Hatvanadik vendégem Stephanie Wegener (29) érkezett hozzám Berlinből. Egy hónapos balkáni útját kezdte meg két nappal ezelőtt. Két hetet lesz Szerbiában és Macedóniában, majd 2 hétre Szófiába utazik dolgozni.

Stephanie kilépett az állásából, és az egy hónapos túráját arra használja fel, hogy kiszellőztesse a fejét és megszabaduljon az évek alatt felgyülemlett stressztől. Ha visszatér, akkor vagy Lisszabonban vagy Washingtonban folytatja a kutatásait. Mindkét helyen elfogadták a jelentkezését, csak még nem döntött. Valószínűleg Lisszabont fogja választani, mert a fizetését mérve az ottani árakhoz magasabb életkörülményeket tud magának biztosítani, mint Washingtonban.

Este 21.00 körül érkezett meg a lakásomhoz. Elmentünk a Margit körúti Pointer Pubba cidert inni. Sajnos reggel 06.30-kor kellett felébrednem egy 07.30-as vérvizsgálat miatt, ezért nem akartam a belvárosig utazni egy italért. Kinn ücsörögtünk a kocsma előtt, cigiztünk és beszélgettünk. Stephanie állta az első cideremet. Elmeséltem neki a nem túl jó tapasztalatomat a másik berlini vendégemről, a két másik német stoppos fiút már nem említettem. Egyébként nagyon könnyen kialakul az emberben egy nép iránti sztereotípia. Bennem a németekről az alakult ki, hogy nem jó fejek, de Steph erre tökéletesen rácáfolt. A vendégem energikus, okos, kedves, humoros, sajnáltam, hogy távozik másnap.

Steph mesélt a munkájáról. Neurobiológus, egy laboratóriumban dolgozott Berlinben. Muslicákon végeztek kísérleteket, genetikailag módosították a tojásokat, és megfigyelték hogyan tudják befolyásolni és manipulálni a viselkedésüket. Néhány generáció megfigyeléséhez elég 3 hét, egérkísérletekhez mindez félév kell, ezért dolgoznak muslicákkal. Valamint olcsóbbak és egyszerűbb őket "tartani" is. Mondtam neki, hogy simán van esélye egy orvosi-biológiai Nobel-díjra a jövőben, sajnos rendezvényszervezésért nem osztogatnak, blogírásért meg még nem adtak irodalmit. Haha :-) A Béke-díj kapcsán szóba került Obama amerikai elnök díja, hogy mennyire érdemtelenül kapta. Stephanie mondta, hogy Obama elnöksége alatt zajló háborúkban több ember halt meg, mint G.W.B alatt. Ez lehetséges? Kissé szkeptikus voltam akkor és most is, de állítólag az amerikai drónok nagyon "eredményesek".

Harminchatodik és harminchetedik vendégeim a német Curley Sue Kempe (26) Berlinből érkezett hozzám a barátjával, a kiwi Matt-tel (24), aki Új-Zélandon született és nőtt fel. A srác szakácsként dolgozik. A pár Új-Zélandon találkozott, Curley angolt tanulni utazott Aucklandbe 3 évvel ezelőtt. Egy évet maradtak, majd közösen Sydney-be költöztek. Curley gyerekvigyázóként és különféle alkalmi munkákból élt, szakmáját tekintve építész asszisztens. Rajzokat készít az épülettervekhez. Nem akar a szakmájában elhelyezkedni, mert nem szeretne irodában napi 8 órát dolgozni. Fél éve Németországba költöztek. Curley jelenleg sales-ként melózik napi 4-6 órában, Matt pedig talált szakács állást Berlinben. Mindkettejüknek én vagyok az első couchsurfing élménye, Curleynak van 5 pozitív referenciája korábbi CS meetingekről. Matt nem tagja a CouchSurfingnek.

5 estére kértek tőlem szállást, de 2 napra mondtam igent. Korábbi tapasztalataimból már megtanultam, hogy előre csak 2 éjszakára fogadok vendégeket, és ha megkedvelem őket, akkor maradhatnak. A pár eddig rendben van, olyan semleges benyomás, nem pont az a típus, amit én elsőre megkapónak találok, de sokat még nem beszélgettünk, a véleményem még simán változhat pozitívabb irányba.

Tegnap este 20.00-kor találkoztam velük a Batthyány téren. Kérdeztem, hogy van e kedvük bemenni a városba, de fáradságra hivatkozva a hazamenést javasolták. Hazafelé Matt elmondta, hogy ez az első alkalom az életében, hogy havazást lát. Havat látott már otthon is a hegyekben, de havazást még sohasem. Megérkezésünkkor beszélgettünk egy keveset, majd Matt kérte, hogy nézzünk meg egy filmet. A The Cabin in the Woods című nagysikerű 2012-es vicces horror filmet tekintettük meg. A film után ők lefeküdtek aludni, én meg reggelig ébren maradtam a Golden Globe díjkiosztó gála miatt.

A mostani huszonnégy és huszonötödik vendégem Philipp Paeslack (21 éves, 13 pozitív CS ref) biológia szakos egyetemista és Leonard Kirn (21 éves, 9 pozitív CS ref) orvostanhallgató Marburg városából, Németországból származnak és jelenleg Berlinben élnek. Egy 2000 km-es jótékonysági stoppolási versenyen vettek részt. Az útvonaluk: Drezda-Krakkó-Zamość-Lviv... Na itt, azaz az ukrán határnál kellett feladniuk versenyt, mert Leonard otthon felejtette az útlevelét. Az egész verseny alatt sátoroztak, később eljutottak Erdélybe, majd onnan stoppoltak Budapestre.