Kilencvenegyedik vendégem a mexikói Manuel Garibay (30) volt Mexikóvárosból. Ő volt a második mexikói vendégem. Az első egy séf volt, és az ő posztjával indítotottam anno a blogot. Manuel két estét volt nálam. Az első este egy olasz-ukrán páros vendég volt nálam estére, kibontottuk azt az üveg magyar vörösbort, amit az Agata vendégem hozott ajándékba. Négy felé öntöttem, finom volt. Az első este főleg hármasban beszélgettek Mexikóról, én csak elvétve csatlakoztam hozzájuk, mással voltam elfoglalva otthon. Manuel bejárta az egész országot, és a Mexikó-USA határ mentén is utazott, de ott se találkozott veszélyes helyzetekkel, amikről a hírek szólnak.
Manuel művészeti egyetemre járt, festészetet tanult. Van egy saját honlapja a képeiről, érdemes megnéznetek. Az európai repülőjegyét ingyen kapta egy pilóta ismerősétől. Nagyon kis költségvetésen utazik, a pénzét főleg múzeumbelépőkre költi. Itthon járt a Ludwigban, a Szépművészeti Múzeumban és a Nemzeti Galériában a Várban. A Szépművészetit én nem ajánlottam neki, azt mondtam unalmas, csak az eseti kiállítások a jók. Neki még is tetszett.
Otthon videókészítőként, vágóként dolgozik. Ha elad egy-két képet, akkor nem dolgozik. Szeretne a művészetéből megélni.
Manuel egy nagyon kedves, csendes szégyenlős fiú volt. Másnap Manuel főzött nekem valamilyen halas, krumlis, zöldséges mexikói ételt. Vacsora közben megkérdeztem hány éves, mondta, hogy 30, majd visszakérdezett, hogy egyidősek vagyunk nem? Te is kb 30, max 31? Küldtem neki egy puszit válaszul :-) Ő meg tényleg meglepődött, mikor megtudta, hogy nagyon nem harminc.
Majd leültünk, hogy rajzoljon rólam egy portrét thank you giftnek. Nekem tetszik, senki másnak nem. A barátaim megkérdezték mit szívott, mielőtt ezt készítette?
Kövess Facebookon és Instagramon is
Utolsó kommentek