoltam volna. Vélhetően pont ezért állítják be sokan közép szintre az angol tudásukat az adatlapjukon, mert félnek attól, hogyha gyengébb, akkor nem fogadja őket senki.

Éjfél után érkezett taxival. Aznap küldött egy fura levelet:

I arrive at the 23.20. Or if you prefer do you want go to the airport? Then I pay the taxi for the house.
There is not a problem. Ok?

Nem, semmiképpen nem akartam éjfélkor kimenni érte a repülőtérre. Alapvetően napközben se mentem volna ki érte. Arról nem is tett említést, hogy a kiutazásomat ki finanszírozza. Két éve tag a couchsurfingen. Tudnia kellene, hogy nem szokás a hosttól ilyet kérni. Arról már nem is beszélek, hogy a request íráskor szólni kell, hogy éjfél után érkezel meg, utólag ezt nem szerencsés bejelenteni. Nagyon nem jó kezdés! A leveléből már éreztem, hogy gondok lesznek a kommunikációval is.

A hihetetlen sokszínű couchsurfing közösség sokféleképpen fejezheti ki a köszönetét házigazdáinak. A couchsurfing.org megkérdezte a Facebookon keresztül hogyan:

1. Főzés - főzz neki valami finomat, ami speciálisan az országod konyháját jellemzi.

2. Jelképes ajándék - leggyakrabban képeslap és/vagy valami szuvenír otthonról

3. Alkohol és édesség - nemzeti sör, bor vagy csokoládé

4. Segítség a ház körül - például mosogatás, vidd ki a szemetet, etesd meg a macskáját stb

Tizedik és tizenegyedik vendégeim, Jenny Wang (23 év) és Duck Wang (24 év) Tajvanban, Taipeiben élnek. Jelenleg masters képzésen Londonban tanulnak nemzetközi kapcsolatokat két éves egyetemi programban. Vasárnap érkeztek, három éjszakát laktak nálam. A nyarat európai utazásokkal töltik, ősszel visszaköltöznek Tajvanba.

Duck és barátnője módfelett csodálkozott azon, hogy a budapesti utcákon, metróban, gyakorlatilag mindenhol rengeteg fiatal és idősebb párt láttak csókolózni. Kérdezték tőlem, hogy ez nálunk ennyire elterjedt jelenség? Mondtam, hogy igen, teljesen természetes. Meghökkenten bámulták rám, hiszen náluk senki nem csókolódzik az utcán.

A lányoktól megtudtam, hogy a tajvani élet nyitottabb és könnyebb, mint Kínában. Például náluk nincs blokkolva a Facebook, ellentétben az anyaországukkal. A fiatalok gyakran és előszeretettel használják az internetes randioldalakat párkeresésre (We're loving it!). Néhány levél után a fiú megkérdezi, hogy átmehetnek-e msn-re, és felveheti-e a lányt a Facebookon barátjának. Ha a lány igent mond, utána kér a fiú személyes találkozót. Ugyanakkor ha iskolában, munkahelyen, szórakozóhelyen, azaz az életben ismerkednek, fontos, hogy legyen egy harmadik személy, aki bemutatja a potenciális párt egymásnak. Direktben sohasem veszik fel a kapcsolatot egymással.