Miutan kijutottam a madridi reptérről, a metróállomáson vettem egy Orange SIM kártyát 10 euróért, amiért 1 gigabyte internetet kaptam. Ez számomra azt jelentette, hogy 3 napig korlátlanul használhatom a netet a mobilomon, beleértve a videók feltöltését is. Vettem 18.5 euróért egy 3 napos korlátlan bérletet a helyi tömegközlekedéshez. 22.00 körül érkeztem a megbeszélt találkozóhelyre, de a hosztom színházban volt, így beültem egy kocsmába. A helyiek barátkozási igénye elképesztő volt, megérkezésem után gyakorlatilag az összes pultnál ülő férfi és nő beszélgetni kezdett velem, természetesen senki nem beszélt angolul, de ez senkit nem zavart. Őket a legkevésbé.

Rendeltem egy 2 eurós pohár bort, és kaptam hozzá ingyen tapaszt, korlátlanul. A várakozással és mutogatással eltöltött óra remekül telt. Két pohár bor elfogyott, amitől kellemesen berúgtam. A mellettem ülő pasi 10 perc után szerelmet vallott nekem, és mivel értettem, mit jelent az, hogy Te Amo, utána nem akarta elhinni, hogy nem beszélek spanyolul. A kép jobb szélén ülő pár kicsit beszélt angolul, kiderült, hogy évek óta nagyon jó barátok. Mondtam nekik, hogy nekem úgy tűnik a testbeszédükből, hogy ez sokkal több, mint barátság közöttük. Valahol a barátság és a szerelem között lehetnek. Nevetve mondták el, hogy ez tényleg így van, mindketten egyedülállók, és komolyan megbeszélve, eltekintve néhány utalgatástól, még sosem merült fel közöttük, miért nem vannak együtt. A fiú elmondta, hogy azért mert neki túl bonyolul az élete most egy párkapcsolathoz. Erre azt mondtam neki, hogy ezzel az indokkal még elvegetálhat vagy 10 évig, aztán lekésik mindenről. A beszélgetésünk végén megöleltek, és annyit mondtak, hogy köszönnek mindent, és talán tényleg adniuk kéne egy esélyt egymásnak. (Nekem le kellett lépnem, mert megérkezett a hosztom, de lehet, hogy ennek a hírnek ők is örültek...) Egy kibaszott szerelemguru vagyok! 

A huszonötödik hosztom közben hívott, hogy ő már a metrókijáratnál vár. Imádom, amikor első pillantásra megvan a kémia, és Kellyvel is ez történt. Állt az úttest szélén a másik oldalon és ugrálva integetett, és én azonnal beleszerettem. Kelly (40) amerikai, Bostonból, de 2 éve Madridban él, és előtte 11 évig Szalonikiben élt. Az édesapja görög, az anyja amerikai, így mindkét nyelven anyanyelvi szinten beszél. Spanyolul picit ért, de semennyire nem beszéli. Kb. 300 vendéget fogadott eddig. 

 

Útközben vettünk sört és sangriat, hazaértünk, és kiültünk a konyhájába dumálni és cigizni. Odaadtam neki az ajándékomat, egy rúd Pick szalámit, amit azonnal fel is bontott. Mivel majdnem évente jön Magyarországra, jól ismerte a terméket. Kelly elővett egy térképet és rajzolt nekem egy útvonalat, hogy mit járjak végig a következő nap. Éjfél után azonban beájultam az ágyamba, mert ez a napom nagyon durván rohanós volt.

Másnap reggel 9-kor beültem egy környéken található reggelizős helyre, rendeltem egy spanyol omlettet, egy tejeskávét és egy üveg ásványvizet, amiért 6 eurót fizettem.

10.00-kor a Kelly által ajánlott olcsó spanyol butikot megkerestem, és vettem magamnak egy nagyon menő farmert, amin csillagok vannak, azaz úgy néz ki, mintha az égboltot hordanám a lábaimon, és egy felsőt, amit a spanyolok hordanak. A farmer 10 euró volt, a felső 12 euró.

Konstratáltam a tényt, hogy nincs meg a bérletem, így 18 euróért kissé drága volt csak egyszer használni a metróban :-( Besétáltam a városba a térképpel a kezemben, és az első utam az instrukciókat követve az Almudena Katedrálisba vezetett, ahol meghallgattam egy misét és még áldoztam is. Legutoljára ilyet Nápolyban csinálam, úgy látszik, utazós keresztény lett belőlem, aki kizárólag külföldön gyakorolja a vallását. 10 éve nem gyóntam, de eléggé sajátságosan értelmezem, hogy mit szabad csinálnom, és mit nem. Bár azt magam is belátom, hogy nem voltam mindig jó kislány az elmúlt évtizedben.

A templomból továbbsétáltam a Királyi Palotába, és vettem egy belépőt 10 euróért, amit nem bántam meg. Voltam eddig kb. 15 királyi palotában az életemben, de talán ez volt eddig a legkáprázatosabb. Teremről teremre haladva sokkolódtam le a pompától, és az elképesztően gyönyörű és gazdag izlésvilágtól, mindezek ellenére mégis minden helység módfelett izléses volt és nem hivalkodó. Volt stílusuk a spanyol uralkodóknak, ez nem vitás.

Üzentem a következő spanyol vendéglátómnak, hogy maradnék még egy éjszakát a mostani hosztomnál, mert csak 1.5 órát sikerült egymással eltöltenünk, és ez elég kevés. Visszaírt, hogy megérti, ha egyáltalán nem megyek, mert ő csak egy nappaliban található kanapét tud felajánlani, amin keresztül ki-be mászkálnak a lakótársai. Visszaírtam, hogy nem a privacy hiánya a problémám, hanem tényleg az, amit írok, de másnap feltétlenül mennék hozzá, mert vele is találkozni szeretnék.

Elsétáltam a Plaza Espana térre, körbefotóztam a helyet, majd megkerestem Almodovar kávézóját. A hosztom azt mondta, hogy van a rendezőnek a közelben egy lakása, és rendszeresen odajár kávézni. A kávézó sziesztát tartott, igy beültem egy másikba. Kérdeztem a végtelenül barátságos és igyekvő pincért, hogy hol vehetek cigarettát, de nem értette, mit akarok. Hálistennek egy amerikai lány is benn ült a kávézóban, aki fordított közöttünk. Elugrottam a cigiért, visszamentem, és rendeltem egy újabb kávét. Ücsörögtem, amíg töltötték a mobilom, majd leléptem 1 órán belül.

Onnan elmetróztam a Prado Múzeumba, ahol 1 óra 40 percet nézelődtem. Igen, tudom, hogy mindenki 4-5 órát képes ott lenni, de egyszerűen ez a múzeum nem nekem szól. Bosch festményei lenyűgöztek, az ő képei előtt ácsorogtam a legtovább, a részletgazdagsága miatt lehetetlen csak egy pillantást vetni rájuk. Rembrandt, Rubens, Rafaello képeit érdekes volt élőben látni (bár már láttam sokat Párizsban, Rómában és Londonban). Rubens festményein felfedeztem, hogy mindig ugyanazt a nőalakot használja, akár ismétlődve is. Nem arról van szó, hogy egy féle nőtipust festett meg, hanem konkrétan ugyanazt a nőt, és ugyanazt az arcot újra és újra. Vélhetően egy modellt használt végig.

Ezután beültem egy Starbucksba telefont tölteni és kicsit pihenni. Sétáltam kicsit még a környéken, majd hazametróztam 20.00 óra körül. Kelly épp angol órát tartott a nappaliban egy kisebb csoport diáknak. Én kimentem a konyhába főzni. Nem igazi főzés ez, csak útközben vettem fagyasztott sárga rizst tenger gyümölcseivel. Kelly 21.00 után csatlakozott hozzám és ismét berúgtunk a konyhájában. Sajnos nem volt kedve bemenni a városba szórakozni. Éjfélre annyira eláztam a sangriától, hogy egy nyelvtani szituáció miatt bementünk a nappaliba és a táblára írogatva tartott nekem egy angol órát. Félrészegen ez így vicces és semennyire nem hasznos tevékenység volt. Fél egykor bedőltem az ágyba, ő még fenn maradt reggel 4-ig. 


Kövess Facebookon és Instagramon! Összes Madrid fotóm itt klikkelhető.