Száztizenhatodik vendégem, az ausztrál Kathy (21) Brisbane városból érkezett hozzám. 8 hónapja utazik Európában, Londonban viszonylag hosszabb időt töltött, ahol munkavállalói vízumot szerzett 5 évre, mivel a nagyapja brit volt. Kedves requestet írt, cirkuszi akrobataként mutatkozott be, valamint az adatlapján azt írta magáról, hogy "I'm pansexual and polyamorous so if you're not sex-positive we may not get along." Igencsak meglepődtem a szexuális preferencia ilyen mértékű nyilvánosságra hozatalán, ezért rá is kérdeztem még a levelezés alatt, hogy miért publikálta ezt magáról, és miért nem csak a személyes beszélgetések alatt hozza fel. Azt válaszolta, hogy többször elítélték emiatt, és nem akar még egyszer kellemetlen helyzetbe kerülni, jobbnak érzi ezt előre tisztázni.

Május 18-án érkezett hozzám, két éjszakára mondtam neki igent. Egy csendes vékony kopaszra borotvált kislányt fogadtam a folyosómon. Lepakolta a cuccait és elmentünk sétálni. Beugrottunk a CCC-be, ahol meghívtam egy kávéra, ő viszonzásul meghívott a Cserpesbe egy rongyos kiflire. Este elmentünk a Gozsdu-udvarba ciderezni. Itt már végig mindenhol külön fizettünk. Másnap elmentünk a Vásárcsarnokba, mászkáltunk az áruk között, Kathy éhes lett, de amikor megtudta, hogy 1500 Ft-ba kerül egy tál étel, akkor nem rendelt semmit. Hát pedig ez itthon nekünk sem számít soknak, hogyan húzta ki Londonban? Nem kérdeztem meg tőle, mert nyilván nem sok közöm van hozzá. A két nap alatt Kathy elkészítette a legtöbb selfiet, amit csak lehetett, mondjuk többet, mint amennyi kép összesen készült rólam az elmúlt 38 évben.. Ilyenkor láttam csak mosolyogni.. Este itthon maradtunk, harmadnap pedig elhúztam a spanyol fővárosba. Kathynek adtam kulcsot, és jeleztem, hogy maradhat még egy éjszakát, csak reggel jön a takarítónő, 09.00-kor lépjen le, miután ő megérkezett.

Kathy otthon trénerként dolgozott, már évek óta nem lép fel cirkuszban. Gyerekeket és felnőtteket is tanít. Engem nagyon meglepett, hogy vannak ötvenes diákjai, akik hobbiból trapézon akarnak lengeni. Legyőzik a belső félelmüket. Ehhez a sporthoz mindenképp szükséges egy jó adag adrenalin-függőség. Szerintem maximum az állvány tetejére lépnék ki, és megfognám a trapézt, de hogy kilengjek vele..? Semmi pénzért! Kathy elmondta, hogy lépésről lépésre tanulnak meg mindent. Egész testük biztosítva van, plusz háló van kifeszítve alájuk. Ezenkivül az elején nem a magasban kezdenek, hanem a talaj felett közvetlenül. Mire odajut a nebuló, hogy csinál egy swinget, már hónapok óta gyakorlatozik. Itthon van lehetőség ilyen sportra? Elképzelem, ha nem lennék beszari, elmondhatnám, hogy futok, spinningelek, kondizok és levegő akrobatikázom. Lol :-)

Száztizennyolcadik vendégem, Gretelle Daffón (32), Fülöp-szigeti származású, két éjszakát hosztoltam. Négy éves korában a családja az Egyesült Államokba költözött. Gretelle élt még Szingapúrban, Portugáliában és Costa Ricaban. Észak-Amerikán belül a Hawaii-szigeteken, Los Angelesben és San Franciscoban lakott. 8 éve Spanyolországban, Sevillában él, jövőre várakozásainak megfelelően megkapja a spanyol állampolgárságot. Amerikai állampolgársága nincsen, csak zöld kártyája. Gretelle folyékonyan beszél tagalogul, egy másik indonéziai nyelvet, amire már nem emlékszem, angolul, spanyolul és portugálul. Angolul spanyol akcentussal beszél.

Gretelle Sevillában vállalati angoltanár. A hawaii-szigeteken esküvői fotósként dolgozott, a Couchsurfing Inc.-nek pedig az első évben admin feladatokat látott el. 2005-ben dolgozott nekik, egy évvel a szervezet megalapítása után. Főleg levelekre válaszolhatott, amit az akkori 5000 tag küldött nekik vagy Casey Fentonnak, az alapítónak. A kezdetben nonprofit vállalat a tagok verifikációs pénzéből és adományaiból tartotta fenn magát, a bevételek nagy részét azonban a 10 fős csapat elitta és eldrogozta. 2006-ban a CS összeomlott, leálltak a szerverek, mert nem volt megfelelő hardver támogatásuk. A cég jövedelmét nem vasakra költötték, hanem inkább elszívták. Amerikai startup voltak na.

Gretellet a cég 2015-ben Brazíliába küldte, hogy ott építsen fel egy új CS-közösséget. A vendégemnek meetingeket kellett szerveznie. Fizették a repülőjegyét, és Leonardo Silveira alapító tag szüleinél lakott. Leonardo családja mélyen katolikus volt, így vasárnaponként misére kellett járnia, akkor is, ha ő maga sosem volt keresztény. Esténként pedig otthon kellett maradnia, ahogy rendes lányok szoktak, ezért titokban osont ki és osont vissza az ablakon keresztűl. Négy hónapot maradt Braziliában, majd visszament Palo Altoba, ahol a cég működött.

Száztizenegyedik vendégem az ausztrál Miriam Lyons (35) politológus volt. Miriam egy ausztrál think-tank (agytröszt) szervezetnek volt 7 évig a vezetője, majd Berlinbe költözött egy évre, hogy írjon egy könyvet az ausztrál politikáról Governomics címmel, ami a hetekben jelent meg, és itt megrendelhető, ha érdeklődsz az ausztrál politika és gazdasági élet kapcsolatáról. Még több információ róla a honlapján megtekinthető.

Miriamnak én voltam az első couchsurfing élménye. Az első este elmentünk a közeli Pointer kocsmába ciderezni, és kizárólag a couchsurfing volt a téma. Próbáltam jó hoszt lenni, és bemutattam neki a közösséget a magam szájíze és tudása szerint. Ezen kívül beszélgettünk a magyar politikai helyzetről, amiről nem sok fogalma volt a vendégemnek. Kérdezett Orbán Viktorról, elmeséltem neki az elmúlt 20 évet mi történt kis hazánkban, és átküldtem neki egy cikket, hogy még pontosabb rálátása legyen a honi belpolitikai helyzetről.

Miriam egy éves Berlini tartózkodását kizárólag a könyv írására fordította, egy közösségi házban élt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a lakás maga az általunk is jól ismert társbérlet volt. Öt szobás apartmanban bérelt egy szobát magának, a többiben a barátai laktak. A ház többi lakójával is egy közösségi összefonódás alakult ki. Ez nem csak cukor és tojás kölcsönkérésében merült ki, hanem megosztották egymás között a javaikat. Vigyáztak egymás gyerekeire, mindenkinek volt kulcsa egymás lakásához, ki be járkáltak egymás között. Szimbiózisban éltek, a legjobban a Friends amerikai sorozathoz hasonlíthatnám, vagy még pontosabb megnevezés a kommuna talán.

Száztizenharmadik vendégem, az olasz Susan (23) gender study szakon tanul master képzésen, és mellette sztriptíztáncosnő. Nem volt semmilyen referenciája, de azt írta a requestjében, hogy a diplomamunkáját a sztriptíztáncosok világáról írja homoszexuális megközelítésben, és jön Budapestre némi terepmunkára. Na, gondoltam, ez egy érdekes request, vélhetően a lány is az lesz.

Három napra kért szállást, annyira is mondtam neki igent, de első éjszakára azt írta, hogy a Morrison's-ba akar táncolni menni, ahova én nagyon nem akartam, ezért ő elment és a barátainál aludt. Még az érkezése előtt sokat üzengettünk egymásnak, ami nekem szokatlan volt. Megírtam neki, hogy másnap este egyedül kell mennie a stript clubba. Este találkozni szeretnék Istvánnal, akit nem láttam 3 hónapja, mert most jött haza Amerikából. Majd később együtt utána megyünk.

Vicces üzenetek sora követte egymást, amiben megírta nekem, hogy a feminista domináns szexet szereti (az milyen lehet?), és reméli, ezek a képek nekem is tetszenek, amiket átküld. Na most ez a blog nem tűri el, hogy minden képet részletezzek, és ki is töröltem őket, mert nem bírtam a fényképeim között látni, de pl. volt olyan közöttük, hogy egy meztelen férfi térdel és egy felöltözött nő mellette könyökig dugja fel a kezét. Igen, a nő a férfinak. Könyékig. Véresre vert felfüggesztett nő, mellette egy pap. Hermafrodita. A többit már nem merem leírni.

Visszaírtam, hogy hát az én vizuális szexuális fantáziavilágom nem teljesen erre gerjed be... ennél jóval alacsonyabb az ingerküszöböm. Erre válaszolt, hogy másnap majd beszélgetünk a férfiakról (és a nőkről) egy sör mellett. Susan másnap megjött, egy teljesen átlagos mosolygós kislány, egyből szorosan megöleltük egymást, amit én soha senkivel nem szoktam, de mondjuk férfiak farkáról se szoktam a vendégeimtől fényképeket kapni, mielőtt feljönnek hozzám (utána sem!), szóval vegyük úgy, hogy előre megelőlegeztük a bizalmi kört egymásnak. Aznap elfoglalt voltam, így rövid idő után ki is tettem a lakásból, hogy menjen várost nézni és este majd találkozunk nálam. Susan hazahozott egy üveg fehérbort, én vettem 3 cidert, a konyhában fel is bontottuk mindet.

Száztizenegyedik és száztizenkettedik vendégeim, az amerikai Julie, (50) és Rick (55) nem a CS közösség átlagéletkorába tartoznak. San Francisco mellett laknak. 3 éjszakára mondtam nekik igent, ebből összesen egy ebédidőt töltöttünk együtt. Julie egy szemészeti klinikán dolgozik asszisztensként, Rick rendezvényszervező volt, most már nyugdíjas. 10 éve házasok. Julie-nak 10 referenciája volt, vegyesen vendégektől és hosztoktól. Ricknek 35.

Ittlétük alatt jöttek-mentek szabadon. Ritkán találkozom nálam is többet beszélő emberekkel, de Julie-n van egy láthatatlan gomb, amit meg se kell nyomni. Elkezd beszélni, és akkor hagyja abba, ha lelövöd. De ez monológ, nem vár reakciót, visszajelzést. Rick sokkal csendesebb.

Ami mindkettejükre jellemző volt, hogy nem figyelnek arra, amit mondanak nekik. Ittlétük alatt végig nálam lakott egy barátnőm Londonból, ő fogadta őket, amikor megérkeztek hozzám. Megmutatta nekik a lakást, és a vendégszobát, fürdőszobát. Rick utána az én fürdőmbe akart bemenni, Kata háromszor szólt neki, hogy oda ne menjen. Mindig azt válaszolta, hogy oké, majd bement. Arra jött ki, hogy Kata kissé már erélyesebben rászólt, hogy menjen onnan ki, és menjen be a vendégfürdőbe. És még volt pár ilyen ismételgetés mindannyiunk részéről. Megérkezésük estéjén külön megkértem, hogy az ágyról vegyék le a fehér díszpárnákat, mikor mennek aludni, és tegyék a sarokba, és hagyják ott, és semmiképp ne aludjanak azokkal. Mondták, hogy rendben van. Másnap bementem a szobájukba, és én magam szedtem le a díszpárnákat, amikkel együtt aludtak.