Szerettem a Rózsadombon élni. Zöld környezet, jó a levegő, fák, tiszta és csendes környék. Nyugodt szívvel sétálhattam haza éjjel, és "mások" az emberek is, akik itt élnek. 8 évig éltem itt, már a második lakásban. Szerettem a teraszt, ami egy csodás kerthez kapcsolódott. Szerettem kinn ücsörögve dolgozni, napozni. Ja és a macskának is tökéletesen megfelelő volt, vadászhatott a kertben kedvére. Nyáron csak enni és aludni jött haza. Annyi hátránya mindenképp volt, hogy a belvárosból hazáig jutni kb. 40 perc, azaz általában már reggel vittem magammal a sportcuccaimat is, mert sosem volt idő hazaugrani érte. A kis lakóközösségnek viszont ára van. Mindig van egy problémás szomszéd. Például az a baj, hogy este 22.00-kor beszélgetek a vendégemmel a teraszomon. Ha ez megtörtént, akkor a teraszszomszédom mindig kijött szólni, hogy nem tud aludni. Be kellett fejezni a trécselést és betakarodni a lakásba. Egyébként szó nélkül megtettük, csak szegénynek egy végtelenül agresszív természete volt, nem tudott normálisan szólni semmiért. Íme egy kép a teraszomról fotózva:

Két és fél évig couchsurfingeltem a házban. Mikor beköltöztem, 5 évvel ezelőtt, akkor szó szerint nem voltak szomszédaim. Négy lakásos társasházban laktam. A felettem lévő idős bácsi, kb. 80 és 90 között lehet lehet, évi 3-4 hetet töltött Budapesten, és persze felettem lakik ilyenkor, a többi 11 hónapot valamelyik másik országban tölti. Anno orvos volt. Sosem kérdeztem hol lakik, igazán soha nem is beszélgettünk a köszönésen kivül. Néha rámszólt, hogy ne felejtsem el a kaput bezárni magam után. Valamint egyszer mesélt arról, hogy az előttem lévő lakóknak kutyái voltak, félelmetesek és ugatósak. De nekem macskám van, ez oké neki. Ez volt az egyetlen hosszabb beszélgetésünk (értsd: eltartott 3 percig). A másik két lakásban nem lakott senki.

Egy évvel később beköltözött egy család a fenti másik lakásba. Az apát nevezzük Bélának (nem így hívják), volt taxis, tartósan munkanélküli, 50 és 60 között lehet. Az elmúlt 3 évben nincs munkája. A felesége nem tudom dolgozik-e, vele sohasem beszélgettem. A kb. 25 éves fiuk is velük lakik, ő tartja el a családot. Esélye sincs szegénynek külön költözni, mert vélhetően két lakást és háztartást már nem tud megfizetni. A szülőknek addig jó, amíg a srác szingli, és nem merül fel az igény benne, hogy mégis különköltözne. Az idős doktor néha ad Bélának egy kis házimunkát, abból akad némi jövedelme.

Százegy és százkettedik vendégeim három éjszakát voltak nálam, a belga Quentin Halsberghe (27) és a barátja, Julien (26) Brüsszelből. Quentinnek 25 pozitív referenciája van vendégektől, és 9 hosztoktól. Juliennek én voltam az első CS élménye. Az első este elmentünk a meet up-osok karácsonyi bulijára december 17-én. Nem voltak sokan, de találkoztunk néhány ismerősömmel. A két srác a középiskola úta jó barátok. Mindketten kissé szégyenlősek, de nagyon kedvesek voltak, finom és érzékeny humorral megáldva.

Quentinnek egy hosszú kapcsolata volt, kb 10 évig, másfél éve szakítottak a lánnyal, azóta egyedül van. Juliennek sohasem volt még komoly kapcsolata, viszont folyamatosan voltak és vannak barátnői. Az első este megkért rá, hogy adjak neki tanácsokat hogyan lehetne jobb az ágyban. Az első reakcióm erre a kérésre először megállíthatatlan röhögés volt, aztán miért ne, gondoltam, beszélhetünk végül is bármiről. Az egyértelmű volt, hogy Julien elméleti oktatásra gondolt :-) Sétáltunk a városban, és próbáltam nekik összeszedni a gondolataimat a jó szerető kapcsán. Nagyon figyeltek, remélem mondtam nekik néhány hasznos dolgot, amit majd felhasználhatnak. :-)

Másnap este elmentünk először a Gozsdu udvarba, majd a Kiadó kocsmába a Kazinczy utcába. Az volt a terv, hogy felszednek lányokat. Gondoltam akár én is segíthetek, még sohasem szedtem fel csajokat másoknak, érdekes, és módfelett nehéz feladatnak bizonyult. A legalapvetőbb probléma ott kezdődött, hogy azok a lányok, akik nekem tetszettek, azok nagyon fiatalok voltak. Mutogattam Juliennek a csinos hölgyeket, de mindet passzolták azzal, hogy 18-20 évesek lehetnek, és ők inkább hozzájuk korban jobban illőt szeretnének, azaz legyen legalább 25. Egy társaságban láttak egy szép fekete hajú 25 körüli nőt, de egy férfi állt mellette, és így nem mertem megkockáztatni, hogy kihívjam őt a körből.

Századik vendégem, Pedro az egyik este a csillagászat rejtelmeiről mesélt nekem. Megtudtam miért lehetetlen feladat olyan űrrepülőt építeni, ami utazhatna a fénysebességgel, beszélgettünk a relativitáselméletről, amiről eddig én csak a képletet tudtam, de hogy konkrétan mit takar, arról csak nagyon halvány sejtéseim voltak. Érdekes, tanulságos és jó este volt.

Pedro 19 éves korában otthagyta Kolumbiát, és Európába költözött. Élt és tanult Franciaországban, Németországban, Svájcban és Spanyolországban. Kiválóan beszél a spanyolon és az angolon kívül németül, franciául és olaszul. Ma már csak évente egyszer látogat haza a családjához. Számára nem létezik már Kolumbia, azt se tudta, hogy ki jelenleg a miniszterelnökük. Konkrétan gyűlöli a hazáját, ennek okául annyit jelölt meg, hogy veszélyes. Őt és családját is többször kirabolták Bogotában, ahol felnőtt. Mesélte, hogy a szülei egyetemi tanárok, az apja hosszú évek alatt összespórolta a pénzét egy Renault kocsira, amit pár hónappal később elvettek tőle fegyverrel kényszerítve a nyílt utcán. Az országban nagyon sok a szegény ember, és a nyomorúság erőszakot szül. A bűnözéshez meg hozzájárul az is, hogy Koumbia az egyik fő kokain előállító ország.

Pedro és én jól megértettük egymást. Pedro abban hisz, hogy akkor akar benne lenni egy kapcsolatban, ha a nőbe teljes szívvel szerelmes, ha nem az, akkor értelmetlennek tartja csak járni valakivel. Tehát vagy csak tisztán szexuális kapcsolat, vagy all in igaz szerelem. Nincs átmenet. Pedro keresi a társát, szeretne családot, de csak teljes jogú partneri kapcsolatban hisz. Kolumbiában a nők rabszolgák, a férfi teljes kiszolgálására vannak, így nőnek fel, és ezt viszik tovább a saját családjukban. Mesélte, hogy Madridban hosztolt egy kolumbiai párt. A férfi bement a fürdőszobába zuhanyozni reggel, a barátnője pedig utánament. No nem azért, hogy együtt tusoljanak, hanem, hogy utánavigye a férfi összehajtogatott ruháit, amit aznap készült felvenni. Szépen csendben bekészített neki mindent a fürdőszobába, amíg az zuhanyzott. Pedro nem akar ilyen nőt magának. Olyan lányt keres, akitől ő is ugyanúgy fejlődik, mint ahogy a társa tőle. Nem akar egy üresfejú szolgalelket, hanem igazi partnert keres, akivel akár reggelig lehet valamin vitatkozni, ha a vita célja a probléma megoldása, és a komprumisszumkeresés, olyan vita, ahol mindketten egy közös cél felé mennek, és nem akarja egyik se a másikat ledominálni, a másik érveit megerőszakolni, semmibe venni.

A századik vendégre régóta különleges meglepetésekkel készülök, Erről beszéltem itt és itt. A requestek november óta mind 1-2 nappal az érkezésük előtt érkeztek, emiatt mindenkit sorra vissza kellett utasítanom, mivel a szállodai szoba és étterem foglalásához, stb. szükségünk van egy hétre. December elején azonban érkezett egy visszautasíthatatlan kérés a kolumbiai Pedrotól. Több, mint 300 vendéget fogadott, ilyen CSereknek sose mondanék nemet. Eldöntöttem, hogy nem ő fogja kapni a különlegességeket, hanem valamelyik őt követő, aki időben küldi a requestet.

Századik vendégem Pedro (38) csillagász Kolumbiából, Bogotából volt, aki 19 évesen költözött Európába, és már itt tanult csillagászatot. Van két master diplomája és egy Phd-ja. Egész életében tanulni akar, most is épp a követező egyetemet keresi. Jelenleg a madridi obszervatóriumban dolgozik, de májustól Budapestre jön fél évre, ahol állásajánlatot kapott valamelyik magyar csillagászati kutatóközponttól.

Nagyon aggódik a megélhetése miatt, mert 850 Euró fizetést ajánlottak fel neki, és mikor megtudta, hogy én mennyit fizetek a lakásbérletért rezsivel együtt, akkor döbbent rá, hogy mi mindenre nem lesz elég a pénze, például nem fog tudni olyan lakást bérelni, mint én. Viszont a belvárosban akar lakni, ahol a bulik után hazasétálhat, nem akar lakótársakat, és nagyméretű lakást szeretne. Mondtam neki, hogy akkor ehhez nem lesz elég a fizetése. Ráadásul csak fél évre tud aláírni, így elképzelhetően többe fog kerülni a lakás, mint a szokásos 1 éves elköteleződésnél. Pedro teljesen elkeseredett a várható budapesti életszínvonala láttán. Lakott már sok helyen Európában, de a magyar fővárosban lesznek a legszerényebb körülményei.

Kilencvennyolcadik és kilencvenkilencedik vendégeimet, az amerikai Scott (33) és Meredith (29) házaspárt négy éjszakára fogadtam. Eredetileg 3 éjszakára mondtam igent, de mivel gyorsan megkedveltem őket, az első este közöltem velük, hogy maradhatnak 4 éjszakát is, így még volt idejük lemondani a hostel szobát. Scott 2006 óta tag, ambassador Amerikában. 68 vendéglátótól van poz referenciája. Nem hosztolt sokat, mert egy kisvárosban él, ahova senki nem akar menni, de rendszeresen szervez CS meetingeket. Mindketten Ann Arbor városban élnek Detroit közelében. Most már közös oldala van a nejével. Scott Michiganből, Meredith Iowaból származik. Tavaly októberben házasodtak össze, és idén tavasszal egy 9 hónapig tartó nászútra utaztak. Írnak egy blogot az utazásukról, de nem tudom nektek megmutatni, mert jelszavas.

Bejárták a Távol-Keletet és Európát. Néhány ország ezek közül: Fiji, Új-Zealand, Ausztrália, Thaiföld, Kambodzsa, Vietnám, Kína, Nepál, India, Jordánia, Izrael, Törökország, Románia, Görögország, Magyarország, Lettország, Finnország, Svédország, Norvégia, Dánia, Anglia.... Ázsiában főleg hosztelben, és olcsó szállodákban laktak, Európában majdnem mindenhol couchsurfingeltek. Meredith otthon sales-es egy ajtókat és ablakokat árusító cégnél, és az utazás alatt kiadta a lakását. Scott házakat vásárol, újítja fel, majd adja el. Jelenleg 7-8 ingatlana van a portfóliójában. A munkáját az utazása alatt is tudta végezni, így ő sem maradt bevétel nélül. Ha otthon van mérnökként is dolgozik egy zöldenergia projektben.

Mindketten keresztények, egy online randizós site-on ismerkedtek össze 3 éve. Az első találkozójuk 9 órán keresztűl tartott.. Az első randin Scott mesélt Meredithnek a couchsurfinfről, és megemlítette, hogy a nászútján 1 évre akar elutazni bejárni a világ egy részét, és hopp, meg is tették együtt. Scott szerint készítenem kéne egy listát, hogy mi a fontos nekem a nagy ő-ben. Mondtam neki, hogy ez hülyeség, nem működik. Szerinte igen, és nem azt kell a listára írni, hogy legyen milliomos, vagy Michael Fassbender legyen a neve.. a francba!

Az első nap délután érkeztek hozzám, én akkor az unokahúgommal, Rékával voltam. Hazaugrottunk beengedni őket, a kanapémon beszélgettünk kicsit, mielőtt mi leléptünk volna a Margit szigetre zenélő szökőkutat nézni és kürtös kalácsot enni. Az első estét külön töltöttük a 10 éves másik kanapészörfösöm miatt. Rékát másnap hazavittem a bátyámékhoz, ebédeltünk, majd egy cukrászdában sütiztünk és kávéztunk Kata sógornőmmel és a másik fél éves unokahúgommal együtt.

A második este elmentünk a József Nádor téri második internetadó elleni tüntetésre. Ők még soha nem láttak ennyi embert egy tiltakozáson, mint amennyi ott megjelent. Azt mesélték, hogy Amerikában pár száz embernél nem megy el több ember. Persze azt már nem fejtettük ki, hogy esetleg ott, ahol ők laknak.. A tüntetés beszédeit az elején még mondatról mondatra fordítottam nekik, később már csak a lényeget. A tüntetés után elküldtem nekik néhány angol nyelvű beszámoló cikket az internetadóról, és a megmozdulásokról. Beszélgettünk sokat az amerikai és magyar korrupciós ügyekről. Amerikában is van korrupció, csak ott, ha bebizonyosodik a vád, akkor a politikus börtönbe megy. A mi korrupciós ügyeink el se jutnak a bírósági szakaszig. Amerikában az ellenzék érdekelt abban, hogy a piszkos politikai ügyek napvilágra kerüljenek. Mi csak beszélünk róluk, de soha nem történik semmi.