Hosztoltam egy walesi lányt, Eleri Gwilym, aki a száznegyvennegyedik vendégem lett. 23 éves, ő maga hosztolt néhány alkalommal Walesben, de főleg utazgat CSvel. Opera szakra jár a Royal Academy of Music egyetemre Londonban. Ez a világ leghíresebb zenei képzését adó intézmény. Eleri első diplomáját jogászként szerezte, ha nem futna be, mint híres operaénekes (de be fog!), akkor legyen egy "rendes" szakmája is. Elerit elsőre felvették. Szerettem volna videót készíteni, ahogy énekel, és megmutatni nektek is, de szégyenlős. Azaz egy ember, vagy kis társaság előtt nem képes énekelni, csak sok ember előtt. Nálam ez pont fordítva van, de csupán csak azért, mert tűrhető hangom van, de semmiképpen sem szép. 

Két estét hosztoltam őt. Első este elmentünk a Caledoniaba, ahol az egyik amerikai barátom várt a családjával. Megismertem a barátom élettársát, a lányát, Kelsey-t, és a barátnőjét Mary Taylor-t. Eleri este Operába ment koncertet nézni, de kisvártatva befutott ő is hozzánk. Éjfél után megünnepeltük a szülinapomat, énekeltek nekem happy birthday-t hangosan, úgy, hogy tiszta vörös lett tőle az arcom, és jött a tequila is. 

wales surferekVolt egy kedves pillanat, kinn cigiztem a lányokkal a Pointer előtt, gondoltam megmutatom Elerinek én hogyan tudok énekelni, elénekeltem egy kedvenc dalomat az egyik musical-ből magyarul. Aztán Kelsey reppelt nekünk, aminek a dalszövegét ő írta. Utána jött Eleri, egy walesi népdallal lepett meg minket. Nekem még ilyen élményben nem volt részem, mikor áll valaki előttem, énekel, és a lélegzetem benn akad, nem merek megmozdulni, mert attól félek, hogy elillan a csoda amiben részem van. A világ egyik legcsodálatosabb hangja szólalt meg a Teréz körúti kocsma előtt. Befejezte a rövid dalt, én meg letörölgettem a könnyeimet az arcomról. Igen, elsírtam picit magam az ámulattól. Ez a lány meg fogja hódítani a világot. 

Eleri egyelőre nem tervez gyereket. A zenének és a karrierjének szenteli az életét, és tudja, hogy nem fér bele a gyereknevelés, ha neki esténként fellépése van. Mondtam neki, hogy beszéljen harmincas operaénekesnőkkel, ők hogy csinálják. Vagy találhat egy civil apukát is. Ez a kérdés egyelőre jogosan nem foglalkoztatja. 

 

Nálam hallgattunk zenét, jazz-t, amit a CD kollekciómból kiválogatott. Megmutattam neki a Bánk Bánt, egy-két részletet csak belőle, de nem ütött be neki. Van ezen kívül jó operánk? Elmeséltem neki, hogy a jövetele előtt egy francia, egy holland és egy amerikainak is elújságoltam, hogy várok rá, Wales-ből, és egyiknek se volt fogalma hol van. A franciának (szomszéd országból) még akkor sem, amikor hozzátettük, hogy United Kingdom. Eleri mesélte, hogy ehhez úgy hozzászokott már. Dühítő, de ez van, az európaiak nem néznek a térképre, vagy mindenhol szar volt a földrajz oktatás. Eleri kétnyelvű, 7 éves koráig csak walesiül beszélt, iskolában tanult meg angolul. A családjával és az otthoniakkal walesiül beszél továbbra is, Londonban már felszedte a londoni akcentust fél év alatt. A zenészeknek/énekeseknek ez nem nehéz, megvan a fülük hozzá. 

Eleri tudatos, ragyogó, határozott, bullshit mentes lány. Örömmel van az ember a társaságában. Igazi példakép lehet a fiatal lányoknak. Londonban a city-ben lakik a Regen's Park mellett. A szülei támogatják, így elég csak a tanulmányaira koncentrálnia. A tudatossága és sokminden belőle emlékeztetett engem a korahuszonéves önmagamra. 

Eleri búcsúzóul hagyott az asztalomon egy kézzel írt levelet, amit lezárt egy borítékba, és mellé rakott két levélnyitót, amit egy antik boltban vett. Egyik legszebb thank you gift egyike, amit kaptam.

Kövess Facebookon is!