A második görög hosztom a kapuban várt. Valamikor kora este érkeztem, megmutatta a vendégszobát, adott lakáskulcsot, lepakoltam a cuccaimat és elhagytuk a lakást. A huszonharmadik vendéglátóm (37) a Szaloniki okmányirodában dolgozik, régi okmányokat, születési kivonatokat és egyéb dokumentumokat szkennelnek be, hogy a kutatóknak könnyebben kereshető legyen minden, és ne rongálódjanak a régi dokumentumok. A srác korábban a vasúttársaságnál dolgozott. Főleg hosztol (63 poz ref), CS vendég csak pár alkalommal volt. Nincs pénze utazni, ezért nem megy sehova. 

Motorra szálltunk és bejöttünk a városba. Megérkezésünkkor megkóstoltatott velem egy helyi desszertet, amit egy régi görög család készít a városban. Vanília krém édes mázos levelestésztában. Nagyon finom volt. Így néz ki a hosztom kezében:

20140522_210435.jpg

Utána elbúcsúztunk egymástól. Ő egy vacsorára volt hivatalos, én meg bementem sétálni a városba. 2 órát császkáltam mindenfelé. Elvesztem a mellékutcákban. Kiültem a kikötőbe. Ittam kávét. Beszélgettem helyiekkel.

get-lost-travel-picture-quote.jpg 

Beültem egy étterembe salátát enni. Zárás előtt érkeztem, de még kiszolgáltak. Türelmesen megvárta a személyzet, amíg befejezem a lazacos salátámat. Az utolsó helyi busszal mentem haza. A vendéglátóm még nem volt itthon. Gyorsan elaludtam. 

Reggel 08.00-kor még leragadt szemmel kitámolyogtam a nappaliba. A hosztom ott ült a számitógépnél.
- Hát te meg? Nem mentél dolgozni? - kérdem meglepetten.
- Én Pam vagyok. 
- Ohh bocs. Túl korán van. Összekevertelek a hosztommal.

Wtf. Itt is jönnek a vendégek keresztül-kasul? Megmostam az arcom, beraktam a kontaktlencsémet, magamhoz tértem, odamentem hozzá bemutatkozni. Ekkor láttam, hogy a srác teljesen úgy nez ki, mint a hosztom. Szóval vakon se tévedtem nagyon. 
- Carlos testvére vagy? - kérdeztem.
- Ki az a Carlos?
Itt éreztem, hogy nehéz beszélgetés lesz.
- Carlos a barátod? - kérdezett vissza.
- Igen. - gondoltam így egyszerűbb lesz.
- Én Christos testvére vagyok, aki itt él. 
- Carlos lakik itt. - reagálok.
- Nem. Christos. - mondja igen határozottan. 

Ekkor lopva körülnéztem, hogy jó lakásban vagyok e. Mivel éreztem, hogy neki több információja lehet, mint nekem, ezért ráhagytam, és bevillant, hogy talán rossz nevet jegyeztem meg...? Felkaptam a hosztom nekem írt üzenetét a konyhaasztalról. Az aláírásnál Christos... Mosolyogva visszafordultam a sráchoz. Ideje volt, hogy kivágjam magam valahogy.

Az íróasztalon még várt egy részletes leírás hogyan jutok ki Néa Kallikrátia tengerpartra. Megreggeliztem, közben elcsevegtem Christos testvérével, aki tanulni jött a lakásba. 

A tengerpartot könnyen megtaláltam, és csak egyszer kellett átszállni. A jegy valamivel drágább volt, mint legutóbb. Már nem emlékszem a pontos összegre, de olyan 10 Euró körül fizethettem összesen a return jegyért. A busz cserébe légkondícionált volt, és bőven volt szabad hely. A buszról leszállva lenn a parton találtam egy kellemes kávéházat Genezis néven. 2 Eurót kértek el egy lattéért, amihez itt is egy üveg hideg szűrt víz, 3 sütemény és a napozóágy használata járt ajándékba.

ki20140523_130354.jpg

Otthagytam a mobilomat tölteni a pincérnőnél, majd lementem a strand részre. Rengeteg nyugágy, és kinti szervízpult tartozott a kávéházhoz. A tengerpart kellemesen volt tele, nem volt zavaró a tömeg. Körülöttem békésen napozó szimpatikus görög fiatalok, a parton családok kutyákkal és gyerekekkel. Nálam egy jó könyv, ipod és egy nagy törülköző volt. 

Fél óránként bementem úszni egy kicsit, majd visszamentem napozni. Időközben összebarátkoztam a mellettem heverőkkel. A parton kb. 4 különböző méretű kutya hevert, minden idilli volt és békés. Egyszercsak a semmiből feltűnt egy pitbull, és lecsapott egy pici yorkshire terrierre. Ráugrott, elkapja a nyakát, megrázta a kutyát, a pici visitott, addigra már három férfi rohant rájuk, közöttük a pitbull tulaja is. Probálták szétfeszíteni a kutya álkapcsát, de sikertelenül. Egy kövér nő jajveszékelve rontott ki a vizből, ő volt a terrier gazdája. A pitbull nem engedte el az áldozatát. A két férfi elkezdte teljes erőből rúgni a pitbullt. Erre eleresztette a kiskutyát. A nő felkapta a szerencsétlen párát, a kiskutya nem mozdult, de lélegzett. A nő sírva a karjában rohant vele az útra, közben beültek egy kocsiba többen, irány az állatkórhaz. A pitbull tulaj a levegőben lógatva elvonszolta az őrult kutyát. Azért az sem véletlen, hogy a legkisebb kutyát szúrta ki magának. Vagy csak ő volt az egyetlen hím?

Később a mellettem fekvő görög csaj elmondta, hogy a kiskutya jól van. Összevarták a sebet, a pitbull tulaj is bement a kórházba és kifizette a számlát. Még soha nem láttam ilyet. Mindenki ledöbbent. És valahol jó volt látni, hogy két másik idegen férfi is rohant segíteni szétvalasztani a kutyákat, és a pitbull tulajdonos magától vállalta az anyagi károk rendezését. Kérdem én, miért volt szabadon a pitbull, ha ennyire megbizhatatlan? Itthon is segítenének e idegen férfiak egy hasonló szituációban?  

Kövess Facebookon és Instagramon is!