Mindig írigyeltem azokat az embereket, akik ki tudnak alakítani egy természetes egyensúlyt az életükben. Megfelelő időt szánnak a családukra, legyen az amiben felnőttek, és a sajátjukra is, fókuszálni tudnak a karrierjükre, elég időt szánnak a testedzésre, hogy fittek maradjanak, rendszeresen találkoznak a barátaikkal, ápolják a magánéletüket, azaz tartalmas időt töltenek el a párjukkal kettesben is, és ami szintén nagyon fontos: jut idejük önmagukra is. Elmenni kozmetikushoz-fodrászhoz-pedikűröshöz, sportolni valahol valamit, hogy törődjenek a külseikkel (és belsőikkel..) is, beülni egy kávézóba egyedül és nézni az embereket, olvasni egy jó könyvet egy szép parkban, moziba menni egyedül, vagy az autóban vezetés közben gondolkozni önmagukon. Vagy csupán elmenni sétálni egyedül egy olyan helyre, ahol nem szoktak járni sohasem. Igen, néha ezt is kell, mit csinálok, hova tartok. Az ilyen élet kiegyensúlyozott, és alapjában boldog. Én mindezekre képtelen vagyok. 

Egyidőben csak egy feladatra vagyok képes koncentrálni, minden mást borítok magam körül. De arra a dologra maximálisan figyelek, az összes lehetőséget kisajtolom belőle, és talán elmondhatom, hogy mindezek sikereses is lesznek. Bármit csináltam a múltamban, az mások által is látható volt. Nem panaszkodhatom, ha a sikerről van szó. Három éve kitaláltam, hogy meg kell tanulnom angolul. Fél évig minimum napi 6, de inkább 8-10 órát angoloztam itthon. Fél év után azért csatlakoztam a couchsurfinghez, hogy élőben is gyakorolhassak valakivel. Az elmúlt két évben sem hagytam abba a nyelvtanulást, de közel nem olyan intenzíven teszem azt, mint az elején. Decemberben letettem a középfokú nyelvvizsgát, idén decemberben a felsőfokot fogom. Vállalhatnék külföldön munkát a szakmámban is. 

Évente két konferenciát szervezek, ilyenkor bruttó 6 hónapom a munkámra fordítom. Ebből 3 hónap napi 14 óra melóval telik. A konferenciák általában sikeresek szakmailag és anyagilag is, tele van velük a sajtó, szponzorok elégedettek és kérik az ismételt szervezést a következő évre is. Viszont képtelen vagyok ezt 12 hónapban csinálni. Olyan mértékű energiát fektetek 3 hónapban a rendezvényeimbe, hogy kell utána másik 3-4 hónap pihenő, amikor konkrétan semmit nem csinálok. Úgy értem nem dolgozom. Ilyenkor másvalami felé fordulok. 

Meghíztam az elmúlt években. Idén február végén elkezdtem sportolni, hetente négyszer, alkalmanként 1 órát. Lement a konferenciám március közepén, utána belevetettem magamat a sportolásba és az egészséges életmód követésébe. Ma már heti 10 óra edzésem van: heti 2 óra futás, 2 óra spinning, 4 óra kondizás, 1 óra fit ball, 1 óra body art vagy stretching óra. Hetente egyszer nem sportolok. Naponta ötször eszem, szigorúan kerülve a lisztes és cukros ételeket. Na jó, néha csalok. Tegnap életemben először 1 órán belül futottam a környékemen 10 km-ert (58perc 24mp). Eufórikus örömmel hatott rám ez a teljesítmény. Következő cél, hogy 12 km-ert fussak 1 órán belül. Lefogytam 11 kg-ot és szeretnék még 9 kg-ot az év végéig leadni. Nyilván sikerülni is fog, mert soha nem volt még olyan, hogyha valamit végigcsináltam, az ne sikerült volna. 

Az elmúlt 5 hónapban nem dolgoztam semmilyen projekten. Picit egy induló startup vállalkozásunkon (mostantól sokat), és a blogomba fektettem még energiákat. Sokat utaztam: Olaszország, Belgium, Hollandia és Görögország. Vendégeket fogadtam, időt töltöttem velük (angol tanulás) és a blogomra szponzorokat kerestem, ami segít abban, hogy még több vendégeket fogadhassak, azaz ez a blog is gyakrabban frissülhessen. Idén az Erste Bank és a Telekom támogatott ezen céljaim eléréséhez. Köszönöm szépen mindkét vállalat hozzájárulását. Végre elkezdtem dolgozni a novemberi rendezvényemen is. Ideje pénzt keresni. 

A barátaimat is képes vagyok tartósan elhanyagolni, hónapokig nem jelentkezni, és lerázni az ő közeledéseiket. Aztán megjelenek, és aktívan ott vagyok a következő időszakban, olyan leszek, mint a legjobb barát mindenki felé. Egy adagban megtudnak mindent, mik történtek velem, ugyanezt én is fordítva. Hálistennek ismernek régóta mindannyian ahhoz, hogy ezt elfogadják. Köszönöm, hogy vagytok (ABC sorrendben) Andi, Blumi, Csaba, G, Lilla, Réka, Szöszi és Móni. Most nem megemlítve azokat a barátokat, akikkel évente egyszer találkozunk, de szeretjük egymást, odafigyelünk egymásra, és ha baj van, ott vagyunk egymásnak. Képtelen lennék bármelyikükkel is heti rendszerességgel találkozni, mint ahogy azt mások teszik a barátaikkal. Nem azért mert nem fér bele az időmbe/időnkbe, hanem mert nincs rá igényem. 

Szilveszterig egy aktív párkapcsolatban éltem, havonta repkedtünk egymáshoz. A couchsurfingen keresztűl ismerkedtünk meg. Én miatta minden második hónapban Londonban voltam, és ő is jött hasonló rendszerességgel Budapestre. Naponta beszéltünk telefonon, odafigyeltünk egymásra, szerettük egymást. A kapcsolatnak sajnos vége lett. Nem, nem azért mert másvalaki jött, vagy mert gond volt a távolság. Mindketten hibáztunk, de egyikőnk se fordított energiát arra, hogy ezeket a hibákat kijavítsa. Nem volt türelmem hozzá, azaz egy idő után elfogyott, és nem maradt semmi. Ő meg lusta volt megoldást keresni és találni a saját problémáira. Mindezek oda vezettek, hogy elmúlt a szerelem, elbúcsúztam tőle, ő meg (nehezen) elfogadta.

Én nem tudtam egyensúlyt teremteni a párkapcsolatunkban sem. A párkapcsolat sajnos nem egy projekt. A másik ott van mellettünk, tanuja az életünknek. Ő nem "csak" az az ember, akinek elmesélem, hogy mi történt velem aznap, hanem az ő létére is hatással van, ami velem történik. Az én fájdalmam az ő szomorúsága is, az én örömöm az ő nevetése is. Szerintem óriási felelősség partnerségben élni. Koncentrálni magamra és a másikra, odafigyelni mikor mit mondok és teszek, hogy ne bántsam meg a másikat. Ha mégis megtettem, akkor utána melózni kell, hogy a másikat feloldhasam, megnyugtassam. Egyensúlyt teremteni kettőnk között, azaz mi egy pár vagyunk, de külön külön is egy egész. Azaz tisztellek téged, mint önálló egyént, akinek van szabad akarata. Most talán azt gondoljátok, hogy de ez olyan nyilvánvaló, mint a levegővétel, pedig kurvára nem.

Nagyon nagyon kevés olyan párkapcsolatot ismerek, ahol ez ténylegesen így van. Természetes vehemenciával értékelni az egyenjogúságot, ami nekem szabad, az neki is. Ha többet adunk oda, kevesebbet vegyünk el. Ha szar kedvünk van, nem lehetünk parasztok, pedig az első reakció ilyenkor mindig önző és nyugtalanító. Oda kell figyelnünk a pozitív energiákra, ami közöttünk áramlanak, és kizárni a negatív energiákat. Ha szar kapcsolatban élünk, akkor el kell menni. Nincs olyan, hogy dehát ez és ez van.. Ha gyerek van, akkor is el kell menni, mert a magunk szomorúsága kivetül az egész családra. Boldog és kiegyensúlyozott szülők eredményesebben nevelhetik a gyerekeiket különváltan is, mint együttmaradva, de boldogtalanságban élve. Ha úgy érezzük, hogy másra (másvalakire) van szükségünk, mint a párunkra, akkor oda kell menni, ahol ezt megkapjuk.   

21a.jpg

A Kis herceg idevágó sorai:

     - Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok... 
     - Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve. 
    - Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"? 
     - Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. - Mit keresel? 
     - Az embereket keresem - mondta a kis herceg. - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"? 
     - Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel? 
     - Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"? 
     - Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni. 
     - Kapcsolatokat teremteni? 
    - Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra... 

Óriási klisé, de igaz, ha valamit szenvedéllyel és kitartással csinálunk, az sikerülni fog. Én azt mondom kell még hozzá egy jó adag szerencse is. Fogyókúra esetében mondjuk a testalkat. Karrier esetében a rátermettség. Család és szociális élet ápolásához a tisztelet és a bizalom. Mindehez óriási mák kell. 

Kövess Facebookon és Instagramon is!